Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-120

­(­,( > Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése Í92S január Si-én, kedden. fuvarozást teljesíteni, nemcsak joguk van szállítani, hanem azok az engedélyokiratban kötelezettséget vállaltak arra, hogy az enge­idély egész tartama alatt — akár deficittel, akár deficitmentesen dolgoznak is — szállita­íiidk. fuvarozniuk kell. Ezek az okok lelték in­dokolttá, hogy ezek az intézkedések a magán­vasutakra is kiterjesztéséének, Gál Jenő igen t. képviselő urnák azt a fel­fogását, hogy a legnagyobb visszásságot és jogbizonytalanságot kelti ez a rendelkezés a külfölddel szemben, tehát nemzetközi vonatko­zásban és hogy külföldön ezt a leghatározot­tabban szóval eszik, — megvallom — egyálta­lában nem osztom. A 31. § egyenesen kimondja azt, hogy »a jelen törvény rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra a pénzfartozá­zásokra, amelyek teljesítésének módja vagy összegének meghatározását nemzetközi egyez­ni én; y rendelkezései szabályozzák.« A képviselő ur azt mondotta, hogy ez nem egészen világos és félreértésekre adhat okot. De atkkor azt kérdezem a képviselő úrtól: el méltóztatott olvasni ennek a törvényjavaslat­unk az indokolását? Az indokolásban expressis rverbis a következők vannak (olvassa): »A ja­vaslat egyik későbbi rendelkezése — itt a 34. §-ra mutat, amely azonban az időközbeni vál­tozások következtében 31. § lett — kimondja, hogy a javaslat a nemzetközi egyezményeket nein érinti. Ennek folytán a 9. § nem fog al­kalmazást nyerni a berni vasúti egyezmények­ben — az ott idézett törvényekben — szabályoh­zott pénztartozásokra, igy külösösen a kárté­rítésekre.« Én ugyan teljesen kizártnak tartom, ihogy magának a 31. §-na,k rendelkezéseiből kifolyó­lag is félreértés támadhatna ebben a fekintet­hen, de lm netalán azon a véleményen vagy 'altban a felfogásban volna még valaki, mint •Gál Jenő igen t. képviselő ur, ezt a felfogást teljesen kizárja az indokolás, hiszen abban az estében, lia a törvény valami tekintetben nem egészen világos, feltétlenül az indokolás a Imérvadó a törvény rendelkezésének magyará­zatára nézve. I Ezekre való tekintettel tehát Gál Jenő Lapén t. képviselő urnák azt a felfogását, hogy !ez a paragrafus nem hagyható meg, magamévá egyáltalában nem tehetem és egy ilyen ren­delkezésnek a felvételét magam részéről feltét­lenül kívánnom kell. i Ebiben a kérdésben Sándor Pál igen t. kép­viselő ni- is felszólalt tegnap és a maga részé­ről egy módosító indítványt terjesztett be. Tudomásom szerint ebben a tekintetben az 'előadó ur szintén egy módosító indítványt fog előterjeszteni a mai szöveggel szemben, amely niémileg közeledik Sándor Pál képviselő ur javaslatához. Mégis röviden ki akarok lérni erre a kérdésre is. Csak álláspontomat aka­rom ebben a tekintet ben jelezni épen annál az oknál fogva, bogy a magam részéről is azon la véleményen vagyok és a kormány is a/.on IB véleményen van. bogy csak végszükség ese­tében alkalmazzunk ilyen szigorú rendelkezé­seket, tekintettel arra, hogy a vasúti fuvaro­zás terén a konszolidáció későbbi idejében 1922-től kezdve már nem fordultak elő azok a jelenségek, amelyek indokolttá tették, hogy egy Ilyen szigorú paragrafus vétessék fel. Én a ma­gam részéről lehetőnek tartanám ebben a te­kintetben, bogy a javaslat jelenlegi szövegé­től az előadó ur által javaslandó formában hi­zonyos eltérés történjék a törvényjavaslat szövegében. Ezekutál] a magam részéről kérem magára erre a fuvarozási ügyletre való rendelkezés­nek valamely alakban való feltétlen fentartá­sát. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. (Gál Jenő szólásra jelentkezik.) Az előadó urat fel­hívtam már. Milyen címen kivan szólni a kép­viselő ur? Gál Jenő: Félreértett szavaim helyreigazí­tása címén. Elnök: Azután meg fogom adni a képviselő urnák a szót. Az előadó urat illeti a szó. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! Gál Jenő t. képviselőtársam ennek a szakasz­nak nemzetközi vonatkozásaival foglalkozott. Igaza van igen t. képviselőtársamnak: zűr­zavaros a jogi helyzet Európában, különösen zűrzavaros ott, ahol a magánjog nemzetközi vonatkozásai kezdődnek. Ezért a szemre­hányást azonban soha semmiféle nemzet sem fogja Magyarországra hárítani, mert ennek eredendő oka a békének abszolút szabályozása, amely Versailles-ben és a Párizs-körüli egyéb békeszerződésben történt. Ennek a helyzetnek következménye az, hogy ma Európában semmi­féle nemzetközi vonatkozásban álló hitelező nem tudja azt, hogy mi jár neki, nem tudja azt, hogy valorizálandó-e a tallózás, vagy nem valorizálandó, igen vagy nem, és bogy milyen mértékben valorizálandó. Ezek az abszurdumok — mindnyájan kí­vánjuk — arra alkalmasak, hogy ad abszur­dum redukáljuk ezt a nemzetközi jogi hely­zetet, de nem alkalmasak arra, hogy Magyar­országnak szemrehányásokat tegyünk az ezen nemzetközi jogi helyzet folytán elfoglalt állás­pontjáért. (Ugy van! JJgy van! jobbfelől.) A mellett t. képviselőtársamnak ebben a konkrét kérdésben azért nincs igaza, amint azt Dezseőffy Aurél t. képviselőtársunk igen luci­dusan és teljes értékűen megmagyarázta, mert mint t. képviselőtársam igen jól tudja, a berni egyezmény értelmében a nemzetközi fuvaro­zásokból kifolyólag perelhető a feladó állomás vasútja, vagy pedig az érkező állomás vasútja. Még az a szemrehányás sem tehető tehát, hogy esetleg magyar állampolgárok terhére van ez a szakasz beiktatva, mert még magyar állam­polgárnak is — akármilyen furcsa dolog is ez — ebben a valorizálásban része lesz, ha nem­zetközi fuvarozást bonyolít le és a keresetet nem a magyar bíróságnál, hanem valami kül­földi érkező vagy feladó állomás bíróságánál fogja érvényesíteni. Sándor PáJ 1. képviselőtársunk más irány­ban kritizálta az eredeti javaslatot s ennek a kritikának olyan visszhangját látjuk mi is és látja a kormány is, hogy bizonyos mértékben hajlandó közeledni az ő indítványához. Ta­gadhatatlan, hogy ez a szakasz, amely a fuva­rozási ügyletből kizárja a valorizálást, teljes liléitekben nem védhető meg az utóbbi éveknek már még is normális állapotaira nézve, de megvédhető — és ez helyes is — azokra a zűr­zavaros évekre vonatkozólag, amikor a Máv. üzletmenetében olyan károk támadtak, ame­lyeknek mostani, utóbbi valorizált megfizetése teljesen esődbe vagy anyagi zavarok közé jut­tathatná ezt a vállalkozást. Nem helyeslem Sándor Pál igen t. képviselőtársam inditvá­nyában. bogy ezt a periódust igen .szűkre kí­vánja megszabni és az a véleménye, hogy ezek a Viszonyok már 1920 január elsejétől kozdődő­leg elmultak. Ezeknek a viszonyoknak, különö­sen a vagyonbiztonság terén, sajnos még- egy ideig utózöngéik, utókihatásaik voltak, ezért az ő általa felvetett gondolatot felliatalinazá­som van egy módosító indítvánnyal honorálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom