Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-120
Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1928 január 31-én, kedden. 3Ô9 Az az álláspont pedig, amelyet én képviselek, a méltányosságnak a jus aequum, a jus gentium álláspontja, a kiegyenlítés, az anyagi igazság álláspontja. Ezek a nagy harcok mindig és mindenkor megvoltak a különböző intézményekben és á jogászok közöli is. Nen\ lehet azért valakire haragudni, hogy klaszszikus jogász, vagy pedig nem klasszikus jogász. (Jánossy Gábor: Aki haragszik, annak soha sincsen igaza! — Reischl Richárd: Igaza van! — Derültség.) Ez a megkötöttség többé-kevésbé keresztülvonul egyéb szakaszokon is. Itt van például a 17. §. A: 17. § a baleseti átértékelésről és a visszaható erőről szól. Ennek második bekezdése csupán olyan abszolút lehetetlen esetekben engedi meg a visszaható erőt és korrekciót, amelyekre igazán sohasem fog sor kerülni, vagy talán csak akkor, amikor egyébként is meg volnának ennek esetei. Ennek a mostani 14., a régi 12. $-nak van egy másik hibája is: az a hibája, hogy homályban tartja a törvényalkalmazót arra vonatkozólag, vájjon vonatkozik-e a megelőző szakasz liasonlókép erre, nevezetesei) a Uh § önálló-e, vagy pedig összefüggésben van az azt követő — mert megfordítottuk a sorrendet — 14. §-szal. Id ("vonatkozólag kénytelen vagyok most már abban az eszmemenetben, amelyben Csák Károly tisztelt képviselőtársam is benne van, kiegészítő indítványt tenni, amely így szól (olvassa): »E szakasz rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a pénztartozás összegét Ítélet, vagy birói egyezség határozza meg'. (EffJJ hang jobb felől: Világosi) Ha igen tisztelt képviselőtársam is világosnak tartja, ebből azt látom, hogy ezt a kiegészítési helyeselni méltóztatik, mert vannak, akiknek felfogása a törvény magyarázatai Illetőleg más volt. Ez tehát idevonatkozó javaslatom. A 17. § tekintetéhen legyen szabad a tisztelt Képviselőháznak ügyeimébe ajánlanom azt, hogy az a visszahaló erői — amint már mondottam — majdnem teljesen lehetetlenné teszi. Idevonatkozókig ott fogok külön indítványt előterjeszteni. De — ha magamat igy kifejezem — nem lennénk teljesen igazságosak. ha nem vetnénk egy pillantást a külföldi gyakorlatra is, mert hiszen kizárólag a hazai jogszolgáltatásból és kizárólag a hazai példákból ezt a kérdést talán mégsem lehet elbírálni. Ha idevonatkozókig figyelmébe ajánlom a tisztelt Képviselőháznak, hogy e tekintetben az a Valorizációs törvényalkotás, amely tnlajdonképen egyedül lebeghet szemünk előtt, meri hiszen a legrészletesebb, nevezetesen a német valorizációs törvényalkotás, mennyire máshogyan szabályozza ezt a kérdési és ha figyelmébe ajánlom a t. Háznak azt. hogy a német valorizációs törvényalkotásnál a visszaható erő teljesen tisztán engedtetett meg minden körülmények között, amennyiben abból indultak ki. hogy abban az időben, amikor unstabil volt a márka, bármilyen megállapodás történt is, erve az időre vonatkozólag meg kell engedni a korrekciót és ez a gondolat az, amely benne volt és benne van a magyar bírósági gyakorlalban is; ha hangsúlyozom és kiemelem azt, hogy a néniéi valorizációs törvényalkotásnak 15., 67., 68. és 77. §-ai e tekintetben olyan méltányosságot gyakorolnak, amelytől a magyar törvényhozás a jelenlegi szakasz folytán nagyon, de nagyon messze van. akkor azt hiszem, teljesen megnyugtathattam a t. Háznak azokat a tagjait is, akik nincsenek azon az állásponton, mint én, megnyugtathattam arra vonatkozólag, hogy az, amit a visszaható erő KÉPVISELŐHÁZI NAI>LÓ. VIII. dolgában az igazságügyi bizottság javasolt a t. Háznak, igazán a minimum és a legkisebb, amit szerény felfogásom szerint megszavazni és elfogadni kell. Én tehát, bármennyire sajnálom is, minthogy Csák Károly t. barátom idevonatkozó külön javaslata ezt a visszaható erőt véleményem szerint majdnem teljesen lehetetlenné teszi, ahhoz hozzá nem járulhatok, hanem ragaszkodnom kell az igazságügyi és pénzügyi bizottságban elfogadott szöveghez. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kálmán Jenő! Kálmán Jenő: T. Képviselőház! Valahányszor östör József igen t. képviselőtársam akár itt a Házban felszólal, akár a Házon kívül .szól. mindenkor nagy figyelemmel hallgatom őt. Nemcsak rokonszenves egyénisége s előadásának közvetlensége az, ami megragadja figyelmemet, hanem mindenkor megragadja figyelmemet az ő okfejtése is. (Ugy van! jobbfclől.) Nagy örömömre szolgál, hogy legtöbbször, különösen ha jogi kérdésekről van szó, vele egyet is szoktam érteni. A mostani esetben, mostani felfogásánál azonban, sajnos, nem vagyok ebben a szerencsés helyzetben. (Mándy Sámuel: Pedig ez a képviselő jogász!) Nem vagyok ebben a helyzetben, bár azt hiszem, ha ennek a kérdésnek eldöntésénél kizárólag jogi szempontok volnának irányadók, meg tudnánk egymást érteni, (östör József: Ügyvédi érdek!) Én nem az ügyvédi érdekek mellett szólok, azt hiszem, erről meg méltóztatott győződni. (Halljuk! Hulljál! jobbfclől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Egy hang jobbfclől: Csak az igazságnak van erdeke! — Sándor Pál: Házi perpatvar!) Kálmán Jenő: Mondom, ha kizárólag jogi szempontok volnának irányadók, azt hiszem, meg is értenők egymást, de ebben az esetben nem Indok vele egyetérteni, amint nem tudok sehogy sem egyetérteni a javaslatnak, illetőleg ennek a szakasznak egyes rendelkezéseivel sem. Ha el is tekintek attól a kardinális jogi szabálytól, hogy teljesítésnek, illetőleg a fizetésnek kötelem-megszürrtető hatálya van s ha el is ismerem azt, hogy a normális gazdasági és jogi helyzetben és időkben a kölcsönös kiegyenlítésnek érvényesülnie kell a kétoldalú ügyleteknél, mondom, ha mindezeket részben el is ismerem, részben pedig eltekintek is az előbbitől, még akkor sem vagyok vele egy véleményen. A szakasz első főszabálya, generális szabálya, amelyet felállít, amikor azt mondja, hogy az átértékelésnek nincs helye oly követeléseknél, oly magánjogi tartozásoknál, amelyek fizetés által vagy egyéb módon megszűntek, szerintem tökéletesen helyes, megfelel a jogtudomány elveinek is. (Ugy van! jobbfclől.) He én már e szakasznak azt a f rendelkezését sem tartom szerenesésnek, — bár előrebocsátom, hogy e tekintetben kész vagyok nagyon csekély és lényegtelen módosításnak is déferai ni — hogy bizonyos jogfentartások mellett megengedi az átértékelést. (Ugy van! jobbfclől.) E tekintetben bátor vagyok arra utalni, hogy a joglentartásnak jogi hatálya, jogi értéke szerintem csak abban az esetben van, ha az olyan jogszabályra hivatkozik és tart fenn jogot, amelyet a jogrendszer ismer, amely az élő jogban megvan. (Ugy run! Ugy van! jobbfclől.) Márpedig abban a meghatározott időszakban, az 1919 január 1-től 1923 július hó l-ig terjedő időben ilyen jogszabály, amely az átértékelést elrendelte, vagy szabályozta volna, egyáltalában nem volt. Ilyen jogszabályt nem ismertünk, ilyen jogszabályt csak sejtettek 4«
