Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-120

Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1928 január 31-én, kedden. 295 felfüggesztette a Máv. elleni összes ilyen természetű pereket 1927. végéig', tehát törvény alapján 1927. év végéig minden ilyen dolog szünetelt. Nagy várakozási állásponton vannak a külföldi hitelezők. Azt mondják, 1927. év végéig felfüggesztették, mi lesz azonban 1927 vége után? Elkezdődik ojra az igazságszolgáltatásnak az a mértéke, mérete és módja amelynek méltatása a külföldi szaklapokban állandóan nyilván van tartva. Mármost tessék elképzelni, mit fognak irai rólunk nem politikai tekintetben, hanem mit fognak irai rólunk a konszolidáció tekintetében, ba olvasni fogják, hogy az 1927. év végéig fel függesztett kártérítési ügyek olyan megoldáshoz juttatnak, hogy nem fizetünk. El lehet-e képzelni, hogy ebbe bele fognak nyugodni? Előre megmondom, nemzetközi ankétek fognak létrejönni, hogy ezt a valorizációs törvényt helyezze hatályon kdvül a magyar parlament, hogy üljünk újra össze, és revideáljuk álláspontunkat. Amint majd a többi szakaszoknál ki fogjuk mutatni, itt csupa zűrzavar, csupa pongyolaság, csupa elhamarkodottság van. Ha meg méltóztatnak nézni, azt méltóztatnak látni, hogy a. kir. Curia sorozatosan, kivétel nélkül az én álláspontomnak megfelelő Ítéleteket hozott. Engedje meg a mélyen tisztelt minister ur, hogy feldiktáljam és a naplóban megörökítsem azokat a számokat, amelyek az én álláspontomat birói Ítéletekkel igazolják. A: kir. Curia 2524/1923., 6425/1924., 898/1926. és 3962/1925. számok alatt ezekben az ügyekben, amig a felfüggesztés be nem következett, mindig ugy itólt, hogy valorizál tan kell a (kárt megfizetni akkor, ba az vétkes mulasztásból, az ái-u cl vesztéséből származik. Most még egy megkülönböztetést, a törvényszerkesztő jogász urak számára. Elnök: Kérnem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Méltóztassék megengedni, hogy csak ezt az egyet elmondjam. A száll Húsoknál ki lehet kötni a szállítási érdekeket. A szállítási határidőt és az áru meglétéhez kötött érdeket a fuvarozási .szerződésben ki lehet kötni, és oft, ahol a fuvarozási szerződést kötik, az értékbevallás és az értékkonzerválás céljából ezt kiírják és ezt az érdeket, mint hozzá fii zöttet veszik. Most tegyük fel, hogy az a külföldi eég, külföldről idehoz egy orgonát, vagy mondjuk egy uj nagy vetőgépet találnak lel, amely gazdasági tekintetben nagyszerű njitás, azt ideküldik és a szállítási érdekel kifejezetten kimondják, hogy ennyi frank, dollár, vagy font. Erre majd azt mondják: hiába kötötték ki, mert nekünk van törvényünk, mi nem valorizálunk a Máv. felé, mi nem valorizálunk semmiféle állami üzem felé. Nagyon kérem a mélyen t. Képviselőházat, méltóztassék ezeket a kérdéseket komoly megfontolás tárgyává tenni, méltóztassék ilyen kijelentésektől tartózkodni. Nem elég az, hogy a 31. § egy exemplikativ szakasz, ez már csak magyarázó szakasz. A jogbizonyosságot ne tegyük jogbizonytalansággá, ne tegyük kockára a magunk tekintélyét, a magunk jogászi tekintélyét ne tegyük tönkre ilyen pongyola szerkezetekkel. Kérem, méltóztassék ennek a szakasznak a kihagyásai elhatározni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Dezseőffy Aurél! Dezseőffy Aurél: T. Képviselőház! A magam részéről teljesen megértem és honorálom azt, hogy a törvényjavaslatnak azoknál a rendelkezéseinél, aboi a Valorizálás kizárása mondatik ki, képviselőtársaim a legalaposabban, a legkomolyabban mérlegelik és birálják el a vonatkozó intézkedéseket. Hiszen nagy magánjogi érdekek azok, amelyeket érintenek ezek a rendelkezések. Miként a kormány, természetesen magam is azon az állásponton vagyok, hogy csak lia a végszükség, magasabb érdekek követelik azt meg, akkor indokolt ilyen súlyos intézkedéseknek a törvényjavaslatba való felvétele, ba a fuvarozási ügyletekre vonatkozó paragrafus igenis tényleg ilyen esetnek mutatkozik. Hivatkozom itt arra, hogy az összeomlás után a kivételes háborús töi'vényekről szóló rendelet alapján az akkori úgynevezett Károlyi-kormány egy rendeletet bocsátott ki, amellyel az állomásokon veszteglő, vagy szállítás alatt lévő árukat a köz céljaira, egyrészt a hadügy részére, másrészt az anyagértekesitő hivatal és egyéb gyüjtőszervek részére lefoglalta, igénybe vette. Igaz, hogy adott erről az Államvasutaknak elismervényeket, de azoknak az átvett aruknak értékét (Fel kiáltásfok a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) vagy egyáltalán nem, vagy évek multán papirkoronákban fizette meg, amikor azok úgyszólván semmit sem értek. E mellett közbejött az idegen megszállás is, és az idegen csapatok előhaladása is, aminek az volt a következménye, hogy egyes állomásokról az ilyen lefoglalt árukat részben elvitték, részben pedig azokat az okmányokat, amelyet az illető értékesítő szervek a vasútnak átnyújtottak, elkobozták, úgyhogy egyáltalán nem lehetett a vasút abban a helyzetben, hogy még csak igazolni is tudja, hogy igénybe vették ezeket az árukat. Másrészt köztudomású tény, hogy épen a vasutak voltak azok, amelyeket az összeomlás után a csőcselék, a forradalomban résztvevő egyének megrohantak, kiraboltak, kifosztottak. A vasutakat ezekéit a károkért felelőssé tenni, felelősségre vonni, pláne valorizáltatni velük ezeket a károkat: azt hiszem, indokoltan igazán nem lehet. (Felkiáltások a baloldalon: Az államot!) Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy itt nem az államról, tranem egy állami üzemről van szó. Elsősorban is hivatkozni bátorkodom arra, hogy tulajdonképen az Államvasutak üzemesitése 1925 január 1-é'vel történt meg, 1925 január l-e előtt, amely időből pedig azok a károk keletkeztek, még nem volt olyan teljesen különálló üzem, mint ma, még az állami költségvetésben szerepelt, azok a károk, amelyek az Államvasutakat érték, tulajdonképen az államot érték. Ha tehát az állammal szemben lehet ilyen kivételes intézkedésnek helye, természetesen a vasúttal szemben is lehet. Tulajdonképen a 6. §, amelyet a Képviselőház már elfogadott, máris mentesítette a vasutat általában a valorizálás kötelezettsége alól, ebből kifolyólag íulajdonképen külön nem is lehetne itt szó róla, mert hiszen az Államvasutaknak a fuvarozási ügyletekből kifolyó tartozása épen olyan tartozás, mint egyéb tartozása. Az, hogy itt nemcsak Államvasutról, hanem egyéb vasutakról is szó van, talán különösnek tűnik fel egyes t. képviselő urak előtt, de itt meg kell jegyeznem, hogy egyrészt ugyanazok közé a nehézségek közé jutottak az összes magánvasutak is. mint az Államvasút, nem is volna méltányos e tekintetben közöttük különbséget tenni, — de ettől eltekintve méltóztassék figyelembe venni a vasutak jogi helyzetét: azok nem olyan magánvállalatok, mint amilyen bármely más ipari vállalkozás, azoknak nemcsak joguk van a 42»