Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Az országgyűlés képviséloházána'k 121 ciogon való perlekedés kihasználásból élnek. (Üpjj van! Ügy van!) Egyszerűen fognak ma­guknak teljesen vagyontalan embereket, kipé­eéznek vagyonos kisgazdákat vagy vagyonos inas embereket, ezek ellen meginditják a leg­lehetetlenebb pereket, amelyekről biztosan tud­ják, hogy el fogják veszteni, de megindítják csak azért, — és nagy, magas suhstratumu pereket indítanak, — mert tudja az ellenfél, hogy mintán ügyvédi kényszer áll fenn reá nézve is, a saját ügyvédiének költségeit leg­alább is neki magának kell viselnie. Miután pedig a substratum után bizonyos skála szerint vetik ki az ügyvédi költségeket, az a megperelt fél, akire esetleg 100 millió ügy­védi költség várna, inkább odadob 20 milliói egyezség utján, hogy megszabadítsa magát a 100 milliós költségtől. (Ugy van! Ugy van! — Csontos Imre: Ez a zsarolás bizonyos neme!) Amikor azt hallom, hogy különösen az Alföldön nagyon el vannak terjedve ezek a jelenségek, ugy hogy elsőrendű törvényhozási feladatnak tartom a szegény jogon való perlekedésnek bizo­nyos korlátozását — messzebbmenőt, mint a mostani — és elsőrendű törvényhozási köteles­ségnek tartom, azonkívül az ügyvédi kényszer­nek is bizonyos megnyirbálását ... (Simon András közbeszól. — Zaj.) — Én előbb nyugod­tan, szó nélkül végighallgattam t. képviselő­társamat, kérem tehát, tiszteljen meg engem is hasonló türelmességgel — amikor, mondom, Ilyen jelenségeket látunk, akkor beledobjuk a magyar közéletbe valorizáció címén a leglehe­tetlenebb perlekedéseknek a megindítását. Hal­lottam olyan érvet is, hogy hiszen ebből a sza­kaszból nem lesz semmi, alig egy-két ügy fog ennek a szakasznak az alapján megindulni. Ha ez igaz, — tegyük fel, hogy igaz — érdemes-e akkor ezt a szakaszt megcsinálni? Ha pedig az az igaz. amit mi mondunk, hogy ennek alapján az ügyek lavinája fog megindulni, a leglehetet­lenebb perek lavinája, akkor kettős kötelessé­günk, hogy visszaállítsuk azt az eredeti javas­lati;!, amelyben ezek a pontok nem is voltak benne és kitöröljük ennek a szakasznak azt a részét, amelyet az általános vita során ügyvédi szakasznak voltam bátor minősíteni. A törvényhozás sohasem lehet konjunktu­rális alap. Sajnos, legújabb törvényeinknél akárhányszor szinte látja az ember azt az egyént, vagy ügyét, amelynek képére az a bi­zonyos törvény alkottatott. Ilyen törvény­hozáshoz én a magam részéről hozzá nem járu­lok. Miután kétségtelenül közérdek az, hogy a különben Is pereskedésre hajlamos országban a pereskedést lehetőleg leredukáljuk, — s akár­milyen sokan is volnának azok, akik e szakasz alapján peri Indítanak, ezeknek magánérdeke el kell hogy törpüljön a közérdek előtt — s mi­után a közérdek az. hogy a magyar népet, a kü­lönben is pereskedésre hajlamos falusi népet a perek özönébe ilyen kihasználásra alkalmas, konjunkturális, szükségtelen és haszontalan törvényhozással ne vigyük bele, én a magam részéről nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a szakaszt a bizottság által előterjeszteti formában elfogadjam. Ugy elfogadom, amint az eredeti javaslatba belekerült; ugy tudom, hogy Kálmán Jenő t. képviselőtársam erre vo­nntkozólag indítványt is adott he. A magam részéről hozzájárulok Kálmán Jenő t. barátom indítványához és, — miután ugy tudom, a kormány ebből pártkérdést és kormánykérdési egyáltalában nem is csinált, teljesen a Háznak böleseségére hizta, hogy ezt a kérdést a legjobb belátása szerint intézze el — én, aki a falusi életet, merem állítani, isme- \ ülése W2S február 1-é», szerdán. 327 rem, annak minden legkisebb viszonylatával gyermekkorom óta a legszorosabb kapcsolat­ban vagyok, arra kérem a t. Házat, hogy annak a falusi népnek az érdekében, amelyre nézve ez a paragrafus veszedelem, méltóztassék Kál­mán Jenő t. barátom indítványát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik"? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Nem volt szán­dékom ennél a szakasznál felszólalni, főleg azért, mert a szakasz elkeresztelése bizonyos szubjektív érzéseket váltott ki belőlem; mivel azonban Gaal Gaszton t. képviselőtársain fel­szólalását szó nélkül hagynom nem lehet, mégis méltóztassanak megengedni, hogy né­hány megjegyzést tegyek. Nagyon sajátszerű dolog, hogy egy olyan kiváló és parlamenter egyéniség, mint amilyen Gaal Gaston t. képviselő ur, ezt az alkalmat is megragadja arra, hogy ügyvédi kérdésekkel szemben bizonyos elfogultsággal nyilatkozzék. Én meg vagyok győződve arról, hogy a mélyen t. igazságügyminister ur meg fogja találni a megfelelő hangot arra, hogy az ügyvédi kai- mél­tóságát jogtalanul érintő e támadások vissza­utasittassanak. Csontos Imre képviselőtársa­mat az ezekben a kérdésekben való járatlan­sága felmenti az alól, hogy elfogult kijelenté­seit megbíráljuk. De amikor már olyan helyről is halljuk ezeket a támadásokat, mint amilyet Gaal Gaston t. képviselő ur, aki a szegényjog hánytorgatásával itt e szakasz ellen felszólal, akkor már ez ellen a tiltakozást elhallgatni lehetetlen. Engedje meg a mélyen t. képviselőtársam, hogy egy komoly felvilágosítással szolgáljak. A szegén y jog kérdése felett birói döntés van a per megindításának pillanatában és olyankor, amikor ilyesmit észlel a biró... (Gaal Gaston: t Ministeri tanácsosi fizetéssel biró urak szegényjogon perelnek! De az, aki­nek már csak egy fél házhelye van, nem kap szegény jogot!) Ha a t. képviselőtársam ilyen esetről tud, méltóztassék azt az ország bár­mely ügyvédi kamarájának bejelenteni, legyen meggyőződve róla, h-egy azok a kamarák hiva­tásuknak olyan magaslatán állanak, hogy személyi válogatás nélkül az illető ügyvéd ellen a legszigorúbb fegyelmi eljárást teszik folyamatba. (Bródy Ernő: Ugy van!) Nem ott van a hiba, hanem a hiba ott van, hogy — fáj­dalom, ez igaz — egy abuzus az, hogy a mi né­pünk sokszor szeret perlekedni alaptalanul is. A szegényjogi kérdést azonban a biró intézi el. Olyan hitelt érdemlő bizonyítvánnyal kell igazolni azt, hogy valakit megillet-e az a jog, hogy bélyegmentesen pert Indíthasson, ame lyet a legszigorúbban bírálnak felül Én na­gyon sajnálom, hogy az ügyvédi kamara je­lentése nincs most kezemnél, ajánlom azonban t. képviselőtársainak, méltóztssék elolvasni! Ott megtalálja a remediumokat. Élénken őr­ködik a kamara e kérdés felett; különösen pártfogó ügyvédek kirendelésénél, házasság­jogi kérdésekben való ügyvédi kirendelések­nél, szegényjogon való perlekedésre nézve a legszigorúbb knutélákat állapitja meg ;i kar tagjai részére. Régi mondás az, t. Ház. hogy a pernek az első bírája az ügyvéd. Méltóztas­sanak elhinni, s különösen méltóztassanak el­hinni azok, akik a falusi társadalmakra hivat­koznak, hogy nincs különb faktor a jogbizony­talanság eloszlására, mintazaz ügyvéd, aki a néppel érintkezve kitanítja őt nemcsak arra, hogy miben állnak érvényesítendő jogai, ha­nem lebeszéli őt arról, hogy ezekhez a perek­•V*

Next

/
Oldalképek
Tartalom