Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-120

311 Az országgyűlés képviselőházának i dig: «zót emelek a bizottsági szöveg mellett, akkor a jogért és az igazságért küzdök, ez az én szerény meggyőződésem. Én nem akarok lehetetlenné tenni jogos és méltányos követelésekéit. Ha az eddigi szakaszt nézem, kétségtelen, hogy a bizottsági szakassza] szemben Csák Károly t. képviselőtársam egy olyan ténymegállapítástól teszi függővé a döntést, hogyha a hitelező tönkrementi Méltóztatik-e mélyen t. képviselőtársam azt gondolni, hogy most abszolút jogot adott, a bíróságnak? Azt méltó/tat ik gondolni, hogy most már rendben van a dolog! Hát nem egy nagy relativitást tett be a képviselő ur ezzel a meghatározással? Én nagyoblb relativitást nem is tudok elképzelni, mint hogy: »tönkrement«. Mi az, hogy »tönkrement«? Például, akinek azelőtt négyesfogata volt, most pedig konflison jár, tönkrement-e, vagy akinek azelőtti 5 inasa volt, most pedig csak egy cselédje van, az is tönkrement? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly: Én csak a mai élet szempontjából akarom taglalni ezt a kérdést. Gondolják-e, hogy ez a legjobb intézkedés? Én a leglényegesebbnek a haromhónapi záros határidőt tartom és én logikailag hozzátettem volna a régi szöveghez a három hónapot. így ezt a kérdést nagyszerűen megoldotta volna a magyar törvényhozás, mondván: három hónapot acL hogy a magyar biróság kiáltó esetekben a méltányosság alapján helyreállíthassa a jogot. Mert semmi más nem volt mondva abban, csupán mérlegelendő körülményekről volt szó az adós és a hitelező szempontjából, mert a javaslat arra az esetre vonatkozik, ha »...az átértékelés elmaradása a hitelezőre létfentnrtását veszélyeztető mértékben méltánytalanul súlyos hatású lenne...« Ez olyan megkötése a magyar joggyakorlatnak, hogy ezzel a megkötéssel igazán minden aggályt el lehet oszlatni. Most pedig azt mondja a képviselő ur: »tönkrement«. Ez végeredményében jogbizonytalanságra vezetne, mert előbb dönteni kell a tönkremenés tekintetében és ezt egyénileg kell mérlegelni. Végeredményében tehát igy ugyanott vagyunk, ahol e nélkül lettünk volna. Nem tudom osztani azt a nagy aggályt, amely e szakasz bizottsági szövegezésével szemben felmerült. Szerintem nemes hagyományokon jár ez a törvénykezés, és merem állitani, bogy a jogi és a pénzügyi bizottság minden eshetőséget szem előtt tartott, amikor ezt a szövegezési megfogalmazta. ín végeredményében inkább elfogadtam volna a Csákféle szakaszt, mint a törvény javastel eredeti állásfoglalását, ellenben nem tartom logikusnak. Ez olyan bizonyítás elé állítja a feleket, amely a lehető legnagyobb nehézséget fogja jelenteni a magyar judikaturában. Végeredményben azt is veszedelmesnek találom, hogy jogviszonyokba jótékonyságot hozunk be. Mert végre is a jogviszonyt a jog alapján kell elbírálnunk és nem a jótékonyság alapján. Nem lehet mérvadó — mint majd később a biztosítási jogügyleteknél fogjuk látni — hogy ha egy jogügyletet kötök, az én vagyoni helyzetem minősítse és módosítsa azt a jogot, amelyet alkalmazni kell. Bz nem jog, ez jótékonyság. És ha azt mondottam, hogy a valoririzábió is egy Szent-Antal-persely, akkor azt mondom, hogy ezt tovább visszük és kiterjesztjük a magánjogi viszonyokra is. mert az egyes hitelezők vagyoni helyzete szerint alakul a jogtétel, amelyet itt alkalmazni akarunk. Szükségesnek tartottam elmondani ezeket a dolgokat annál is inkább, mert nem értem azt a 20. ülése 1928 január 81-én, kedden. nagy ellenállást, amely a jogi és pénzügyi bizottság állásfoglalásával szemben keletkezett. Ezt nem értem és ezért nagyon kérem a t. Házat (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !), hogy az általános jogként általános értékű törvénykezésnél minden konkrét esetre való tekintet nélkül méltóztassék az igazság és a méltányosság alapjára helyezkedni. Mert az lehetetlen kodifikáció, amely konkrét eseteket tart szem előtt és azokra akarja ráhelyezni a jogot. Ez lehetetlenség. Itt igenis csak az lehet a méltányosság és az igazság, hogy az a jogviszony szűnik meg, amelynél megfelelő ellenértékkel történt a teljesités. Ez a jog és erről a jogtételről nem csuzhatik le a mi törvényhozásunk, nem csuzhatik le a mi joggyakorlatunk. Ha erről lecsúszunk, akkor a legnagyobb jogbizonytalanságnak fogjuk kitenni legislativánkat. Mi pedig legislativánkban nem jogbizonytalanságot, hanem olyan méltányos és igazságos rendezést vagyunk kötelesek szem előtt tartani, amely az összesek jogérzékének kielégítését jelenti. És akármennyi vita lesz, olyan vérbeli jogász nem fog akadni, aki ne érezze lelkiismeretének furdalását akkor, ha egy meg nem felelő teljesítéshez, egy meg nem felelő értékkel történt teljesítéshez jogi konzekvenciákat akarnak fűzni. Már magában ez megrendíti a jogérzéket. Ebben látom a nagy veszedelmet. Jogérzékünket helyre kell állítanunk. Az államnak figyelembe kell vennie a jogérzéket, mert az állam nemcsak erő, de jog, méltányosság és igazság alapján is áll és ezt az államnak nem szabad szem elől tévesztenie. Én tehát elmondottam ezeket, mert jogi lelkiismeretem is aggályoskodott és nem lettem volna nyugodt, ha ennek a felfogásomnak, ennek a szakasznak tárgyalásánál kifejezést nem adtam volna. (Élénk helyeslés a balközépen. — Simon András: Pedig nem is ügyvéd !) Elnök : Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző : Káinoki-Bedő Sándor ! Kálnoki-Bedő Sándor : T Képviselőház ! Tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ezt határozatképen kimondom. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt törvényjavaslatok tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig a tegnapi ülésünkön tett bejelentésnek megfelelően felfogom olvastatni a földmiveJésügyi minister urnák Írásban adott válaszát Bodó János képviselő urnák múlt évi június hó 11-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Fitz Artúr jegyző (olvassa) : Válasz Bodó János országgyűlési képviselő urnák. »Szőregen az O. F. B. útján kiosztott föld megváltása és a házhelyek magas ármegállapításának megváltoztatása« tárgyában, 1927. évi június 3-án a m. kir. földmivelésügyi és igazságügyi ministerekhez intézett interpellációjára. T. képviselőház ! Bodó János országgyűlési képviselő ur az O. F. B. által Szőregen kiosztott földek megváltása és a házhelyek magas árának megváltoztatása tárgyában előterjesztett interpel-