Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. ülése 1928 február 1-én, szercián. 323 ben. És akkor, amikor a jog, a legalitás elve lcülönvált a mindennapi élettől; amikor a gazdasági élet és a pénzügyi felfogás azt mondja, 'hogy dehogy is egyenlő a korona a koronával, amikor a jogszabály viszont kimondja, hogy .a korona egyenlő a koronával, alkkor a nemügyvédek ehhez a merev legalitáshoz, ehhez 'a merev jogi formalizmushoz és jogi szofizimáihoz ragaszkodva mondják azt, hogy legyen 'egyenlő a korona a koronával és mi ügyvédek és jogászok azt Imondjuk, hogy dehogy, nein érjük be a legalitás merev jogi alkalmazásával, hanem mi figyelembe vesszük a mindennapi élet, a gazdasági és pénzügyi élet követelményeit és azt mondjuk, hogy csak az egyenlő értékű dolgok lehetnek egymással egyenlőek és azt mondjuk, hogy meghozta az állam ezt a törvényt, elrendelte a kényszerár'folyamot, de mint a Curiának igen böics 87-es iszámu jogegységi határozata kifejezésre juttatta, a rebus sic stantibus, elve alapján, az az hogy ha a dolog igy maradnak továbbra. Erre a törvényre hiva.tkozva a kir. Curia kifejezésre juttatta azt is, hogyha maga az állam a maga kövei élései érvényesítésénél nem respektálja ezt a törvényi, mert az élet kényszerűi, hogy attól eltérjen, minő jogon és mim") alapon követelhetjük egyesektől egymás közötti viszonylatban azt, hogy respektáljanak egy olyan törvényt, amely nem gazdasági és nem pénzügyi igazságot fejez ki? Az tehát a helyzet, hogy én, az ügyvéd, a jogászképviselő leszek figyelemmel gazdasági és pénzügyi szempontra és azok, akik ügyvédi szakasznak nevezték az uj 13. §-t, a merev jogi formalizmus, a merev fiskaiitáis, a merev szoíizma éti a merev legalitás álláspontját foglalják cl. Mindenki végre is hajtotta a valorizációt önmaga, ahol és amikor módjában állott ez. Miért? Nem azért adta el például a gazdaember 1925-ben 600.000 koronáéari az egy métermázsa búzáját, mert az az egy métermázsa ibuza akkor harmincezerszer többet ért volna, mint 1914-ben, amikor huisz korona volt egy métermázsa búza ára, hanem azért adta el hatszázezer koronáért, mert búzája ugyanannyit ért, de a húsz korona 1925-ben mái- nem ért annyit, mint 1915-ben. Tehát átértékelt. Amikor megállapíthatom azt, hogyha az, amit az egyik szerződő fél juttatott a másik szerződő félnek, ma is ugy van meg a birtokában — hisz ez az előfeltétele e törvényhely alkalmazásának — mint lia azt ma adta volna át, miért legyen hátrányosabb helyzetben ez a szolgáltató az ellenszolgáltatás tekintetében csak azért, mert ő éveken keresztfii még azt a kedvezményt is adta, hogy hitelezte a vételárat; miért legyen ez egy előnynyújtás által kedvezőtlenebb helyzetben azzal szemben, aki v— hogy a' példa mellett maradjak — ma adta át az egy métermázsa búzát? Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje lejáróban van. Simon András: üt perc hosszabbitást kérek a t. Képviselőháztól. Elnök: Kérdem a t. Háztól, hogy méltóztatnak-e megadni az öl perc hosszabbitást I (Ifjen!) Ugy látom, hogy a Ház az öt perc hosszabbitást megadta. Simon András: Ha tehát világosan megállapítható, hogy az illető abban a helyzetben van a szolgáltatás következtében, mintha ma kapta volna a szolgáltatást, nincs semmi rációja gazdaságilag éti pénzügyileg — nem jogilag — mondom, gazdaságilag és pénzügyileg nincs annak semmi rációja, hogy hátrányosabb helyzetben legyen az, aki évekkel ezelőtt hitélbe adott, mikor hitelbeadás mellett szolgáltatta át, azzal szemben, aki ma adta át és ma kért szolgáltatást. De hivatkoztak itt sokan arra az igen tekintélyes tételre, hogy ha az állam nem valorizál, nem valorizálhatnak és nem értékelhet" nek át az egyesek sem. Mély tisztelettel kérdem én, hogy a háború következményei olyan szomorúak és olyan egyenlőek a magánosoknál, mint amilyen általánosan szomorú következményei voltak a háborúnak az államra? Az állam elvesztette területe 2

/s részét és még annál is sokkal több értéket. Ezzel szemben vannak akik meggazdagodtak. Mindenesetre feltétlenül meggazdagodtak azok, akikkel szemben az átértékelésinek helyet kíván adni ez a törvényjavaslat, imert hiszen alapfeltétel az, hogy jogtalanul gazdagodjék az illető azzal a szolgáltatással, amelyért átértékelt fizetésre akarom kötelezni. Nem hasolitható tehát össze az állam helyzete a magánoséval, hiszen az állam elveszítette területének 2

/.i részét. Nem hasonlítható össze az állam helyzete azzal, aki nemhogy vesztett volna, de a szolgáltatással nyeri és akinek az, amit nyeri kétségtelenül megállapíthatóan .birtokában van. Nem hasolithatók össze az állammal azok, akik területet hódítottak. Az államot akkor lehetne összehasonlitani a magánosokkal, ha nem vesztett volna, hanem nyert volna területben, legalább is olyan mértékben,^ amilyen mértékben nyerne a szolgáltatás révén az, aki átértékelést kér. De hiszen helyesen nem is átértékelésről, nem is valorizációról, nem is kártérítésről van itt szó. Egyszerűen arról van szó, ogy betartsuk a több mint két ezer esztendős iogelvef. Mert a római jog óta minden müveit állam jogában meg van az, hogy a szerződés a felek akarata értelmében teljesítésbe mehet: do ut des, facto ut facias. Tehát nem átértékelésről, hanem teljesítésről van szó. Azt adja az adós, amivel tartozik, 'aminek adására kötelezve van. {Epy hana jobbfelől: Később rmnlött el u pénz!) Minthogy Csák Károly t. képviselőtársam javaslata, illetőleg indítványa a különböző felfogások, megfontolások áthidalását foglalja magában s minthogy ennél a nehéz kérdésnél részigazsága — koncedáloni — mindenkinek van, mert hiszen 100%-ig csak azt lehet megindokolni, hogy vagy mindent nem valorizálunk az egész vonalon, avagy mindent valorizálunk, és minthogy az ellentétes érdekeknek, a részigazságoknak legkiadósabb foglalata ez az indítvány, én Csák Károly t. képviselőtől•sam indítványát elfogadom. (Heli/eslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik.' Urbanics Kálmán jegyző: Farkas Gyula! Farkas Gyula: T. Képviselőházi A tárgyalás alatt levő szakasznak jogi oldala már anynyira meg van világítva pro és kontra, hogy igazán pleonazmusnak és visszaélésnek tartanám, hogy a t. Ház türelmét ebben a jogi vonatkozásban én is igénybe vegyem, legalább is olyan formában, hogy szisztematikus sor rendben sorakoztassam fel azokat az érveket, amelyek alkalmasak a kérdés eldöntésére. Ezért vázlatosan csak egypár megjegyzéssel bátorkodom kitérni az eddig elhangzóit jogi érvelésekre. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy nem azt intézményétjük mi, akik a mái- letefjetiitetf ügyleteknek újra fel bolygatása ellen vagyunk, hogy esetleg egy Ítélettel vagy egy egyezséggel befejezett dolog újra felvétessék, hanem azt. hogy az ügylet.