Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Az országgyűlés képviselőháza nul, 121. ülése 1Ö28 február 1-én, szerdán. 335 a javaslat vissza fog vonatni. Mert azt ugyebár nem képzeli t. képviselőtársain, hogy az ügyvédi kényszer csak az egyik félre nézve fog kizáratni ezekben a perekben, hanem ha kizáratik. kétségkívül mindkét félre nézve ki fog záratni. Azt sem képzeli t. képviselőtársain, hogy ha az ügyvédi kényszer ki van zárva, akkor az ügyvédi kar arra lesz kötelezhető, hogy szegényjogon védje ezekben a perekben valamelyik felet azok közül, akik nem vallottak ügyvédet. Mi lesz tehát az eredmény 1 Megindul egy per — mondjuk, egy alaptalan per — ügyvédi kényszer nélkül. A másik oldalon áll egy szegény ember, akinek egyébként szegényjogon kirendelt védőre volna igénye. Az indítvány értelmében azonban ilyen igénye nem lesz, ügyvédi képviseletben nem részesül, tehát mindenesetre több esélye van arra, hogy ezt a pert el fogja veszíteni. Méltóztatott konszummálni, amit mondok ? (Zaj.) Vegyük a másik eshetőséget. Megindult egy igazságos per. A másik oldalon áll egy szegény ember, aki nem vallhat ügyvédet és aki immáron nem fog egy kirendelt ügyvédet a kamara részéről kapni. Azt gondolja t. képviselőtársam, hogy nincs nagyobb veszély ilyen helyzetben erre az emberre nézve, ha ő ebben a perben nem fog kellően védekezni tudni 1 Egy szociális egyenlőtlenség következik ezen inditvány nyomában, amely éppen annak a félnek lesz hátrányára, akit t. képviselőtársam meg akar védeni. Ha ezek az érveim nem elegendők arra, hogy t. képviselőtársam indítványát visszavonja, ám döntsön a Ház bölcsesége. Elnök : Szólásra következik ! Urbanics Kálmán jegyző : (iái Jenő ! Gál Jenő : T. Képviselőház ! Nem mint ügyvéd kivánom ezt a kérdést taglalni, hanem figyelmébe kivánom ajánlani a t. Háznak azt, hogy egy fejlett jogállam intézményei nem nélkülözhetik a jogtudósokat. Minél fejlettebb egy állam, minél fejlettebb annak törvényhozása és minél kifinomultabb törvényalkalmazási módia, annál inkább szükség van arra, hogy minden oldalon jogtudósok védjék az igazságot. Nem akarom megbántani Gaal Gaston t. képviselőtársamat, de ha mód volna rá, nagyon különös próbáját tudnám adni annak, hogy mit jelent az ilyen javaslat, milyen retrograd és milyen hátrányokat mutat a magyar állam jogi fejlettségére nézve. A próba az volna, ha én most megkérném Gaal Gaston képviselő urat, hogy üljön ide ehhez az Íróasztalhoz és csináljon egy keresetet egy ági öröklés ügyében, csináljon egy keresetet egy valorizációs jogi kérdésben. Merem állítani és állom a fogadást, hogy képtelen arra, hogy ezt a keresetet megcsinálja. (Zaj és derültség.) Mármost hogyan képzeli el az ön falusi népét, hogy a bírósághoz majd ontják azokat az igényeket, azokat az ákom-bákomokat, amelyekkel megzavarják és lealacsonyítják azt a nivót, amelyre felküzdötte magát a magyar közönség és a magyar jogszolgáltatás? Az ilyen kishitűség, az ilyen szűkkeblűség, amellyel mélyen t. képviselőtársam ezt a kérdést kezeli, még egy okból is veszedelmes és helytnemálló. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy ismeri a perrendtartást. (Gaal Gaston: Ezt a részét!) T. képviselőtársam nem ismeri a perrendtartást, mert ha ismerné, tudná azt, hogy a biró elé járuló fél tartozik a maga igazát megfelelő jártassággal előadni, úgyhogy a biró vele vitába bocsátkozhassák, úgyhogy a biró kijelentéseit ő taglalhassa. Mármost ezt védi a törvény. T. képviselőtársamnak ezt az ingyen kioktatást — bár azt szokták mondani, hogy ezt ügyvédtől nem igen lehet kapni — ón felajánlom. Méltóztassék t. képviselőtársam és mindazok, akik az elfogultságnak ennek az útvesztőjében vannak (Csontos Imre : A bíróságnak is sok baja van az ügyvédekkel ! — Derültség.) figyelembe venni, hogy van a törvénynek egy bölcs szakasza, amely azt mondja : aki nem tudja magát megértetni a birósaggal, azt ügyvédvallásra kell utasitani. Méltóztatik tudni, mi következik t. képviselőtársam javaslatából ? Itt mindenkit ügyvédvallásra utasítanak és el fogják lepni a kverulánsok a fórumot és ontani fogják az érthetetlen és képtelen pereket. A villámhárítója az ügyvédség az ilyen kverulanciáknak. Ne méltóztassék tehát ennek az országnak és ennek a törvényhozásnak a nívóját alábbszállitani azzal, hogy a jogtudót ki kell zárni a jogszolgál atásból. Épen ezért igen t. képviselőtársamnak ezt az indítványát el kell utasitanom. Elnök : Kiván-e még valaki szólani ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügymiuister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügy minister : T. Képvi1 előház ! (Halljuk ! Halljuk !) Kénytelen-kelletlen kénytelen vagyok ezzel az inditvánnyal foglalkozni. A hajlandóság ebben az igen t. Házban megvan arra, hogy mindent fonákjáról nézzenek. (Peidl Gyula : Ez igaz, minister ur ! Ez meg is történik gyakran !) Itt kipécéznek egy vagy több ügyvédet, aki talán visszaéléseket követ el és ezt általánosítani kívánják. Akkor, amikor a valorizációról van szó, nem tekintik azt, hogy nagy igazságtalanság történik emberekkel, hanem azt kívánják tekinteni, hogy valaki esetleg visszaél ezzel a törvénnyel. Az életnek nem a valódi arca ez, ez a fonák arc. az élet valódi arca más. így vagyunk ezzel a kérdéssel is. Gaal Gaston igen t. képviselőtársam beadta ezt az indítványt. Bocsásson meg nekem, hogy azt minősítem, de minősítenem kell azt valódi értelme szerint. Én ebben inszinuációt látok. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) és ezt az általánosított inszinuációt megalapozottnak és tárgyilagosnak nem tartom. Méltóztassék visszatekinteni ennek az országnak közéletében arra, hogy a magyar ügyvédi kar a szabadság, a jogok, az igazság érvényesitése szempontjából ennek az országnak milyen értéke. (Iíródy Ernő : Ez igaz !) Gaal Gaston: Szóval sem érintettem az érdemét ! Ha ez igy van, akkor ne méltóztassék egy-két megtévedt ember esetéből kifolyólag itt általánosítani ; általánosítani olyan módon és pedig erkölcsi vonatkozásban, amely általánosítás ebben a vonatkozásban nem állhat meg. (Gaál Gaston: Ebből egy betű sincs a javaslatomban minister ur ! Egy betű sem !) Ez a javaslatnak a háttere . .. (Gaál Gaston : Semmi háttere ! Az a háttere, hogy ne kelljen fizetni !) Most pedig igen t. képviselő ur a javaslat frontjára jövök. (Gaal Gaston : Másról beszél Bodóné !) Nem, Bodóné nem beszél másról. Bodóné arról beszél, ami e körül az inditvány körül van és arról, ami benne van. (Gaal Gaston : Ebben az van, hogy ne kelljen ügyvédet vallani ! (Zaj !) Most pedig arról beszélek t. képviselő ur, hogy mi van benne. Ennek az indítványnak a lényege és sujet-je az, hogy a valorizációs perekben az ügyvédi kényszer zárassék ki. (Gaal Gaston : A kényszer ! Nem az ügyvéd, hanem az ügyvédi kényszer !) Az ügyvédi kényszer, bocsánatot kérek, ezt mondtam. Vagyis mit jelent ez igen t. képviselőház 1 (Zaj !) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Pesthy Pál igazságügymiuister : Ez azt jelenti, hogy a fél az egy koronás perétől fel a száz milliós peréig Önmaga járhat el ebben a dologban. Azt hiszem, mindenki előtt plauzibilis azokból a tárgyalásokból, amelyeket a valorizáció körül már lefolytattunk, hogy a jogéletnek, a jogkeresésnek és az ítélkezésnek legeslegnehezebb terrénuma a valorizáció. (Ugy van! Ugy van! — Gaal Gaston: Azért mondtam, hogy nem kell keresetet csinálni !) 47»