Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-120
304 !; otâzâtfpyulés képviselőházának 120. ülése 1928 január 31-én, kedden.. hnélyen t. pénzügyminister urnák egy kijelenItését, amelyet távollétemben tett itt a Hauban. lAz előbbi szakaszok egyikénél azt mondottam, lliogy valóságos gazdaisági sáskajárás az, tamely Isoikihelyütt el vau hintve 1 ebiben .a javaslatban !s amely a jogbizonytalanságot termeli ki. Ma .i mélyem 1. iga : zságügyminister n.r helyes érIzékkel itt a 10. illetőleg 11. §-nál már megtalálta azt a módot, hogy el kell fogadnia a .'lehetőséget, meg lehet nyirbálni ezt a jaVaslaltot. lia a, világosságra való törekvés ezt parancsolja. A minister or távollétemben azt (mondotta, hogy a ( z én beszédeim« az én érveléIseim valami kifelé Való ten dá lást tartalmadnak lés rontják a mi hitelünket és sáskajárás 'az az argumentáció, amelyet én folytatok. Azt hiszem, nem igen szolgáltam rá erre az egyoldalú pénzügy ministeri felfogásra. Engedelmet kérek, én kifelé, a külföld felé is beszélek, de azt akarom, hogy a külföld azt a törekvést, amely itt ezekről a padokról a gazdasági kiegyenlítődés célját szolgálja, vegye észre és lássa meg, hogy objektivitásra löreksziink. Akár a hadikölcsön valorizációjánál, akár a magánjogi tartozások átértékelésénél, én a kiegyenlítő igazság szavát hangoztattam és teljesen aláírom mindazt, amit Wolff Károly t. képviselő nr az imént pár ékes szóval kifejtett. Nincsenek különbségek a törvény etikai indokolása szempontjából az állam és a magánosok közt. Aki az állani felé nem akar valorizálni, annak igen nehéz dolga van, ha a magánosok felé valorizálni kivan és ha az állam intézményei nem tartják meg azokat az ígéreteket, amelyeket a magánosokkal szemben adtak és magukra nézve statuálnak, ha folyton-folyvást kivételt tesznek: kizárva az állam, kizárva a törvényhalóság, kizárva annak minden üzeme, a kötelezettség teljesítése és a fizetés alól, akkor ez hiány, ez zavar, ez nem harmónia azokkal a legiszlativ tevékenységekkel, amelyeket más legyőzött államokban is é\s ilyen módon teremtettek. Akkor tehát ne mondjon Ilyent a pénzügyminister ur, inkább csináljon jobb javaslatot, inkább adja először ankétek birálata alá, adja jogászok birálata alá ezeket az intézkedéseket, akkor majd nem lesz ez a zűrzavar és akkor nem kell panaszos hangon elmondani azt, hojry ebben a pongyola szövegezésben mi minden van. különösen azon eUő részben, amely a pénzügyminister ur interpretációja alá tartozik. Mármost, igen t. Ház, amint végigmegyünk ezeken a meghatározásokon a/.l látom, hogy kitanítja a bíróságot ez a törvényszakasz arra, hogy ő neki mi mindent kell látnia. Mit méltóztatik gondolni a mélyen t. igazságügyminister IT.' Sohasem történt oz. Tessék megnézni alaki és anyagi jogi törvényeinket, ezek nem tanítják ki a magyar birót. A magyar királyi Curia sem fogja nagyon jó néven venni, hogy regisztrálják az ő kijelentéseit, megörökítve egy törvényben azokat a nagyszerű meghatározásokat, amelyeket én még ki is egészíthetnék. Itt van kérem birtokomban felsorolása mindazoknak a határozatoknak és döntvényeknek, amelyek a valorizáció kérdésében a magánjogi tartozások valorizációja kérdésében elvi alapon jelen tettettek ki, s amelyek mindegyike igen becses és nagyszerű útmutatás. De ezeknek egy részét kivenni és beiktatni ide a törvénybe, mintegy útmutatásként: szerintem felesleges. A bíró elsősorban őre a valorizáció kérdésének. Amikor a kormány még nem is gondolt rá. a magyár bíróság már ráeszmélt, hogy a pénz leromlásának korrekt ivnma az ő Ítélkezési kőiébe tartozik, és örök érdeme lesz a bíróságnak, hogy, amikor a mélyen t. kormány évekig nem ért rá foglalkozni ennek a kérdésnek törvényes rendezésével, akkor a bíróság nem zárkózott el a valorizációtól annak ellenére, hogy nem volt rá törvény. Sokszor hallom azt, hogy nagyon körül kell határolni a fogalmakat, hogy a biró csak a törvény végrehajtója legyen. Nem igy van t. Képviselőház. A biró törvénytpótló tevékenységet is folytat olyankor, amikor az állam, amiikora kormányzat elkésik az életre vonatkozó törvények rendezésével. És igen jól mondta a valorizáció kérdésének egyik legkiválóbb ismerője, amikor előadást tartott arról, hogy mit jelent a valorizáció, hogy: az élet a priusz és a jogszabályt az élet részére kell alkotni, hogy azáltal gyarapodhassak. Többet ér ez a mondat, mint ez az egész javaslat, (östör Ferenc: Akkor fogadjuk el a mondatot!) El is lehetne fogadni. És hogyha nem is fogadják el, de legalább szívleljék me|g, mert aki Staub Lajos nyugalmazott curiai tanácselnök urnák ezen kijelentése 1 alapján indul a javaslat bírálatába, aki az életet veszi elsősorban és utána a rideg, holt szabályt, az nem esik bele abba a hibába, ami a javaslat szerkezetében van. Van itt — nehogy egyoldalúnak tessem és nehogy azt méltóztassék hinni, hogy ez a kritika az elismerés szavát is nem rejti magában — ennek a 11., illetőleg 12. §-nak van néhány nomenklatúrája, amely igenis, nagyon beleillik abba a magánjogi rendszerbe, amelynek kiegészítő része ez a javaslat. Azt mondja: azt kell birálni, vájjon az ügylet alapján az adós gazdagodó!t-e. s a gazdagodás értéke az ő birtokában még megvan-e? T. Képviselőház! Én ezt az egy mondatot elegendőnek tartom az útmutató kijelentésre. Miért? Abnaki alapja, hogy az adós felértékelt módon fizessen elsősorban, megvan. A második szempont, hogy milyen mérvben fizessen, milyen mérvben gazdagodott. Teljesen elegendő, ha ez a meghatározás van itt. Majd a későbbi szakaszok taxativ felsorolást tartalmaznak a tekintetben, hogy hogyan kell bánni az életjáradékkal, hogyan kell bánni a munkaügyi biróság előtt érvényesítendő igényekkel. Ezekre nézve ezt az egy generális szempontot kiemelve, a többit elhagyva, az elhomályosít ástól mentjük meg ennek a törvényhelynek értékelését. Az Aufwertungsgesetz-ben is legelőször azt nézték meg az állani felé és a magánosok felé is. hogy megvan-e az az érték. nincs-e elrejtve, ha például valaki birtokba fekteti az osztályos részéi, és utána osztályos társai között a megosztás elkövetkezik. Majd a családjogi vonatkozásoknál látni fogjuk, milyen nagy konknrreneia az, vájjon természetben, vagy felértékelt pénzben kell-e kiadni. Hogyan jöjjenek létre a hagyományok felosztásai, hogyan jöjjenek létre harmadik személyek követelései ? Elnök: Még egy perc áll a képviselő ur rendelkezésére. Kérem, méltóztassék befejezni. (Kuna P. András: Beszédgyakorlat!) Gál Jenő: Maga ez a szempont tehát javalja azt, hogy ennél a kérdésnél szabatosságra, precizitásra törekedve, faragjuk le mindazokat a kitételeket, amelyek csak a lényeg elhomályositására vezetnek. Nem terjesztek be külön módosítást. Megvagyok győződve róla, hogy a minister ur maga lesz kegyes elhagyni ebből a szakaszból azokat a részleteket, amelyek feleslegeseknek mutatkoznak, precízen kiemelve azt, hogy a valorizáció az egyik oldalon ;i jogtalan gazdagodás ellen irányuló szer akar lenni, a másik
