Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-108

Az országgyűlés képviselőházának Wb.ü pes volt egy esztendőben leirni 150 milliárdos befektetését, 3 milliárd külön tantiémet az igazgatóságnak, 9 milliárd nyugdíjalap-dotációt, 2 millió leventealap dotációt, számos egyéb leírás mellett, és a vállalat még mindig nagyobb bevétellel dolgozik, mint amennyivel dolgozott két jogelődje békeidőben. Megállapítható ezekből a mérlegadatokból, hogy anynyira konzerválódott a vállalat vagyona, hogy ma körülbelül a békevagyon 150%-ának megőrzéséről adhat számot. Micsoda gazdasági lehetetlenülés volna ezek után, ha ez a jól megalapozott, békevagyonának 150%-ával rendelkező vasutvállalat a kamatfizetést megkezdené a vasúti kötvénytulajdonosokkal szembeni Ma az a helyzet, hogy 1000 korona névértékű közúti vasúti kötvényt 8 fillérért akar visszaváltani. Ez az 1000 korona 200 dollárt jelentett békében, vagyis 200 dollárért egy fél szakaszjegyet akar ma adni a vállalat a vasúti kötvénytulajdonosoknak. Felháborító, megdöbbentő, de nem érthetetlen ez a rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy ilyen megduzzadt vagyonú vasúti vállalat egyszerűen részvény tárcája körébe vonja be az egész vaeryont, a vasúti kötvény-tulaidonosok kizárásával. A trösztkötvények a közlekedési villamos művek kötvényei, amelyek bekében bocsáttattak ki. A békevagyon 125 millió aranykorona volt, ma a lebélyegzés után 14 millió pengő. De a tőzsde annyira értékeli a trösztkötvényeket, hogy dupla áron vásárolják, vagyis a trösztvállalatok vagyona megkétszereződött. Ez a vállalat egyike a leirnrgyobbaknak Magyarországon, mert sok külföldi vállalattal is öfpzeköttrtósbrn áll és nafy külföldi érdekeltsége van. A javaslat alapján a vállalat a kötvényeket nem tartozik valorizálni, ami annyit jelent, hogy ez a dúsgazdag, hatalmas vállalat nemzeti ajándékot kap. Itt van a Vasúti Forgalmi Részvénytársa sáar, mely a mérleg szerint vagyonának 60%-át átmentette és ez is a legnagyobb vállalatok közé tartozik. Bizonyítja ezt az a nyilt mérlecr, mely szerint tőketartaléka 3 millió pengő és ez is mint a többi vállalat egyáltalában nein fog semmitsem fizetni a vasúti kötvény-tula^donosoknakt (Gál Jenő: Tantiémet fog fizetni!) A Magyar Vasúti kötvénytulajdonosok Szövetsége 1927 november 19-én a t. előadó úrhoz levelet intézett, amely levélben kérte és felhivta figyelmét arra. hogy olyan igazságtalanság történik velük, hogy ez ellen remediumot kell keresni. Ekkor a t. előadó ur a következő levelet intézte a Szövetséghez, (olvassa): »Igazolom e hó 15-én kelt nagybecsű soraik vételét. Természetesen tudatában vagvok annak, hogy a szóbanforgó törvényjavaslat nem képes kielégíteni az összes igazságos és méltányos kérelmeket. Mint a javaslat előadója azon állasponthoz kell ragaszkodnom, melyet a javaslat az egyes kérdésekben magáévá tett«. (Lakatos Gyula előadó: Azt hiszem, nem inkorrekt felfogás! — Baracs Marcell: Sőt! Sok belátást enged az egyéni meggyőződést illetőleg!) Nem kérelmekről van itt szó t. Ház, hanem jogigényekről, jogokról! De eltekintve ennek a frazeológiai tévedésnek a kimutatásától, arra is rá kell mutatnom, hogy a t. előadó ur egy saját meggyőződése elleni javaslatot képvisel. (Lakatos Gyula előadó: Ezt nem mondtam!) mikor megállapítja, hogy ez a javaslat nem képes kielégíteni az igazságos es méltányos igényeket. (Lakatos Gyula eloado: Ez kénytelenség, amelyet mindnyájan túriunk es amelyet a minister ur is kifejezett a rlazilése 1928 január 11-én, szerdán. 31 banl Ez nem jelenti azt, hogy a javaslat nem felel meg a meggyőződésemnek! — Gál Jenő: Fáj a szivük, de azért kitartanak!) Igen t. Képviselőház! Ha az ember a valorizáció kérdését a maga szörnyű mivoltában nézi, ha az ember ezt a kérdést abban a beállításban tárgyalja, amely a történelmi háttér mögül mutatkozik, ha elfogadja azt a történelempolitikai megállapítást, amelyet Maculayról irott tanulmányában ifjabb Pitt mond, hogy a történelmi eseményeket helyes perspektívából csak akkor lehet megítélni, ha az előtér és a háttér helyesen vannak megállapítva, akkor nekem is rá kell mutatnom az akkori körülményekre, tehát a történelmi háttérre, amikor ezek a hadikölcsönök jegyeztettek. Rá kell mutatnom a 8 hadikölcsönjegyzés történelmi korszakának különleges viszonyaira, különleges eseményeire, s rá kell mutatnom arra, hogy milyen felhívások hangzottak el a magyar társadalom felé. Engedjék meg, hogy e felhívásokkal kapcsolatban bemutassam azokat a rendeleteket, amelyeket a m. kir kormány akkor kibocsátott. így például az 1916-ban kibocsátott 84.735 számú rendelet kimondja, hogy a hadikölcsönjegyzés érdekében a bankok és pénzintézetek vasárnapi munkaszünete felfüggesztendő. Tehát a vasárnapi munkaszünetet felfüggesztették csak azért, hogy a hadikölcsönjegyzés zavartalanul folyjék. Ugyancsak az 1916-ban kibocsátott 175.200 számú rendelet azt mondja, hogy a hadikölcsönöknél az árfolyamvesztetség jóformán ki lesz zárva. Szükséges, hogy a törvényhatósági és a községi irányadó tényezők nagyarányú propaganda utján a hadikölcsön sikere érdekében messzemenő tevékenységet fejtsenek ki. s kifejezésre juttassák, hogy nemcsak a haza, hanem a saját érdekében is cselekszik az. aki készpénzét hadikölcsönjegyzésre fordítja. A 9226/1924, a 6331/1916, az 53.006/1915, a 8657/1915, a 12.199/1915, s az 15.703/1915. számú pénzügyministeri rendeletek kimondják, hogy a betéti ügylettel foglalkozó pénzintézeteknél 1914. évi augusztus l-e előtt elhelyezett, egyébként a moratórium rendelettel korlátozott betétek hadikölcsönjegyzésre igénybevehetők. A 6800/1914. számú pénzügyministeri rendelet igy szól (olvassa): »Annak^előmozdítása érdekében, hogy a hadikölcsönjegyzésben az állami alkalmazottak is résztvehessenek, s abban a reményben, hogy ezáltal a takarékossági szellem az állami alkalmazottak körében is fokozódni fog: a kormány elhatározta, hogy az állami alkalmazottak és nyugdíjasok az 1914. évi 6%-os állami járadékkölcsönkötvényeit részletfizetés utján szerezhessék meg.« A 187.044/1914. és a 187.047/1914. számú belügyministeri rendeletek ugyanezt a kedvezményt nyújtják a vármegyei alkalmazottaknak és nyugdíjasoknak, valamint a városi alkalmazottaknak és nyugdíjasoknak. A 8223/1914. számú ministerelnöki rendelet a következőket foglalja magában (olvassa): »A hazafias lakosságtól a hadikölcsönt a hadviselés érdekében nem ajándékképen, hanem kölesönképen kéri a kormány. A közönség magánérdeke teljesen fedi a közérdeket. A közönséget fel kell világosítani, hogy pénzünknek tulajdonképen az állam hatalma, tekintélye adja meg az értéket, s hogy ugyanezek a tényezők biztosítják a kibocsátandó kölcsönkötvényeink értékét is.« Egy ujabb rendelet, a 16.860/1915. számú min-'sterelnöki körrendelet azt monuja (olvassa): ^Különösen fontos az, hogy a falusi nép körében a hadikölcsön célja, a jegyzés hazafias je-