Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-121
328 Az országgyűlés képviselőházának 12 hez fogjon. (Ellenmondások jobbfclől. — Egy hány jobbfclől: Nem ismeri a falut!) T. Csontos képviselő ur, én nem merem önt megkérdezni, azt hiszem azonban, hogy magától megmondja, hogy hány vesztett per készteti arra, hogy ilyen elfogultan nyilatkozzék, — mert ez igy van. (Csontos Imre: Én kerülöm az ügyvéd arakat! Azért nem vesztek pert, mert nem megyek hozzájuk! Ez igazság! — Derültség jobbfclől. — Meskó Zoltán: Ha a pert megnyeri, akkor is vészit! — Derültség jobbfclől.) T. Ház! Az ilyen komolytalan megjegyzések, amelyek alkalmasak arra, hogy egy olyan kart, amelyről mégis csak el kell ismerni azt, (Bródy Ernő: Ugy van! — Meskó Zoltán: Nem bánija a kart senki!) hogy a maga egészében és többségében a legkiválóbb szolgálatokat teszi az ország jogéletének, (Csontos Imre: Elismerjük!) nem helyesek. Mégsem való,hogy a Csontos Imre jogi magaslatán álló urak itt, az országházban ezeket a bírálatokat leadják, mert az ügyvédi kar ezt nem érdemli meg. (Meskó Zoltán: Nem bántja senki az ügyvédi kart!) Igenis, általánosítottak az urak! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a szónok ural, ne méltóztassék ilyen kijelentést tenni. Ha tényleg általánosítás történt volna, ugy ez mindenesetre elnöki intézkedést vont volna maga után. (Ugy van! jobbfclől.) Gál Jenő: T. Ház! a dolog komolyabb oldala az a megkülönböztetés, amelyet Gaal Gaston tisztelt képviselő ur tett abban az irányban, bogy az állani itt bifurkálta a valorizáció kérdését. EDbben egyetértek vele, mert valóban nagy erkölcsi hiánya vau annak, hogy az állani önmaga felé megtagadja a fizetési kötelezettségek valorizált teljesítését az egész vonalon, de egyúttal meg is tagadtatja más közületek által is és amikor az üzemekre is kiterjeszti ezt, akkor már nem állhat azon az erkölcsi magaslaton, amelyen ezt a kérdést taglalni kellene. De a következtetés helytelen, amelyet Gaal Gaston tisztelt képviselőtársam ebből levont, hogy ott mulasztott az állani, de itt segit és hozzásegíti a végrendeleti örököst, az osztályegyezségre jogosultat követeléséhez, (Gaal Gaston: A 2. §!) de hozzásegiti azokat is, akik birói egyezségben vagy egyéb olyan alapokon, amelyeknél a jogfentartás kifejezetten nem került felszínre, hozzásegiti igazságos juttatáshoz. Ezt nem lehet és nem szabad nehezményezni, nem pedig azért, mert méltóztassék megengedni, e tekintet ben egy nagyszerűen kikristályosodott európai jo-ri megállapítás van. Nem merek ugyan a külföldre hivatkozni, mert félek a pénzügyniin ister úrtól, aki majd njra olyan bírálatban részesiti felszólalásomat, amelyet nem igen érdemiek meg, azonban megbocsátom a pénzügyminister urnák. (Derültség és felkiáltások a balközépen és a jobboldalon: Hála Istennek! — Jánossy Gábor: Köszönjük!) mert talán csak évődésnek lehel tekinteni azt a tegnapi megjegyzést, engedjen meg azonban a t. Ház: itt u.ira esak egy külföldi példára hivatkozom. A Reichsgericht állapította meg azt, hogy a jogfentartás nélküli megállapodásnál nem fontos az, hogy tudott-e vagy nem tudott az Illető róla, meri önmagában a fizetésteljesités elfogadása joglemondást nem tartalmaz. Nem lehet azt mondani, hogy abból a kongruens tényből, hogy valaki a fizetést elfogadta rossz koronákban az következik, hogy követelése már örökre el van veszve, néni lehet mondani még Ítélet alapján sem. Én nyitva hagynám a kérdést és azt mondanám: mindenki számára megnyitom a valorizálás lehetőségét és a bírói mérlegelj, ülése 1928 február 1-én, szerdán. lésre bizom a dolgot. (Gaal Gaston: Nyissa meg az állammal szemben is!) Én követeltem az államinál szemben is és azoknak van igazuk, akik a valorizáció kérdését nem igy, törvény utján kívánják rendezni, hanem meghagyták volna a Curia joggyakorlatának kialakulását, amely egészen jó volt és nem volt vele semmi baj. A Curia lielytállott önmagáért és beleilleszkedett abba a jogrendszerbe, amely nemzetközi vonatkozásokban adta meg a m. kir. Curia modern jogi állásfoglalásának jelentőségét. Én tehát épen azért arra kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék mellőzni azokat a hangulatkeltő kijelentéseket, amelyek egyes osztályok felé hangzanak. A törvények nem osztályok számára készülnek, hanem mindenki számára (Ugy van! jobbfclől.) és egyformán kell mérlegelni. Ha pedig abba a fogyatékosságba beleestünk, amelyet igen helyesen méltóztatott megállapítani Gaal Gaston képviselő urnák, hogy az állani elkövette azt a hibát, hogy ezzel a törvénnyel önmagát kizárta és privilegizálta a valorizáció lehetősége alól, legalább itt a másik oldalon a legteljesebb mértékben honoráljunk minden olyan törekvést, amely a valorizáció lehetőségét megadja. Ez a törvényjavaslat úgyis két részre oszlik, ketten is szignálták. Az egyik a pénzügyminister ur javaslata, a másik az igazságügyminister uré. Homlokegyenest ellenkező jogi álláspontok viaskodnak bennük. A pénzügyminister ur javaslata csapnivalóan rossz javaslat, az igazságügyin in ister uré dicséretes és jogtisztelő javaslat (Mozgás jobbfclől.) s azért azok a szakaszok, amelyek itt a valorizáció lehetősége felől rendelkeznek, valamennyien dicséretet érdemlő törekvések, mert jogkiegyenliíő erejűek és olyan hatásnak, hogy olyan egyének és olyan igénylők részére adnak megfelelő kiegyenlítő erejű Ítéleti szolgáltatásokat, akiknek helyzetét e nélkül lehetetlen volna szabályozottnak tekinteni. Épen azért helyesnek találom ezt a szakaszt, helyeseknek találom intézkedéseit és azokat elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva már senki sincs! Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfclől.) Ismétlem azt, ami az egyik szónok ur részéről a vita folyamán elhangzott, hogy ez a szakasz talán a legnehezebb szakasza ennek a törvényjavaslatnak, sok gondot és fejtörést okozott s ennek ellenére annyi vitára szolgáltatott alkalmat, mint amennyi vitára a többi szakaszok általában. Mielőtt belemennék e szakasz részleteinek tárgyalásába és taglalásába, legyen szabad Gaal Gaston igen t. képviselőtársamnak kijelentenem, hogy én is gondosan ügyelek mind azokra a szempontokra, amelyekre igen 1. képviselőtársam rámutatott s igy arra a speciális szempontra is, amely a vidéki lakosság érdé« keinek megóvását kívánja. Magam is abból a sorsból való vagyok, onnan való vagyok, ahonnan a képviselő ur, és a szivemen viselem ennek a népnek gondolkozását, talán jobban, mint az igen t. képviselő ur, mert utoljára közöttük dolgoztam 25 esztendeig, mint biró. Mondom, mindezeket figyelembe véve, mindent megfontolva és mindent átgondolva, igenis bátran merem ezt a javaslatot itt képviselni.
