Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-120

Az országgá ülés "képviselőházának 120. ülése 1928 január 31-én, kedden. 297 azonban nem 1920-szal bezárólag-, hanem 1921 vég-évei bezárólag. Ezzel szemben a 6. § generali« tilalmától eltérőleg — és ez nagy fontosságú, mert a 6. § a Máv.-ot minden vonatkozásban kiveszi a valorizálás alól — van szerencsém olyan javaslatot előterjeszteni, amely az 1922 január hó elsejétől kezdődőleg a Máv.-ra vonatkozóan is előirja a valorizálás lehetőségót a fuvarozási ügyletekből kifolyólag. Azt hiszem, hogy ez. a módosítás ki fogja elégíteni talán az ellenzóki oldalt is, sőt kihatása van ennek Gál Jenő t. képviselőtársaim okfejtésére is, mert ő mint jogász tudja, hogy a berni egyezmény alapján az igények egy éven belül lévén érvényesíthetők, az J922 január elseje előtti igények már a nemzetközi fórumok által cl vannak intézve, későbbi igényekre nézve pedig épen ez a módositó javaslat megadja a valorizáció lehetőségét. Ennek folytán tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék a következő módositó indítványt mérlegelés tárgyává tenni és elfogadni. Az uj 10. § helyébe a következő szöveg felvételét indítványozom (olvassa): »Állami vagy más közforgalmú vasutat fuvarozási ügylet alapján terhelő pénztartozás az átértékelésből ki van zárva, lia a pénztartozás az 1922. évi január hó első napjai megelőző időben keletkezett; a (!. § negyedik bekezdéséi az ily vasutat fuvarozási ügylet alapján az 1922. évi január hó elsejét megelőző időből terhelő kár megtérítésére is megfelelően alkalmazni kell. A magyar királyi Államvasutakkal szemben fuvarozási ügyletből eredő pénztartozásokra nézve a 6. § első bekezdését a jelen szakaszban foglalt korlátozással kell alkalmazni.« Elnök: Gál Jenő képviselőtársunk a házszabályok 205. §-a alapján szót kért. A szó a képviselő urat megilleti. Gál Jenő: T. Képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy ebben a kérdésben rövid időre igénybe kell vennem a t. Ház figyelmét. A mélyen tisztelt államtitkár ur okfejtése még inkább meggyőzött engem arról, hogy vagy nem méltóztatott megérteni vagy én fejeztem ki magamat rosszul vagy pedig mégis nekem van igazam. A 34. §, amely kimondja, bogy a pénztartozások tekintetében a nemzetközi egyezmények alá tartozó követelések ki vannak véve, épen megerősítik azt. amit én mondottam. Ha a nemzetközi (egyezmény alapjain valamely követelés mint pénztartozás ki van véve a pénztartozás tekintetében, akkor mi értelme van annak, hogy egy külön szakaszban az ellenkezőjét mondjuk ki; mert azt csak nem vonja kétségbe tisztelt képviselőtársam, hogy különbség az, hogy azt mondják, hogy a vasutat fuvarozási ügylet alapján milyen kötelezettség terheli és különbség az, ha azt mondja a törvény, hogy egy pénztartozási vesz ki. Hiszen a fuvarozási ügyiéi keretében példán] — nagyon egyszerű ez a megkülönböztetés — rengeteg kártérítési kereset van, magának a jognak a megállapítására irányuló kereset, amelyet mint valorizálási külön jogalapot bíróságaink elismernek; még perujitási alapok is vaunak. Most itt beiktatni a törvénybe egy szöveget, ez a legnagyobb anomália es zűrzavar keltés; ha beiktatunk egy szöveget — idézem, — ha azt mondjuk: >a vasutat fuvarozási ügylet alapján terhelő pénztartozás az átértékelésből ki van zárva«, akkor a fuvarozási ügylet alapján való egyéb igények tekinteteben hogyan fogja az államtitkár nr eligazítani azokat a követeléseket, amelyeket az előbb megjelöltem, amelyek szállítási érdek és egyéb tekintetben fenforognak? Ezek nem pénztartozások. Épen azért mivel ez csak a pénztartozásra terjed ki, és mert zűrzavart teremt, erre nincs szükség. A mélyen tisztelt előadó urnák igen világos okfejtése volt, amikor azt mondta, hogy elég a nemzetközi szabályozásra és a szerződésnek törvénybe iktatott voltára hivatkozni, miért nem elégszik meg ey.zei ? Tovább nem kell menni. Ha egyszerűen kihagyjuk a szakaszt, nem állunk a nemzetközi jog védelme alatt. Nem lehet egyszerűen és világosan intézkedni? Miért kell külön statuálni és miért kell minden vasúti intézményt kivenni? Amit pedig arra méltóztatott mondani, hogy a háború és forradalom, ez vis major, ez létezik a birósági gyakorlatban, mint gazdasági lehetetlenülés. Ha az urak a 281. számú törvényjavaslatból azt az egyetlen jót kihagyják, amely benne volt a régi javaslatban, hogy a gazdasági lehetetlenülésre kiterjed, ha ezt kihagyják, azt megint a bíróra kell bizni. Nem méltóztatnak gondolni, hogy amit a forradalom tönkretett vaígty a román megszállás elrabolt, olyanéit fogják felelőssé tenni. Ezek kiestek részben az elévülési idő folyamán, részben azért, mert nyilvánvalóan a vis major alá tartoznak. Megmaradok álláspontom mellett és meg vagyok győződve arról, hogy a töméntelen zűrzavaros per, amely ebből fakadni fog, igazolni fogja azt az álláspontomat, hogy arra a csekély engedékenységre, amelyet tanúsítani lehetett volna azzal szemben, hogy elég a nemzetközi egyezményre való hivatkozás, hogy ezt a szakaszt ki kell hagyni, erre szükség nincsen. Elnök: Sándor Pál képviselő ur a házszabályok 207. §-a alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Sándor Pál: T. Ház! Indítványomat, amelyet tettem, visszavonom. Teljesen megfelel intencióimnak és az ország érdekeinek az az indítvány, amelyet az államtitkár ur, t. képviselőtársam tett. Hogy tovább ment egypár hónappal vagy évvel, ez szintén megfelel intenciómnak, amint azt a nyugatmagyarországi események igazolják— Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! A magam részéről azt az indítványt, amelyet Lakatos Gyula előadó ur tett, elfogadásra ajánlom. Ez csak azt mutatja és igazolja, hogyha valami gazdaságilag meg van indokolva és megfontoltan történik, — amint Sándor Pál 1. képviselőtársam tegnap két esetben, az előző és a mostani szakasznál is tette «— azt hajlandók vagyunk honorálni, mert mindannyian ugyanazt a célt szolgáljuk és épen ezért elfogadásra is ajánlom. Nagyon sajnálom, hogy Gál Jenő igen t. képviselőtársam épen kiment. Az ő felszólalásával nem szakszerű szempontból kívánok foglalkozni, mert azt elvégezték ugy Dezseőffy igen t. képviselőtársam, mint Lakatos igen t. képviselőtársam. Én azonban őszintén megvallva nem tudom megérteni, miért szükséges mindig kifelé ugy beszélni, mintha ennek az országnak teljesítőképessége más volna, mint a mi. (Mozgás a jobboldalon.) Figyelem, hogy az ilyen kérdéseket hogyan tárgyalják a külföldön és sohasem láttam azt. hogy gyengítik kifelé álláspontjukat. (Igaz! Uf/jj ran! jobbfelől.) Ugy felfogni a tényállást, hogy az Ál la nivasút ugyanaz, mint volt — a múltkor rátér-