Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. 287 vitatkozni. Higyje el az ellenzék, hogy a maga szempontjából sem helyesen jár el. Nem tartom magamat arra jogosítottnak, hogy tanácsot adjak, de ha az önök oldalán ültem volna, kihasználtam volna a helyzetet, és ezt mint eredményt szögeztfm volna le, nem mint eredménytelenséget. Ez lett volna a helyes. (Gál Jenő: Gyászindulóra nem megyünk lelkesedni! — Várnai Dániel: Mi itt az eredményi Azt tessék megmagyarázni. — Zaj.) Képviselőtársam ismeri a parlamentek pszichológiáját. Higyje el, hogy az ellenzék részéről ez nem volt jó taktika. Ezt, azt hiszem, aki objektiv, az elismeri. (Sándor Pál: Meg fogja kapni a feleletet.) T. Ház! Ezek után pedig visszatérek magára a szakaszra. Akárhogy lehet lekicsinyelni, lebecsülni ezt a szakaszt, ennek igenis határozott értéke van, mert elsősorban kifejezetten nyitva hagyja a kérdést. Igaz, hogy tulajdonképen kitolja bizonyos időre... (Sándor Pál: Mi az a bizonyos idő?) — Esztergályos János: Száz év!) Benne van a sza'kaszban. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Tessék csak megmondani!) De tisztelt képviselőtársaim, higyjék el, addig nem is mondhatom, hogy nyugodt budgetem van, amig nincs tisztázott helyiét ebben a kérdésben. Ennyit kell tudnom, hogy a budgetet tisztába hozzam. De hol van az megirva, ha feltételezem, hogy akármilyen alapon változnak a viszonyok, és annyira jobbra fordul az ország- helyzete, hogy előbb is nem lehet ezzel foglalkozni'? Mert ez csak kötelezettséget állapit meg időpont nélkül. (Baracs Marcell: Miért nem iktatjuk törvénybe ezt a szép mondást! — Zaj.) Ilyen körülmények között azt hittem és az volt a meggyőződésem, hogy ennek a szakasznak beillesztése igenis határozott inc.»nyugvással fog fogadtatni az egész vonalon. Én nem éltem semmi taktikával. A vita közepén megmondtam, hogy meg fog történni ez az intézkedés és meglepett, hogy nem ezt a hangulatot találtam, hanem más hangulatot. Tovább nem is akarok ennél a kérdésnél időzni. Én csak rátérek még két kérdés megvilágítására. Az egyik Gál Jenő tisztelt képviselőtársamnak a feleslegek kérdésére vonatkozó fejtegetése, aki nem vette észre valamint akkor, amikor ilyen nagy, mondjuk, óriási módon alá akarta támasztani a maga álláspontját és beszélt itt arról, hogy az első költségvetési évben, amelyet a szanálás jellemzett, 292 millió felesleg volt. Ne azt a részt méltóztatott volna olvasni az igen tisztelt képviselőtársamnak, ahol egy meglevő állapot révén tnlnjdonképen van egy zárszámadási formula és igy hozzák ki e felesleget. Mert mi iá helyzet? Ez a formula azt mondja, hogy a költségvetés össze van állitva 99 millió felesleggel. A kormánynak joga volt ugyanennyit venni ;i fedezetre. Ál felesleg tényleg 80 millió volt. Ha összeadom ezeket, akkor ez 179 millió. Én 'kérem igen tisztelt képviselőtársamat, tekintsen el ettől egy kissé. Mert ha igen tisztelt képviselőtársamnak 1000 korona adóssága van és én 1000 koronát adok és a végén gazdasági helyzete mégis ugy fejlődik, hogy 2 koronával többje lesz, senkist in fogja mondani, hogy kétezerkét korona feleslege van, mert nem vette figyelembe adósságát. Ez egy számviteli probléma és ezért törekszünk mi az egész kérdés világos beállítására. De a zárszámadásban ott van az a beállitás, amely kifejezetten megmondja, hogy ennyi feleslege volt az országnak, — amire most már nem emlékszem pontosan — 78—80 millió. Ne méltóztassék tehát ennyire kifelé hatni a számokkal. Ami pedig a feleslegeket illeti, nem foglalkozom tovább a kérdéssel. Megmondottam álláspontomat ebből a szempontból. Mindenki tudja, hogy nekünk egy teljesen szűk költségvetésünk volt, ezen belül kellett élnünk, kellett külön költségvetésekkel élni. Most jövünk lassan abba a helyzetbe, hogy a normális költségvetésünk kialakul és most azt mondják igen t. képviselőtársaim a túloldalról, hogy itt felesleges költekezések vannak. (Rothenstein Mór: Talán nincsenek!) Vadászatról beszélnek. A vadászatok minden ministemek saját t költségén történnek, nem a/ állam költségén, méltóztassanak ezt már egyszer tudomásul venni és ne méltóztassanak a közönséget ebben a tekintetben kétségben tartani. (Zaj. — Elnök csenget.) Azt is mondják, hogy a kormány drága pénzen követségeket állit fel és igy pazarol. Aki járt a külföldön, és látta követségeinket, az megállapíthatta, hogy a mi követségeinknél egyszerűbb berendezésű követségek nincsenek. Ez a második megjegyzésem. A harmadik megjegyzésem pedig a következő. Ismét el len a szövetkezeti ügyekre hivatkoznak. Erről lehet vitatkozni, hiszen a túloldalról nem egyszer kérték, hogy a kisemberek érdekében alátámasztassanak ezek a szövetkezetek. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Az Ioksz-ról beszéleik. De itt van a Faksz, amelyet szintén méltóztattak szóvátenni. Itt ugy tudom, hogy nagy számbaji épülnek szintén házak a kisemberek érdekében. Lehet ezeket itt szóvátenni, de ezek igenis a társadalom érdekében történtek, önök hangoztathatják azt a vádat a pénzügymin ist elfelé, hogy nem segített a kisembereken. Hiszen a pénzügyministerek rendszerint közvetlenül nem szoktak akciókat és adminisztratív ténykedéseket folytatni a társadalom egyes részeiben, de közvetve valami befolyása mindenütt van a pénzügyministernek és én azt hiszem, ha végignézzük az eltelt éveket, nyugodtan állithatom, hogy eleget tettünk a kisemberek érdekének. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Ellenmondások a szélsőbalolddalon.) Kérem, méltóztassék a szakaszt elfogadni. (Helyeslés jobbfelől. — Sándor Pál szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? (Sándor Pál: Személyes megtámadtatás címén és szavaim félreértése miatt!) Én ugyan nem vettem észre, hogy a képviselő nr személyében megtámadtatott volna. (Bud János pénzügyminister: Mivel támadtam meg? — Sándor Pál: Most elállók a szótól s majd a napirendnél szólalok fel.) Az előadó ur kér szót. Lakatos Géza előadó: T. Ház! Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatok elvetésévei a Képviselőház fogadja el a szakaszt abban a szövegben, amint azt előterjeszteni szerencsém volt. Nem tagadom, hogy az a párt, amelynek nevében és képviseletében is előterjesztetett ez a szakasz, a törvényhozási gondolatnak ós a javaslatban foglalt eredeti álláspont megváltoztatásának több elismerését várta. Erre azonban nem kívánok kiterjeszkedni. Felszólaláson! célja az, hogy rámutassák egyetlen vádnak és szemrehányásnak tökéletes helytelenségére és igazságtalanságára, tudniillik, mintha az egységespart akkor, amikor a választási urna elé lépett, ezzel mint egy különös programmponttal, különös Ígérettel lépett volna a választók elé. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Esz-