Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-108
30 Az országgyűlés képviselőházának Mosí tovább megyek. Bámulatos a javaslatban az, hogy amíg a magyar állampolgárok számára a valorizációt lehetetlennek mondja, addig kényszerül, hogy a külföldi állampolgárokkal szemben valorizáljon. Ennek a valorizációnak érdekes esetére került soi- november 28-án Párizsban, amikor a koronajáradék valorizálása kérdésében összeültek a külföldi koronajáradék tulajdonosok a magvar pénzügyi kormány megbizottaival. Megállapodásra nem tudtak jutni, de a pénzügyminister ur a maga megbízottait azzal az utasítással küldte ki, hogy 5—8%-os fe'értékelésről tárgyaljanak a koronajáradék tulajdonosokkal Párizsban. Amikor tehát a külföldi állampolgárokkal megegyezésre tud jutni, de a magvar államDolgárokkal, saját adófizető polgáraival szemben a non possumus álláspontjára helyezkedik, akkor a magyar nemzet gazdasági élete ellen, a magyar gazdasági helyzet rovására kövot el merényletet a külföldiek javára. Az államháztartás egyensúlya különben is csak fikció, mert könnyű kimutatni azt, hogy pozitív mérlegünk van az államháztartásban ha az állam mint adós nem fizet a hitelezőknek. Hogy egészen primitív formában, triviálisan feiezzem ki magamat, ez olyan, mint az, hogy én magánháztartásomban igen könnyen megteremthetem az egyensúlyt, — pedig a mai viszonyok között igen kevés maoránháztartásban van egyensúly — ha nem fizetek a szabónak nem fizetek a suszternek és nem fizetek a fűszeresnek, hanem ezeket a tételeket törlöm és kijelentem, hogy magánháztartásom rendben van. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) így szanálva volnék Ugyanezt csinálja az állam, amikor nem fizet a maga hitelezőinek hanem a törvényjavaslat rendelkezései folytán a hitelezők egész tömegét kizárja. Érdekes hegy a valorizáció kórdAsp miiven cezúrát mutat a külföldi és a belföldi, Magyarország és a kü'föld közptt. A kü'f"Idi vasúti kötvényekre nézve e^vezsécret kötöttek az állam, a bankok és a főváros. Â bankok 22—24 évi"" terjedő periódusban kiegyeztek a frankra szóló kötvénvek tulajdonosaival. A főváros kiegyezett az összes idegen valutára szóló kötvények idegen tulajdonosával. Äz állam a békeszerződés 186. cikkében foglalt rendelkezése alarn'ón a prágai és innsbrucki egyezménvben a külföldi vasúti címleteket aranyértékben 27—32%-han valorizálta. És mégis ez a javaslat több helyütt kimondja azt, hogy a külföldi kötvények valorizálása is tilalmazva van. Eltekintve attól ho"T ezek a valorizációk megtörténtek kérdezem, hogy a külföld gazdasági közvéleménye milyen felfogással lehet egy olyan országról amely ee^általában nem akar tur'omást venni az államnak semmiféle tartozásáról Ifaz ugyan, bo""y a külföldi hitelezőkkel kényte'en más állásnontra helyezkedni de elvileg még's le van fektetve a törvényjavaslatban hogy az állam nem fizet Érdekes az is. hogy azok a hazai hitelezők, akik itt szemben állanak az állammal és a törvény rideg szilemé és rendelkezései szerint nem tudnának hozzájutni követelésükhöz ha azt — nem korrekten — átviszik a külföldre, akkor követelésük jelentékeny részéhez hozzá fognak jutni. Látszik tehát, hogy mennyi, az etikával és a morállal ellentétes lépést sugalmaz maga ez a javaslat, amelynek következményei ebben a vonatkozásban kiszámíthatatlanok, de kiszámíthatatlanok abban a vonatkozásban is, ho<ry nem lesz ebben az országban soha többé ecvetlen leo-bazafiasabb ma^var polgár sem, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal108. ülése 1928 január 11-én, szerdán. oldalon.), aki, ha valamikor gazdasági áldozathozatalra szólítaná fel akármelyik kormány, érezné magában azt a lelki kényszert, vagy szükségéi zetet, hogy a maga filléreit odavigye a nemzeti gondolat segítségére, mert hiszen akkor, amikor ezt megtette, amikor nenéz, tragikus időkben, nagy jóhiszeműséggel, nagy lelkesedéssel, nagy áldozatkészséget tanúsított, megtörtént vele az, hogy nyomorban hagyta őt az állam és ridegen elzárkózik nyomorúságos, fájdalmas, kétségbeesett sorsa elől. Hogy milyen kétségbeesett sorsok vannak erre nézve fogok majd egypár szemelvényt bemutatni. Csak nem régen történt, hogy egy magyar ügyvéd, Szerényi Simon, véget vetett életének azért, mert hadikölcsönbe fektette volt egész vagyonát és később már házbérét sem tudta fizetni, (Gál Jenő: De azért adóért végrehajtották!), úgyhogy kénytelen volt elmenekülni az életből. És hány ilyen sors van! Hozzám tömegesen érkeznek különböző levelek, amelyekből egy-két szemelvényt fogok felolvasni, hogy bemutassam, micsoda vérzetes drámákat micsoda tragédiákat hozott a hadik ölcsönkötvények elértéktelenedése és micsoda kétségbeesés él a lelkekben, a miatt a rideg elhatározás miatt, amely ezt a törvényjavaslatot ide hozta. Engedje meg a t. Képv'seloház, hogy rámutassak arra. hogy amig egyrészt a szegény hitelezőkkel szemben ilyen hihetetlenül rideg a pénzügyi kormány álláspontja addig egyes vállalatokkal, nagy pénzintézetekkel szemben a legbőkezűbb állásnontra helyezkedik, valóságos nemzeti ajándékokat nyújt feléjük. (Mozgás balfelőli) Itt van néldául a vasúti kötvénvek nagvon é v dekes kérdése. Nagy-Magvarország tőkeszegény voH és vasutait nagyobbrészt magántár»•iula+ok tőkéjéből énitette olv^éoen. hoe-y nagy bankok és vállalatok vasnti kötvénvekot bocsátottak ki és e megvásárolt ^asnti kötvénvek értekéből épültek vasuta'nk legnagyobb százalékban Kö'iPbeiül 142 mafanvas'if érriüt Nagy-Maervarországon ilyen magánkézből eredő összegekből. Hogy mennyire igy volt ez. b'zonvitia az hocv a m. kir. államvasutak egy-két fővonal kivételével kénytelenek voltak ezeket á maerám r asu+akat saiát kezelésükbe átvenni és használati dijat fizettek érip a magántáviratoknak. n (ir vhoB'y azok tulaidonkénen e használati díjak alapján jutottak a vasúti kötvények élvezetéhez. A békeszerződés folytán ezek a vasutak kétharmad részben e^zakadtak tő'ünk. megmaradt azonban e^-y harmadrészük. Két k^ + e"ór'ába oszthatom teh*t a ma^ánvas^tak íifrvót Az első Vatoo-óy-ió^rj +irfo7ppk 070I' a vasutak, amelyek itt maradtak csonka Ma^varorszép-on. Ezek mer'őr^z+ék télies aranv^övedeirrniket és télies va^yonuk'^t. A m^sik katefór'ába tartoznak a^ok, amelyek részben vagy egészben elszakadtak. Az első kategóriába sorozhatom r elsősorban a közúti és a városi vasnt kötvénveit. A villamosvasúti hálózatot annak idegén fiO nvllió korona névértóHi kötvényből énitette fel a Városi és a Közúti V*»u* T-^rs^at. A Beszkárt-n°k ez a két jogelődje ebből a 60 millió koronából éoitetto fel ezt a na^y közúti vasúti hálózatot, amely azután a Beszkárt tulajdonába került. Minden egyes kötvény hátlapján a következő mondat olvasható (olvassa): »A kötvények értékállóságáról a vállalat teljes vagyona és minden bevétele szavatol«. Ha mármost voszem a Bcszkárt rnérieo-. adatait, megállapíthatom, hogy a Beszkárt ké-
