Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Àz országgyűlés képviselőházának 121. Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom teljesen érvényre juttatni az igazságot ebben a szakaszban, igyekszem és törekszem azonban az igazság felé, (Ugy van! jobbfelől.) anélkül, hogy bárkinek is. bármely társadalmi rétegnek is kárt akarnék okozni, vagy kárt okoznék ezzel a rendelkezéssel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Igen t. Képviselőház! Ne méltóztassék ebből a kérdésből társadalmi kérdést csinálni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem ügyvédkérdés, (Gál Jenő: Ugy van!) ez egy általános, egyetemes, országos kérdés, (Gaal Gaston: Már pedig ez ügyvédkérdés, semmi egyéb!) amelyet bölcsen, okosan ós józanul kell megoldanunk, mert ez nem az ügyvédeket, nem a kisgazdákat és nem a kereskedőket érdekli, hanem valamenynyiüket, az egész nemzetet a maga összességében. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Gaal Gaston: Mi fizetjük!) Gaal Gaston igen t. képviselőtársam bizonyos erkölcsi deficientiát akar megállapítani ebből a magánjogi valorizációból arra nézve, hogy az állam a maga tartozásai tekintetében ;i valorizációt elhárítja magától. Az igen t. képviselő urnák ez a kifogása, illetve ez a kritériuma talán helytálló lenne abban az esetben, ha ez a törvény az eredeti állapotában maradna meg, itt azonban a pénzügy minister ur enge<!r1t álláspontjából, itt a pénzügy minister ur azt az erkölcsi alapot, amely az állammal hozható vonatkozásba, nem rántotta ki a javaslat alól, mert ő a jövőt illetőleg perspektívát nyújtott, reményt nyújtott arra, hogy valorizálni fog. (Gaal Gason: A hadikölcsönt, semmi egyebet!) Mármost hogyan áll ez a kérdés? Ugy áll, hogy az erkölcsi alap kérdésében is sentit Gaal Gaston igen t. képviselőtársam kritikája. Más a helyzet az államot tekintve és más az egyes egyént tekintve. Az államra oktrojált valorizáció ennek az államnak létét, ez állam polgárainak egész exisztenciális állapotát dúlja fel, mig a magánjogi valorizáció megfelelő kautélák mellett történik. Ezek a kaütélák benne vannak ebben a törvényben. Ez a törvény utasítást ad a bírónak: »Ha valorizálsz, ugy valorizálj, hogy senkit tönkre no tégy!« Amikor tehát minden kau tél a megvan arra, hogy a valorizált tartozást fizetőre nézve az anyagi romlás el ííe következhessek, akkor igenis, megvan az erkölcsi alapja és erkölcsi jogosultsága annak, hogy az emberek az igazságuk után menjenek. (Gaal Gaston: De megy az is, aki.nek nincs igaza! — Zaj!) Ami az igazságtalanul megindított pereket illeti, méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy igazságtalan perek nemcsak ezen a téren indíttatnak, hanem minden téren és nincs orvosság, panacea, nincs korlát és hatalom arra, hogy én meg tudnék akadályozni bárkit is abban, ha a maga igazát, vagy vélt igazát perrel akarja érvényesiteni. (Ugy van! jobbfelől.) Elismerem, hogy bizonyos abuzus van, nem az ügyvédi kar részéről, hanem, a szegénységi bizonyítványok: kiadása körül. (Zaj a baloldalon.) Magam is leszögezem, hogy c téren sajnálatos állapotok vannak. A baj a szegénységi ibizonyitványok kiállításánál kezdődik. (Ugy \van! a balközépen.) Enneik orvoslásáról kell gondoskodunk. (Gál Jenő: Szegénység csak van!) Könnyen adják ki ezeket a szegénységi bizonyítványokat. Ez orvoslásra szorul és a/l hiszem, ez az orvoslás be is fog következni. (Egy hamg a középen: Egy pesti háziúr is megkapta! — Gál Jenő: Akkor fegyelmit kell indítani az ellen, aki kiadta!) Mese 1928 február 1-én, szerdán. àâô Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek magának a szakasznak érdemére. (Hadijuk! Halljuk!) Annak a kérdésnek eldöntésénél, vájjon a névértékben való teljesítésnek mi legyen a jogi hatálya, az elhangzott vitából megállapíthatóan két erő küzködik itt egymással. Küzködik először az az általános jogszabály, hogy az adósnak ugy kell teljesítenie kötelezettségét, hogy az a méltányosság követelményeinek mindenkor megfeleljem, másodszor az a kényszerűség, az a kényszerű helyzet és a kényszerűség által diktált állásfoglalás, hogy a valorizáció megengedésével ne enigedjük felforgatni, megturbálni az életviszonyokat, a családi békességet, a gazdasági hitelt stb. Igen t. Képviselőház! A törvényjavaslat 1. §-a elfogadja azt a tételt, hogy nem enged valorizálni a közbéke, a köznyugalom és a közosend megóvása érdekében. Ez az általános szabály. A küzdelem tehát eldőlt >az igazságdiktálta jogszabállyal szemben a gyakorlati szabály javára. Mármost az a kérdés itt, hogy vájjon ez az általános szabály nem enged-e névértékben teljesített kötelem megszűnése esetéhen valorizációt; vájjon ez az általános jogszabály ridegen végrehajtassék-e, vagy pedig 'bizonyos esetekben ezen az általános szabályon túlmenőleg engedtessék túllépést Kálmán Jenő igen t. barátom hajlandó elfog-adni azt az álláspontot, hogy az általános szabály zárja le a sorompót és ezen túl menőleg ne engedtessék semmi. (Helyeslések a jobboldalon és a balközépen.) Azt mondja az én igen t. barátom, és próbálja ezt jogilag indokolni, hogy akkor, amikor ezek a fizetések teljesíttettek, az a bizonyos valorizációs jog nem is lévén, az a fentartás tehát csak a jogra vonatkozhatván, hatályos josfentartás nem lehet. Az én igen t. barátom téved. Akkor is megvolt az, hogy az adós a maga kötelezettségét ugy tartozik teljesíteni, amint az a méltányosság szabályainak megfelel. Ennek a jognak fentar1ása, igenis, biztosítva volt. De Kálmán Jenő t. barátom elmondott egy megiható történetet annak igazolására, hogy fentartás esetében milyen esetek állhatnák elő. Elmondotta, hogy valaki, tegyük fel, kölcsönpénzen szerzett magának háromszázholdas birtokot. Ennek a háromszázholdas birtoknak kapcsán aztán belement ebbe a társaságba, ebbe meg abba az alapításba, és most a kölcsön valorizáltatván, megtámadtatik valorizációs perrel a kölcsönvisszatéri tés tekintetében, aminek következtében megrendül gazdasági hitele, összeomlik az egész és tönkremegy az exisztenciája. Ez az egyik oldala az éremnek. De van az éremnek másik oldala is. Engedje meg az igen t- kép viselő ur, hogy azt én mondjam el. Van egy özvOgy, akinek 1500 pengő évi nyugdija van. Az illetőnek volt annakidején 20.000 korona készpénze. Ezt a 20.000 korona készpénzt kölcsönadta a testvérének. Az szerzett rajta egy gőzmalmot, a gőzmalomkonjunktura idején pedig szerzett a gőzmalom után egy téglaégetőt is. Ez a testvér ma milliárdok felett rendelkezik. A közelmúltban eladott két és félmilliárdéit egy ingatlant. Amikor pedig a testvére aki a húszezer koronát kölcsönadta neki, odamegy hozzá, hogy az 1922-ben kölcsönadott 20.000 koronát pótolja meg, elrúgja magától testvérét. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Hallall an!) Hát, kérdezem, igazság-e ez, emberisége ez, testvér-e az ilyen 1 (Meskó Zoltán: Az ilyen testvért a téglagyárban kell elégetni! — Derültség! — Györki Imre: Meskót az igazságiigyminister mindjárt becsukatja gyilkosságra való felbujtásért! — Derültség.) Nézetem sze-