Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

•Hl .1; országgyűlés képviselőházának /.'/. ülésé 1928 február l-én, szerdán. életben teljesen mindegy. (Esztergályos János : Már megint kiviteli engedélyek!?) Ez a kérdés az iparosoknak, kereskedőknek, munkásoknak és fogyasztóknak egyaránt érdekébe vág, mindnyájunknak elevenjébe vág. ezért kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, vessen véget ipari, kereskedelmi és hitelpolitikájával ezeknek a drágításoknak és tegye lehetővé, hogy ezek a kisexistenciák a maguk existenciáját fenn tudják tartani. Ne szolgáltassa ki az egész kisipart, kiskereskedelmet s az egész fogyasztóközönséget néhány bőrgyáros és néhány a bőrkartelben tömörült iparos érdekeinek! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A minister ur kivan szólani. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : T. Képviselőház! Feleletemet kérném csak ideiglenesnek tekinteni azért, mert a képviselő ur néhány kérdést vetett fel, amely alapos megvilágítást kivan, amit azonban én ebben a pillanatban még megadni nem tudok Én t. i. nem vagyok hajlandó ezt a kérdést egyoldalú bemondások alapján elintézni. (Helyeslés jobbfelől.) Eszemágában sincs védeni önző kartel-érdekeket, (Helyeslés a jobboldalon.) viszont azonban kötelességem meghallgatni a fogyasztókat épen ugy, mint a termelőket, mert csak minden oldal meghallgatása után, a kérdés alapos tanulmányozása után (Kot lien stein Mór : Az interpelláció be volt jegyezve!) van meg a valószínűsége annak, hogy amennyire emberileg egyáltalán lehetséges, az ember igazságos intézkedéseket tehessen meg, természetesen azokon a kereteken belül, amelyeket a most fennálló törvények rendelkezésemre bocsátanak. Egy dolgot azonban mindjárt feL akarok említeni és ez az, hogy az interpelláló képviselő ur azt mondja: a készbőráruk ára az utóbbi hónapokbíjn 100%-kal emelkedett Hát nem 100 százalékkal, hanem 50 százalékkal. (Peyer Károly : Elég az is!) Ez is tetemes, azonban a nyersbőrárak ugyanabban az arányban emelkedtek, úgyhogy nem lehet mindent a készbőráruk gyártóinak rovására irni. A nyersanyag árának emelkedése az egész világon mutatkozó jelenség, s ez ellen bizony lehetetlenség egyoldalúan védekezni. (Zaj a szélsőbaloldatonj Ezt csak helyesbbitésképen mondom. Amit azután a kartelekről mondott a képviselő ur, arra nem térek ki; ott számbeli megállapításokra van szükség, azokat meg fogom tenni és azután megadom a végleges választ erre a kérdésre vonatkozólag. (Helyeslés jobbfelől.) Még egy kérdést akarok azonban felemliteni s ez: a nyersbőr kivitele. Ez nálunk sincs szabaddá téve és pedig főleg azért, mert egyetlenegy állam sem szabadította fel és noha mi azon az állásponton vagyunk, hogy lebontsuk a kiviteli és a behozatali tilalmakat, ezt fenn kellett tartanunk azért, mert nem állhatunk itt egyedül azzal, hogy egészen korlátlanul kiengedjük az anyagot. Épen a kereskedelemügyi ministérium volt az, amely mindig ezt az álláspontot hangoztatta. Ezzel szemben agrárius körök azzal jöttek, hogy tönkremennek az ő nyersbőreik, mert azokat nem tudják értékesíteni. Az iparunk momentán nem tudta felvenni a nyersbőröket s így az agráriusok követelték azok kiengedését. Most már természetesen rneg kellett találni a megegyezést a föidmivelésügyi kormánnyal. A földmivelésügyi kormány — nagyon helyesen — osztozott az én álláspontomban, hogy mi nem állhatunk ide egyedül azzal, hogy minden korlátozás nélkül kiengedjük az anyagot, mert ennek az a következménj e, hogy minket kiszivattyúznak, (Igaz! Ugy van! jobbfelől), kivülről pedig egy bőrdarabkát sem lehet kapni, aminek természetesen megint az áremelkedés a következménye. Viszont azonban, ha megokolt esetek állanak fenn, ha torlódás van, ha idebent nincs felvevőképesség, akkor ebben a mértékben a kivitelt meg kell engedni. (Helyeslés jobbfelől) Ez a földmivelésügyi ministeriummal egyetértéshen történik, abszolúte semmi rokonságban nem áll a régi hirhedt kiviteli engedélyekkel, — (Kothenstein Mór: Majd meglátjuk !), semmiféle anyagi érdek nem játszik közbe, bizonyos megállapított formalitások szerint mi megvizsgáljuk a kérdést, véleményadás végett átadjuk a földmivelésügyi rainisteriumnak és akkor vagy megkapják az engedélyt, vagy nem kapják meg. így áll* ez a kérdés. (Helyeslés jobbfelől. — Simon András : Tiszta belyzet !) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni ! Szabó Zoltán jegyző (olvassa) ; »Interpelláció a munkaügyi és népjóléti minister úrhoz : Van e tudomása a minister urnák arról, hogy a Munkásbiztositó Intézet újonnan létesítendő fogászati rendelőintézetének gépeit és egyéb műszereit nyilvános pályázat mellőzésével szerzik be ? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy ezen gépek és műszerek szállítására a MONE orvosi műszergyár kapott megbízatást, amelynek dr. Csilléry András az igazgatósági elnöke, ugyancsak ő a fogászati rendelőintézet igazgató-főorvosa? Igaz-e az, hogy miután a MON M müszerüzein nem gyártja ezen gépeket, azok a magyar ipar mellőzésével a bécsi Weiss és Schwartz cégnél rendeltettek meg. (MalasitsGéza : Weiss, a hazafi ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Azért, mert Weiss, nem lehet hazafi ? Weiss lehet hazafi !) Hajlandó e a minister ur intézkedni, hogy ezen beszerzések a közszállifási szabályoknak megfelelően, nyilvános árlejtés utján szereztessenek be? Budapest, 1928 január hó 31-én. Peyer Károly s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : T. Képviselőház ! Nem kívánok foglalkozni interpellációm keretében a Munkásbiztositó Pénztár körül felmerült sok-sok panaszszal, bár igen alapos okom voln» rá. Ugy vélem, hogy bőséges alkalmunk lesz ezekkel a panaszokkal foglalkozni a költségvetési vita tárgyalásával kapcsolatosan. Nem akarjuk azt a lehetőséget adni, hogy azt a választ kapjuk, hogy átszervezés alatt van az egész intézet é's be kell várni, míg ez az átszervezés megtörténik. Mi ezt az időt be fogjuk várni abban a nyugodt meggyőződésben, hogy az állapotok az átszervezés után semmivel sem fognak javulni. Azok a tisztviselők és orvosok, akik ott vannak, részben megfelelők, miután régi emberek, azoknak a munkája azonban, akik ujabban kerültek oda, akik egész életükben távol állottak a munkásbiztositástól, akik soha életükben munkásbiztodtással nem foglalkoztak, hanem vagy mint szolgabirák, vagy mint jószágigazgatók működtek, vagy egyéb állásban fejtettek ki tevékenységet, természetesen a munkásbiztositásban semmiesetre sem lesz azoknak a munkásoknak előnyére, akik járulékaikkal ezt az intézetet fentartják. Előre bocsátom, hogy nem kívánok ezekkel a panaszokkal foglalkozni, majd vissza fogunk azokra térni. Mai interpellációmban csak egy konkrét kérdést kívánok tárgyalni és ez a következő. Hosszú ideig vajúdott a főorvosi kérdés és nem igen