Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. 363 Tessék elhinni igen t. pénzügyminister ur, hogy amikor a biztosítótársaságok között akadnak olyanok, amelyek az önkéntes valorizálás álláspontjára helyezkednek, azok jól tudja mit csinálnak. Ez üzleti elv náluk s a konkurrencia megteremtését kívánják ezzel előidézni, ők maguk arra az álláspontra helyezkednek, hogy a közönség körében levő hitet, amely a biztositásokkal szemben ma, különösen azért, mert az átértékelés nem történi meg, nagyon leromlott, tekintettel arra, hogy Magyarországon eddig sem volt olyan nagy a biztosítási kedv, mint külföldön, meg kell változtatni. Hiszen láthatjuk a biztosítási statisztikából, hogy amig nálunk a dolgozó, mondjuk a kereskedő embereknek legfeljebb 4%-a volt biztositva, addig külföldön már 20%-on felül van a biztosítottak számaránya. Ezt a számarányt kivonják egyes előrelátó biztosítótársaságok megjavítani azzal, hogy arra az álláspontra helyezkednek, hogy valorizálni kivánják ma már maguk, önként, a saját biztositásaikat, abban az esetben, ha a pénzügyminister ur nem helyezkedik arra a rideg álláspontra, amelyre helyezkedik a törvényjavaslat rendelkezéseivel, hogy ezekre nézve is kötelezővé akarja tenni a 2%, illetőleg az 1% befizetését. A pénzügyminister ur azonban ridegen elzárkózik ennek az elvnek megvalósitásától. Amilyen megértő volt a vasúti kölcsönkötvény-tulajdonosokkal szemben, annyira nem megértő itt ebben a vonatkozásban. Tessék, igen t. minister ur, egyenlő mértékkel mérni ebben a kérdésben. Tegyen egyszer a minister ur kivételesen a közönség érdekében is valami jót, és ne mindig csak a biztosítótársaságok, a kapitalista érdekeltségekkel szemben. Ha egyszer a minister ur arra az álláspontra helyezkedik, hogy hajlandó a kizsákmányolt, kiuzsn rázott, kisemmizett nagyközönség érdekében valamit tenni, akkor ez csak az lehet, hogy azoknak a biztosítótársaságoknak, amelyek önkéntesen vállalják a nagyobb valorizációt, mint amilyet e törvényjavaslat alapján, az átértékelés folytán valahogyan kapnak a biztosítottak, megadva ezt az átértékelési lehetőséget, ezeket a biztosítótársaságokat mentesiti. Idevonatkozó módosításomat nem ennél a szakasznál, kívánom beterjeszteni, mert az nem tartozik ide, hanem majd a 23- §-nál, azonban mármost felhívom a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy ilyen módositással fogok előállani (Fábián Béla: Ki a biztosítási szakaszokkal a törvényből! Nem kellenek!) hogy addig, amig odaérünk a 23. §-hoz, módja legyen ezzel a kérdéssel foglalkozni és itt a kivételt megadni. Addig azonban, minthogy teljesen elhibázottnak tartom a törvényjavaslatnak ezeket a rendelkezéseit s minthogy a törvénybe beiktatott és házhatározattal elfogadott 8. § lehetőséget és módot ad arra, hogy a jövőboi a hadikölcsönöket valorizáljuk, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a szakaszt elfogadjam, hanem hozzájárulok azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket Kéthly Anna és Sándor Pál t. képviselőtársaim beterjesztettek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Sándor Pál igen t. képviselőtársam beszéde teljes mértékben feltárta azt a veszedelmet, amely ezekben a szakaszokban benne van. Utóvégre nem látom be, hogy ilyen nagy kérdésről miért kell ilyen incidentaliter és ilyen sürgősen intézkedni. Ezeknek a szakaszoknak elfogadásával a biztosítottak összes igényeiket elvesztik. Ez a kérdés rájuk nézve örökre el van intézve. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek a biztosítottak nem mások, mint a békének hadikölcsönjegyzői, ugy tekinthetjük őket. Csak azzal a különbséggel, hogy a hadikölcsönjegyzőket hazafias indok is vezérelte a hadikölcsönjegyzésnél, míg a biztosítottakat saját létfentart.'isi erdekük és saját létösztönük vezette, amely ezekkel a szakaszokkal végleg a temetőbe jut. Kérdem; milyen érdekből történik ez? A magvai- Képviselőház végre is nem arra való, — amint nagyon helyesen mondotta Sándor Pál — hogy a kapitalizmus fattyuhajtásait mi itt dédelgessük, annyival is kevésbé, mert a biztosítótársaságok kartell be léptek. A legelső javaslat, amely ebben a képviselőházban tárgyalásra került, épen a biztosítási díjak átmentésének kérdése volt. A Képviselőház mindjárt azzal kezdte meg a maga működését, hogy nemzeti ajándékot adott a biztosítótársaságoknak és támogatta azt a biztosító kartellt, amelynek semmiféle létjogosultsága sincs. Semmiféle létjogosultsága sincs annak, hogy egy kartell tisztára kifossza azokat, akik egy biztosítási ágban arra gondoltak, hogy a maglik érdekeit és igényeit kielégítsék. Csodálom, hogy ez a biztosítási kartell most ismét a maga teljes erejében működik és a maga teljes erejét megóvja. Engedelmet kérek, mielőtt a t. Képviselőház ilyen kérdésben határoz, talán csak tudnia kell, mibe megy bele, miről lehet itt szó, micsoda valorizációról lehet itt szó. Van itt valami adat erre nézve? Igen t. képviselőtársam már hivatkozott arra, hogy mi történik a külföldön, mi történik Németországban, mi történik Csehszlovákiában, mi történik más országokban. Amikor ez a magyar Képviselőház egy nagy kérdés elintézéséhez fog, tudnia kell, hogy mi lesz ennek a következménye: húszszázalékos valorizáció lesz-e itt, vagy ötszázalékos valorizáció, vagy mi fog ebből a kérdésből egyáltalán kijönni? (Fábián Béla: Vagy egyáltalán nem lesz valorizáció!) Teljes sötétségben vagyunk. Hiszen a későbbi szakaszokban szó van egy felosztási alapról. Ennek a felosztási alapnak csak az egyik felét fordítják ia valoirizá'ctŰTia, a másik feliét évemként kifizetik. Mit fognak évenként kifizetni? Micsoda összeg Lesz ez, amely kifizetésre kerül? Itt ebbem a szakaszban megint felhatalmazás adatik a minister urnák. Nem a törvény határozza meg. hogy ki kap valamit, hanem a minister fogja meghatározni. Engedelmet kérek, ez megint a teljes jogegyenlőtlenségnek, a kedvezésnelk és a protekciónak nyit utat. A protekciónak legalizálása «z, amit ebben a javaslatban terveznek. Azt hiszem, amikor ilyen nagy kérdésről van szó, nagyon helyes Sándor Pál t. képviselő társamnak az az indítványa^ hogy a javaslat adassék vissza, hogy fontoljuk meg ezeket kérdéseket. Itt még arról sem lehet szó, ami a hadikölcsönöknél szerepelt, hogy a hadikölcsönök kérdését nem lehet megoldani azért, mert a külföldön is vannak hadikölcsönjegyzések, ezeket is figyelembe kell venni. Itt egyedül és kizárólag csakis magyar állani polgár okról van szó, kizárólag és egyedül magyar szegény emberekről. Hiszen attól amit Sándor Pál elmondott arról a három esetről, az embernek a szive összefacsarodik. 86 éves, 72 éves öreg emberek életük alkonyán mihez kezdjenek? Eb-be fektették vagyonukat, ezt gyűjtötték össze, ezt takarították meg s el/helyezték biztosítási kötvényekben abban a hitben, hogy életük biztosítva van. És kivel állunk itt szemben, t. Képviselőház? Szegény, lerongyolódott senkikkel vagy