Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-120
'0. ülése Î92ê január 31-én, Iceââen. âÔ8 .1: országgyűlés ItéptiisetőUátánuk ÍM aiek csak legvilágosabb tételeit fogom Ismerhetni. Néhány esetből nie*? méltóztatnak látni, •hogy mi a magyar bírói gyakorlatban a visz•szaható erőre vonatkozó la g a kétségfelen jog•szabály. Itt van 1924-ből egy határozat Felesleges mondanom, hogy a legfelsőbb bíróság •elvi jelentőségű fiöiiléseil ismeri et em (olvassa): A bíróilag megszabott biztosíték felemelése a pénzérték csökkenése miatt.« Bíróilag une«: volt tollát már határozva bizonyos •biztosítéki össze»' és ennek (laeára a bíróság •belement saját Ítéletének korrekciójába, Mo>st az 1926. évi gyűjteményből idézek (olvassa): »Nincs perjogi akadálya annak hogy felperes az előző perben hozott ítéletek hatályának megtámadása nélkül, sőt azok alapján keresette] szorgalmazhassa annak kimondásai, hogy a neki jogerősen megítélt koroftaÖsszeg a Ikereset beadáskor volt valóságos érték szerint illeti meg.« Tehát hasonlóképen birói itélet korrigáltatott ;i korouaromlás 'folytán. Most az 1927. évi gyűjteményből idézek (olvassa): »Valorizálást perújítással is lehel érvényesíteni és akkor is. lia az alapperben a hitelező már valorizálást követelt.« Már volttehát eset, hogy történt valorizálás és a bíróság megengedte, hogy est a valorizálást mégis metéljék. Az 1928. évi gyűjteményből, tehát a legnjabból idézek. Mindezek magánjogi kérdések (olvassa): »Ninos perjogi akadálya annak, hogy felperes az elező perben hozott Ítéletek hatályának megtámadása nélkül« — ez hasonló az. előbbihez — »keresettel szorgalmazza a már megítélt követelés átértékelését, ba az itélet hozatalakor a birói gyakorlat hasonló követeleseket még nem valorizált.« A másik eset a következő (olvassa): »Nincs akadálya annak, hogy a köteles rész címén megítéli tőketartozás — tehát olyan tőketartozást, amely már meg lett ítélve — »utóbb átértékeltessék.« Végül ugyancsak az 1928. évi hiteljogi legfelsőbb bírósági gyakorlatiból idézek (olvassa): »Az örökség-kiegycnlitő tőke, teliát egy végkielégítési tőke, átértékeléséi nem gátolhatja az a körülmény, hogy a hitelező az adóstól a kereset indítása előtt fizetett összegeket jogfentartás nélkül elfogadta, meri a kérdéses összesekke] csak résztörlesztés céloztatván, az átértékelés érvényesítéséhez jogfentartás nem is szükséges.« Végül is a legutolsó eset a következő (olvassa): »örökrész megváltásául a kiskornak javára fizetett összeg felértékelését a nem zárda ki az a körülmény, hogy az összeg jogfentartás nélkül a gyámhalóság által elfogadtatott.« Ezekkel a legfelsőbb bírósági döntésekkel azt kívántam a t. Ház előtt igazolni, hogy a magyar birói gyakorlatban kifejlődött szokásjognál fogva ma a visszaható érő megvan, és bizonyos körülmények között igenis az anyagi Igazság érdiekében lehet korrigálni megállapodásokat, lehet korrigálni birói ítéleteket is, mindig feltéve természetesen, hogy az átértékelésnek és korrekciónak egyéb anyagi feltételei mind megvannak, elsősorban pedi i, egyebeken kívül, amikről a törvény 11. §-a szintén Intézkedik, szükséges az, hogy az adós a vagyonnak többé-kevésbé, de inkább többé, mint kevésbé birtokában, tulajdonában legyen. És nem szabad azt gondolni, hogy csupán a birói gyakorlat volt az, amely ezt kifejlesztette. \<in! Hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy bár lassan lassan, de a törvényhozásban is térj hódított a valoriáció. Igaz. hogy nagyon mérsékelten. Hiszen méltóztatnak tndni, hogy a Jsgelső volt Idevonatkozórag a haszonbérlel ről szóló dolgok valorizációja, amit követett a bérleti összetg valorizációja, majd jött a szénkiaknázási, úgynevezett terragium valorizálása, az elektromos áramszolgáltatási díjak valorizációja, amelyek mind ministeri rendeletekkel lettek akkoriban szabályozva. Jöttek azután a különböző büntetői és peres eljárási értékhatároknak törvényhozási utón való felemelése. Jött természetesen a kereskedői mér legeknek az aranyérték alapján való felértékelése. Szóval ezekkel csak azl akarom mondani, hogy a törvényhozás is — ugyan lassan-lassan — utánacammogott ennek, de a valorizációs gondolat ezekben már benne volt. Mostmár, igy állvá,n a dolog, azt legyen szabad vizsgálnom, hogy a 13. § és egyáltalában ez a törvényjavaslat a visszaható erő dolgában milyen álláspontra helyezkedik. Erre nézve is legyen szabad megnyugtatnom azokat at. képviselőtársaimat, akik az én szerény véleményem szerint részben azéirt nyugtalankodnak, mert az ügyre vonatkozólag talán nincsenek teljesen, minden irányban tájékoztatva, hogy ebben a javaslatban, amelyet az igazságügyi bizottságban és a pénzügyi bizottságban elfogadtunk, egy rendkívül nagy szükités történt, neveztesen az, hogy a visszaható erő és a birói korrekció csak abban az esetben foglalhat helyet, ha az illető hitelező létfentartása van veszélyeztetve. Az a törvény jó, amely tág fogalmat hagy a biró számára. És ha az igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy ez tág fogalom, akkor Csák Károly t. barátom indítványa, hogy »ha az illető tönkrejutott«, szintén tág fogalom. Az egyik ngy, mint a másik. Ez törvényalkotási kérdés. Tehát már az igazságügyi bizottságnak idevonatkozó rendelkezése is, — ahogy bebizonyítottam — a jelenlegi szokásjoggal szemben mostohább elbánást jelent. Erről lehet vitatkozni, ezt lehet pro ós kontra elbírálni, mellette, vagy ellene állásifoglalni, ez azonban kétségtelen tény. Ének folytán én azt a módosítást, amelyet Csák Károly igen t. képviselőtársam nyújtott be, amely egy további szűkítést, sőt azt mondhatnám egy továbi lehetetlenséget foglal magában a visszaható valorizáció tekintetében, elfogadni nem tudom és idevonatkozólag ragaszkodnom kell ahhoz a szöveghez, amelyet az igazságügyi és pénzügyi bizottságban együttesen állapítottunk meg és mely ott akkor keresztül is ment. Az idevonatkozó érvekel nagyon röviden ki tudom fejteni. Nevezetesen az a kitétel, hogy csupán abban az esetben lehet, ellentétben a magyar szokásjogban kifejlődött jogszabályival, visszamenni és kívánni a korrekciót, ha valaki tönkrement, tulajdonképen teljesen kivégezte a visszaható erőt. azt a legritkább esetekre szorította; olyan ritka esetekre, amelyeknek folytán az anyagi igazság az én. szerény véleményem szerint megvalósulni nem fog. Tehát ugyebár ez visszafejlődést jelent a magyar jogszolgáltatással szemben, és határtalan bizonytalanságot is. Hiszem ez nem politikai kérdés. (T/JIJ van! Ugp van! a baloldalon.) ahogy ki méltóztatott fejteni. Vannak e kérdés mellet! és ellen is a legkülönbözőbb politikai pártokon. Ez egy gazdasági jogi kérdés. Ennek folytán ez tisztára olyan dolog, amelyről lehel vitatkozni. Az az álláspont, amelyet Csák Károly t. képviselőtársam képviselt, a SZlgorn jog. a jus civile, a jus strictnm álláspontja. Az az álláspont, amelyhez szó sem férhet, amelyet szintén lehet védeni, a klasszikus jogé.