Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

364 'Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. pedig 1 hatalmas társaságokkal, amelyeknek részvényei a tőzsdén futnak felfelé? Ezekre pedig ugyanakkor, amikor részvényeiket erő­sebben és jofaban jegyzik, semmi komoly köte­lezettség nem származik. Nem tudóim, mi en­nek a képviselőháznak a hivatása és mi aimi feladatunk, ha nem az, hogy ezeket a szegény, nyomorba jutott embereket, akiknek egyetlen tőkéjük és egyetlen reményük az volt, hogy biztosítási díjakat meg fogják kapni, segé­lyezzük és támogassuk, nem pedig elvegyük előlük a levegőt és megszüntessük a lehetősé­gét annak, hogy a miaguk biztosítási díjaikat in ('«kap ják. T. Ház! Ez nem párt kén lés, ez^ az egész ma­gyar társadalomnak igen komoly kérdése, an­nak a magyar középosztálynak a kérdése» amelyre igen t. képviselőtársaim főleg azon­ban csak banketteken szoktak hivatkozni. (Zaj a jobboldalon.) Tessék itt, az ország szine előtt nyíltan felemelni szavukat a magyar középosz­tály érdekében, nem lakomákon, s banketteken és kortesheszédékben, hanem itt, mikor osele­kedettről van szó, amikor a kérdést itt konkre­tizálva vaui, akkor tessék a miagyair közönség, a magyar polgárság és a magyar középoisztály érdekében cselekedni. (Ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem egyszerű kérdés, ezt nem lehet itt könnyedén elintézni és letárgyalni. Sándor Pál t. barátom beszédében teljes mélységében feltárta azt a nagy katasztrófát, amely ezek­nek a szakaszoknak elfogadásából következik. Ismételten szembeállítom a szegény biztosí­tottakat a gazdag biztosítótársaságokkal, ame­lyek átmentették békebeli vagyonukat s ame­lyeknek privilégiumát itt egész különös mó­don védelmezik. A biztositási kartell uralko­dik itt, az első törvényjavaslatot is az inten­cionálta és ma is a biztosító kartell keretébe tartozó biztosítótársaságok kezdeményezése ez a javaslat. Azt hiszem, ennek a Képviselőház­nak megálljt kell kiáltania ezen az utón, meg kell állítania ezt a rohanást, ezt a veszedel­met, amelybe belemegyünk akkor, ha ezt a kér­dést végleg elintézzük, mert e szakaszok el­fogadásával ez az ügy végleg el van intézve. Fel kell hívnom itt a figyelmét még arra, hogy egy másik kérdés is el van intézve e sza­kasz elfogadásával. Azt mondja ugyanis a 18. § (olvassa): »Az alábbi szakaszok nem nyer­nek alkalmazást az olyan biztositási szerző­désekre, amelyeket a hiztositó magánvállala­tok saját alkalmazottaikkal nyugdíjigényük kielégítése végett kötöttek. Az ily szerződésből eredő pénztartozásokra a magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási já­randóságának átértékeléséről szóló 1926: XVI. te. rendelkezései irányadók.« (Fábián Béla: Tehát kifosztották a magántisztviselőket is!) Az egész magyar magántisztviselői társada­lom van érdekelve e javaslattal; az a magán­tisztviselői társadalom, amelyre a magántiszt­viselői nyugdíjvalorizációs törvény — amely­ről köztudomású, hogy nem vált be az életben — csak szenvedést, csak nyomort hoz. Ez a magántisztviselői társadalom szervezetten ál­lott ellen ennek a törvénynek; nem sikerült neki. Én erről a helyről, az ország színe előtt hivom fel a biztosítottakat, hogy szervezked­jenek, erről a helyről üzenem nekik, hogy áll­janak össze és védjék meg a maguk érdekeit. Meg kell védeniök érdekeiket ós közösen, szer­vezett erővel kell nézniük, hogy mit csinálnak velük ezek a dédelgetett, ezek a favorizált, ezek a kartellbe tömörült biztosítótársaságok, amelyeknek Magyarországon ilyen előkelő pro­tektoruk van. mint amilyen a magyar kép­viselőház. Ez a magántisztviselői kérdés is nagyon súlyos kérdés, mert ezt a magántisztviselői társadalmat a nyugdíjvalorizációs törvénnyel kijátszották a maga jogaiból. Azok az arány­számok, amelyeket ezen az alapon összeállíta­nak, nem fedik az életet s nagyon szomorú eredmények és következmények vannak ebben a/, irányban. Hiszen tudjuk, hogy a magán­tisztviselőknek van egy nyugdíjegyesületük, amely nyugdíjegyesület eladta Budapesten három vagy négy palotáját és nekem — nem tudtam, hogy ma kerül sor erre a szakaszra — birtokomban van egy kimutatás, amelyből ki­tűnik, hogy a magántisztviselők közül 70—75—80 éves emberek havi 2. havi 3. havi 5 pengő nyugdíjat kapnak. Engedelmet kérek, ez csak nem megoldása, ez csak nem elintézése a, kérdésnek sem a ma­gántisztviselőtársadalom, sem pedig a biztosí­tottak szempontjából! Ugy a biztosítottak, mint a magántisztviselői társadalom szempontjából e Ház bizottságainak újra össze kell ülniök. Amint nagyon helyesen rámutatott Györki Imre képviselőtársam, itt a 8. § uj helyzetet teremteti A törvényjavaslat elfogadott 8. §-a folytain a hadikölcsönvalorizáció esetleg bekö­vetkezhetik, (Györki Imre: Ugy van, be van igérve!) jön egy másik kormány, jön egy má­sik törvény s az akkor a hadikölcsönvalorizá­ciót megvalósíthatja, érvényesítheti, ellenben akkor, ha ezeket a szakaszokat elfogadjuk, ennek a biztosított kérdésnek az aktája örökre lezáródik. (Györki Imre: Ugy van!) Hát, miért tegyük ezt? (Györki Imre: Második nemzeti adomány!) Szeretném, ha ezeketa biztosította­kat legalább is olyan mértékben támogatnánk, mint amilyen mértékben a hadikölcsöntulajdo­nosokat, mert ezeknek a helyzete ugyanolyan, mint a hadikölcsöntulajdonosokó. Ne öljünk ki, igen tisztelt Képviselőház, minden reményt az emberekből; ilyen rettenetes, súlyos, két­ségbeejtő viszonyok között, amilyenekben élünk, a társadalomnak ezt a nagy osztályát, amely ebben a kérdésben érdékelve van, oda­dobjuk az öngyilkosságnak, odadobjuk a vég­ves/.eileleninek. Mi a célja, mi az értelme, mi a magyarázata ennek? Én nem tudok erre semmiféle magyarázatot, nincs erre semmiféle indok, nem lehet reánk nézve ebből a szem­pontból semmiféle meggyőző érvet felsora­koztatni. A tisztelt minister ur láthatja, hogy ben­nünket objektiv érdekek vezetnek; láthatja, hogy tőlünk alulról a társadalom mennyire számonkéri a mi sáfárkodásunkat; láthatja a tisztelt minister ur, hogy mi ezt nem tekintjük pártkérdésnek, nekünk ebben a kérdésben semmiféle pártszempontjaink nincsenek. Én nem tudom, hogy az a biztosított melyik párt­hoz tartozik, nem is érdekel, nem az a kérdés... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy egy perc áll még rendelkezésére beszédének befejezése céljából. Bródy Ernő: Pártkülönbség nélkül álljunk össze ebben a kérdésben és hozzuk az ügyet megnyugtató megoldás elé. Pártolom Sándor Pál tisztelt képviselő­térsam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az a legbölcsebb dolog, amit a Képviselőház ebben a kérdésben tehet, hogy ezeket a szakaszokat a törvényjavaslatból kiemelni, mégpedig két

Next

/
Oldalképek
Tartalom