Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-121
33ß Az országgyűlés képviselőházának lèl. ülése 1928 február 1-én, szerdán. Bocsánatot kérek, itt nem jogról, itt nem a törvény által szabott igazságról van szó, itt méltányos körülmények, méltányos viszonylatok és anyagi helyzetek méltánylásáról és mérlegeléséről van szó. Tessék nekem megmondani : meri-e viselni a törvényhozás a felelősséget azért, ha az az ügyvéd vagy szakértő által nem képviselt fél elmulaszt valamit a maga perében, pervesztes lesz és tönkremegy 1? Ezért az erkölcsi felelősséget nem lehet viselni. És kin csattan ez legjobban ? A szegény, tudatlan falusi népen. (Ügy van ! Ugy van !) Azt elismerem, hogy van viszszaélés, (Gál Jenő : Megtoroljuk !) de fürdővizestől, gyerekestől elintézni a kérdést nem lehet. Tisztelettel kérem az indítvány mellőzését. (Élénk helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 15. §-ként Gaal Gaston képviselő ur által beterjesztett inditványt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat akik elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség- A Ház az inditványt elvetette. Következik a régi 14., most 15. §. (Zaj.) Csendet kérek. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a szakaszt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 15. §-t). Elnök : Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző : Kálmán Jenő ! Kálmán Jenő : Én töröltettem magamat. Elnök : A képviselő ur a szótól eláll. Következik ! Urbanics Kálmán jegyző : Csák Károly ! Csák Károly : T. Ház ! Minthogy ennek a javaslatnak konstrukciójában kétségtelenül logikai ugrások vannak, ebből azt következtették, hogy az egyes szakaszok intézkedései között is logikai ellentétek vannak így többek között egyik képviselőtársam azt mondotta .. . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Csák Károly : ... hogy a 10. és 12. §, illetőleg most már a 14. és 15. § között logikai ellentmondások vannak. Meditálva a dolog felett megállapíthatom, hogy ez a logikai ellentmondás csak látszólagos (Ugy van ! Ugy van !) A 10. illetőleg most már 11- v-ban arról az esetről van szó, amikor a felek (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) a pénz értékében beállott eltolódás következményeit már provideálhatták és ezeket a következményeket maguk között rendezték. Generális jogszabály, hogy mikor a felek consensusa arra irányul, hogy a pénz értékében beállt eltolódás következményeit rendezik, akkor (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) az ügyet feltámasztani, feleleveniteni, újból valorizálni nem lehet. A 12. § konstrukciójában sem látok logikai ellentmondást, bár be kell vallanom azt, hogy ez a szöveg és a bizottsági szöveg tartalom és konkrétum, vagy a birói gyakorlat tekintetében nem fog nagy külömbséget okozni. A súlypont azonban éppen ott van, amit Wolff Károly igen t képviselőtársunk is hangoztatott, amit magam is hangoztatok, t. i. a három hónapi terminus megállapításán. A másik oldalról pedig Sándor Pál igen t. képviselő ur hangsúlyozta közbeszólás alakjában azt, hogy a valorizáció alapgondolatának csak jogi és nem erkölcsi alapja van. Nem kivánok ezzel a felfogással sem szembehelyezkedni, (Sándor Pál : Tévedés, én ezt nem mondtam !) Bocsánatot kérek, amikor azt mondottam, hogy etikai és jogi alapelvek alapján alakult ki a valorizáció alapgondolata, azt a közbeszólást hallottam, hogy csak jogi és nem etikai. (Sándor Pál : Az csak a spekulációra vonatkozott.) ügy látszik félreértettem és igy erre vonatkozó felszólalásom tárgytalan, mert csak arra akartam utalni, hogy éppen az a szakasz, amelyikhez most módositó inditványt kivánok beterjeszteni,'egyenesen erkölcsi alapelveken épült fel, vagyis családjogi, erkölcsi viszonyokon alakuló kötelezettségek valorizálását engedi meg oly tágas körben, amint ezt ez az erkölcsi viszony megköveteli. Miután azt hiszem, ebben a Házban senki sincs, aki ne akarna a legszélesebb körben helyet adni a családjogi viszonyokon alapuló valorizációnak és miután e szakasz ezt nemcsak generális intézkedésével, hanem exempliíikativ felsorolásával is lehetővé teszi, tisztelettel arra szorítkozom, hogy csak azt a módositó inditványt terjesszem elő, amely előbbi módositó indítványaim elfogadásából logikailag következik. Nevezetesen meg kell változtatni a határidőt, mert 1924 július elsejét állitja be a javaslat végső terminusnak, itt pedig 1923 július elsejét vagyok bátor proponálni, aminek magyarázata egyszerűen az, hogy 1923 július elsején már eléggé stabil volt valutánk ahhoz, hogy a jogügylet következményeit mindenki előre piovideáihatta légyen és e határidőn tul már azok az óriási sérelmek, különösen az örökösödési jogviszonyokban be sem következhettek. A másik pont a határozati javaslatomban az, hogy itt is határidőhöz kívánnám kötni azt a lehetőséget, hogy valaki valorizációra irányuló keresetet indíthasson- (Helyeslés a középen.) A harmadik bekezdés első és második bekezdése (olvassa): »Ha 1924, július hó első napján keletkezett az egyezség« szavak helyett a következő szavak felvételét indítványozom (olvassa) : »1923. július hó első napja előtt keletkezett jogerős birói itélet vagy egyezség.« Ugyané szakasz negyedik bekezdése után uj ötödik bekezdésként a következő szöveg felvételét indítványozom : (olvassa) : »Az árértékelésre irányuló keresetet a harmadik és negyedik bekezdés esetében e törvény életbelépésétől számitott három hónap alatt, ha pedig a pénztartozás e törvény életbelépése után jár le, a lejárattól számitott három hónap alatt lehet megindítani.« Tisztelettel indítványozom, ennek a szakasznak ezekkel a módosításokkal való elfogadását. Elnök : Az előadó ur kíván szólni. Lakatos Gyula előadó : T. képviselőház ! Pusztán logikai kiegészítéséül ennek a módositó javaslatnak, kénytelen vagyok egy további kiigazítást inditványozni : a 14., most már 15. § harmadik bekezdésének 13 sorára vonatkozóan, amennyiben Csák Károly t. képviselőtársam indítványa elfogadtatnék, »az egyezségben« szavak után ott is »vagy birói itélet szavakat« kellene beiktatni. Indítványozom Csák Károly képviselőtársam indítványának elfogadását, még pedig azért, mert 1924. július hó első napja helyett 1923. július elsejének beiktatása a visszamenőleges kereseteknek. 1923. július hó első napja után a valorizáció gondolata már átment a köztudatba. Mindenféle egyezség, amely 1923. július hó első napja után köttetett, legyen az bár olyan egyezség is, amely a követelést bizonyos mértékben valorizálja, teljesen megtámadhatatlanná válik ezen szakasz értelmében, teljesen közömbös lévén az, hogy ezeknek az egyezségi feltételeknek teljesítése mikor, mely időpontban következett be. Ezeket kívántam elmondani. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Tekintettel arra, hogy az interpelláció meghallgatására kell áttérni, a vitát megszakitom. Bemutatom a t. Háznak a házszabályok 223. $-a
