Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-120
Az országgyűlés képviselőházának 120, ülése 1928 január Vl-én, kedden. 313 a teljesítésekre is. Visszament a birói gyakorlat a birói Ítéletekre, az óvadékokra, a biztosítékokra, a megállapodásokra, épen ezen elvi alapon. Mert mi is volt a törvényjavaslat eredeti szövege? A teljesítést papírforma jegyében akarta törvénybe iktatni. Azt mondotta: a korona korona, a márka márka, a teljesítés megszünteti a kötelmet. A pénzügyi és az igazságügyi bizottság érezte is ennek a tételnek a tartliatalanságát. Figyeltem a vitát. Roppant nívós volt a vita és igazán mondhatom, hogy a legutóbbi idők legérdekesebb kötelemjogi vitája fejlődött ki a pénzügyi és igazságügyi bizottságiban. Valamennyi félszólaló a legnagyobb higgadtsággal és tárgyilagossággal szólt a kérdéshez, hisz itt jogi szakvitáról volt szó, ahol egyedül a meggyőzés érvei sorakoztak a gazdasági szempontok mellé. Mondom, érezte ezt a bizottság és azt mondotta, hogy lehetetlen ezt az elvet értékálló vagyonra nézve kimondani. Mert az csak nem igazságos, hogy például valalki megvett egy ingatlant; egy teljesítésnek nem minősíthető, abszurd ellenértéket adott érte és ma is birtokában tartja azt a megvett vagyont, mi« a másik teljesen tönkrement! Erre csak nem mondhatom azt. hogy az illető teljesített? Ez nem mi nősíthető teljesítésnek. Az lehetetlen elv, hogy a mai legislaturának kötelessége az ilyen módon birtokba kerülteket védeni! Ezzel szemben mit szoktak mondani? (Egy hang a jobboldalon: Hogy ez gazdasági bizonytalanságot eredményez!) Rögtön felhozom ezt is. Tárgyilagosan sorakoztatok fel minden érvet. Azt szokták mondani, bogy ez jogbizonytalanságot, a gazdasági helyzet bizonytalanságát eredményezné. (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy is van! — Jánossy Gábor: Tönkremegy az egész ország!) Bocsánatot kérek, végeredményben az illetékeseknek kell elbírálni azt. hogy igaz-e az, hogy ez jogbizonytalanságot jelentene, igaz-e az, holiy gazdasági életünk megzavarását jelentené? Mert ez az ellenérv. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz is! — Ellent mondásai- a bal és a szélsőbaloldalon.) Nem ügyvédi szempontból lehet ezt a kérdést kezelni, mert az iliHékes tényezőkhöz sorolom én a Curia elnökét. A Curia elnökének pedig az volt a tiszteletreméltó véleménye ebben a tekintetben, hogy amennyiben exiszteneiális terekre korlátozzuk ezeket a pereket, ugy semmiesetre se jelenthet ez jogbizonytalanságot, nem jelentheti gazdasági életünk felzavarását, mert ö nem értékeli a perek számát túlontúl nagyra, mint azok, akik ezt a rendelkezést kárhoztatják. Maga a bizottság annyira körültekintő voll, hogy ezt az egész dolgot négy tárgyi előfeltételre korlátozta. Ha ezeket a tárgyi előfeltételeket egyenként nézem, akkor valóban igazat kell adnom, — a Curia elnökének is — hogy ez nem jelent olyan sok pert. amely sok per veszélyeztetné jogéletünket és gazdasági életünket. Igenis, exiszteneiális kérdésben sokkal nagyobb hátrányt jelent az a kiáltó példa a tömegek jogérzete szempontjából, mintha azok, akik értéket kaptak, azért, azon a régi, ősi alapelveken, hogy értéket kaptak, megadják az ellenértéket. (Ugy van! a középen.) Mennviben áll ez a jogbizonytalansággal kapcsolatban? Hiszen nem akarjuk annak a jelenlegi birtokosnak tönkrejutását, anyagi megrenditését. Hiszen provideál maga a javaslat, hogy azt ne rendítse meg; csak abban az esetben, ha ez méltánytalanul súlyos lenne és méltánytalanul nagy előnyt jelentene, van joga felülbirálni. De engedelmet kérek, ez a Ház már elfogadta a 11. %-t. A 11. § nem tartalmaz taxativ felsorolást, az csak a judicium kialakulására vonatkozó döntő körülmények példázó felsorolása, vagyis ez lesz hivatva a magyar judicaturát megfelelő irányba terelni. Hát, mindenki, aki aggályoskodik, olvassa el ezt a 11. §-t; a gazdasági egyensúlyt és a jogbiztonságot nem lehetett nagyobb körültekintéssel megvédeni, mint ahogyan ez ebben a 11. §-ban történik. Én nem szólaltam fel a 11. $-nál, de az olyan előrelátással bir, amely megnyugtató. Csak az utolsó bekezdését olvasom fel (olvassa): »A pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányt a felek között lehetőleg ugy kell megosztani, hogy egyik fél vagyoni romlását se okozza.« Hát, csak ezt mondom. Másodszor: municiozusan differenciál a paragrafus, hogy a biróság hogyan mérlegelje az egyik és hogyan a másik fél vagyoni helyzetét. Akkor ki beszélhet itt jogbizonytalanságról, ki beszélhet itt a gazdasági életünk felboritásáról, amikor a magyar biróság lelkiismeretét ilyen gondos mérlegelések előírásával előre a rendes mederbe irányítjuk? (Zaj jobbfelöl.) Ne méltóztassék a magyar biróságtól félteni a jogbiztonságot. (Jánosy Gábor: Mindenki perelni fog!) Ez sem áll, erre is felelni fogok. Az előbb mondtam, — nem méltóztatott ide hallgatni — hogy a Curia elnöke azt mondja, hogy ebből nagyon kevés per fog keletkezni, nem minősítette a dolgot olyan veszedelmesnek, hogy ebből sok per keletkeznék. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly: Először is azzal a korlátozással, hogy a Csák-féle javaslat a pereket három hónapra korlátozza, minden aggálynak vége van. Végeredményben azonban én azt mondom, hogy logikailag is jobban szerettem volna, ha Csák igen t. képviselőtársain azt mondotta volna, — és ez logikailag helyesebb — : maradjon meg a javaslat a bizottság szövegezésében és tegyük hozzá a három hónapi korlátozást, igy az egész eszmemeniet következetes lett volna. Három hónapra van korlátozva; ha tehát három hónapra van korlátozva, akkor minden aggály elesik, elesik a 12. § bizottsági szövegezésiénél épugy, mint a Csák Károlyt képviselőtársam módosító javaslatánál is. Mármost miért tette ezt a bizottság? Csák igen t. képviselőtársam azt mondta, hogy egy kaput nyitott a méltányosság részére. Én ezt elismerem, de én még azt mondom, hogy most ezt a kaput az igen t. képviselőtársam ugy csukta be, hogy csak egy szűk rést hagyott. ugy r , bogy attól félek, hogy ezen a szűk ré-en sem a méltányosság, sem az igazság nem fog tudni befurakodni. (Káinok y-Bedo Sándor: Sem a huncutság!) Miért gondoljak a huncutságra, amikor a magyar birót ültetik oda, hogy döntsön? (Zaj.) A 11. §-t nem méltóztattak akkor gondosan elolvasni. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wolff Károly: Ez a szakasz ugyanis módot ad arra, hogy itt mindenféle, úgynevezett huncutság megakadályoztassak, ezt merem állítani. Kétségtelen, hogy én csak következetes maradtam önmagamhoz és ahhoz az álláspontomhoz, amelyet a bizottságban elfoglaltam és amelyet a bizottság el is fogadott. Nekem természetesen semmi okom sincs arra, hogy ezt az álláspontomat most megváltoztassam egyes aggodalmaskodók kedvéért, akik egyáltalában nem indokolt aggodalmakkal kívánják ezt a méltányosságot lehetetlenné tenni. (Zaj.) Nagyobb méltánytalanságnak tartom én azokat az eladásokat, amikor egy pár tojás áráért vettek ezer holdakat Ez méltánytalanság. Amikor pe-
