Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. 283 •ezer és ezer hajszálcsövön keresztül, a hadi­kölcsönkötvények tömegét potom pénzen ma­gához tudta váltani. Le kell tehát vonni egy nagy csapat hadikölcsönkötvényt, amikor a kamatszolgáltatás terhéről beszélünk, mert azt hiszem az államkincstár önmagának nem fog kamatszolgáltatást fizetni, tehát nem is egé­szen 10 millió az a teher, amint Sándor Pál t. képviselőtársam kiszámitotta, amely 5% valo­rizáció esetén terhelné a költségvetést. A pénz­ügyminister ur határozott kijelentést erre nézve még fnem tett, viszont még nem is cá­folta meg azokat az ujságközleményeket, ame­lyek a karitativ valorizáció keresztülvitelére egy öt és fél milliós pengős költségvetési do­tációt terveznek, öt s fél millió pengőig már elmennek; a kamatszolgáltatás kitenne 10 mil­•Jiot, de ha levonjulk a levonandókat, 8—9 millió •pengőt évenként. Azt kérdezem a t. minister !urtól, olyan nehéz volna a még hiányzó össze­get, amelyet a karitativ valorizációra szántak, 'ekkorára kiegészíteni? Nem. Itt rámutattak olyan tételekre, a kairói követségre, stb.. de •nem is kell egészen Egyiptomba elmenni, ma­radjunk csak Magyarországon, (Esztergályos János: Zichy Rafael fiai!) amelyekből meg le­hetne takaritani a még hiányzó összeget itt­hon is. Ugy,.hogy merem állítani, könnyedén 'tudná fedezni a t. minister ur a hadikölcsön­kötvények kaniatszölgáltatásáinak azt a tiz­'millió pengőjét. Miért nem vállalkozik erre a t. minister ur? Erre vagyok kiváncsi és erre kiváncsi, még pedig jogosan, a hadikölcsön­kötvények magyoln sok tulajdonosa. A badi­kölosönkötvény-tulajdoinosok között vannak nagyon sokan, sőt tömegével vannak olyanok, 'akik mindenképen követelhetik jogaik tiszte­Hétben tartását, jogaik elismerését és honorá­lj ásat. Nemcsak a bankok ezek. Hiszen, ha a bankokat vesszük figyelembe, ezek tárcájában már alig van hadikölcsönköt­vény, ezek nagyon ügyesen manipuláltak ve­lük, túladtak rajtuk, ertékesitették. De van a hadikötvénytulajdonosok között nagyon sok olyan szegény ember, akikre azokat valósággal ráoktrojálták, ráparancsolták. Nem beszélek most a gyámpénztárakról, az árváknak hadi­kölcsönkötvényekben fekvő vagyonkájáról. Nagyon szegény, nagyon nyomorult emberek­ről beszélek, akik a szemem láttára jegyeztek hadikölcsönöket. Mit méltóztatnak gondolni hol? Például Cholmban és Kowelban, a mai Lengyelországban akkor még megszállott oroszországi területen, az úgynevezett erkölcsi fürdőkben, a karantén-stációkban, mégpedig azok a hadifoglyok, akik nagy tömegekben lépték át a demarkációs vonalat, az orosz front akkor már nagyon lezüllött, szakgatott vona­lán. Ezek megérkeztek Kowelbe az erkölcsi vesztegzár-állomásra és várták azt a napot, mikor szabadulhatnak már, mikor mehetnek. Igen finoman, igen érthetően felvilágosították őket, hogy nagyon könnyen megy a dolog, je­gyezzenek 50 korona, 100 vagy 200 korona, de mindenesetre 50 koronán felüli összegű hadi­kölcsönkötvényt és azonnal kapnak egy nyilt parancsot, amellyel mehetnek pótkeretükhöz és megkapják a kivánt négyhetes szabadsá­got. Ilyenek is vannak tömegével. Nem is be­szélek arról, hogy nemcsak a hinterlandban oktrojálták, terrorizálták a hadikölcsönjegy­zést, hanem a hadrakelt seregben, a front min­den részén és a front mögött egyaránt. Ezekre kell tekintettel lenni. A legkisebb emberek összekuporgatott garasaikat adták oda a meg­szorult államnak, ezek érdekében sürgetem én elsősorban a kamatszolgáltatás meginditását, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. amely kamatszolgáltatásról néhány röpke szó­val megjelöltem, hogy könnyen, minden meg­erőltetés nélkül tudná vállalni a t. pénzügy­minister ur. Utaltak itt előttem a Felsőházra, hogy a Felsőház majd kireparálja azt a hibát, amelyet a Képviselőház többsége elkövet. Nagyon messzemenően meg tudnék békülni ezzel az ó intézménnyel, ezzel az ide nem való intéz­ménnyel, ha ezt a reparációt csakugyan meg­cselekedne. (Rothenstein Mór: Én nem hiszem!) Különösen várnám a reparáció kimondását s az e körül való nagy agitáció! Teleszky volt pénzügyminister úrtól, aki tagja a Felsőháznak. O egyébként is, elméletben is, gyakorlatban is a legnagyobb mértékben a valorizáció mellett van, szóban és Írásban hirdeti, hogy a hadi­kölcsönkötvények valorizációja lehetséges. És ha valakinek oka van erre, ha valakinél lelki­ismereti kérdés az, hogy a hadikölcsönök valo­rizációját keresztülvigye, akkor Teleszky volt pénzügyminister ur számára valóban lelkiisme­reti kérdés, lelkiismereti kötelesség. Most jelent meg Teleszky volt pénzügy­minister urnák egy könyve, — tegnap ismer­tette valamelyik lap — de már ezelőtt 3 vagy 4 esztendővel megállapította róla a pénz­ügyministeriumnak egy volt államtitkára, Exner Kornél, hogy milyen nagy hiba, mek­kora könnyelműség volt nálunk Magyarorszá­gon, hogy a háborút nem az adójövedelmek­ből viselték és a kölcsönökből vezették tovább. (Sándor Pál: Angliában megcsinálták!) Angliá­ban nem igy volt, vagy nem egészen igy volt. Angliában, de másutt is a hadviselő államok­ban a háború elejével nyomban megindult az adóknak megfelelő mértékű felsrófolása; első­sorban a vagyon vett részt a háború viselésé­ben, a vagyon adta oda a maga feleslegét a háború céljaira és nem dolgoztak kölcsönök­kel, mint ahogyan azt Magyarországon Te­leszky volt pénzügyminister ur csinálta. Hi­szem és biztosan remélem, hogy Teleszky volt pénzügyminister ur meg fogja tenni a maga részéről azt, amit a hadikölcsönkötvények minden egyes tulajdonosa elvár tőle, és ha ez a Ház el fogja követni azt a nagy hibát, — amit sajnos, várni lehet tőle — hogy ezt a nesze semmi fogd meg jól-t, amelyet az előadó ur a minister ur nevében ajánlott, elfogadja, a Felsőház vissza fogja utasitani. (Bud János pénzügyminister: Honnan tudja? Miért jósol a képviselő ur?) Majd Teleszky gondoskodni fog róla, majd felvilágosítja a Felsőházat, t. pénzügyminister ur, mert ő, aki szintén tekin­télyes szakértője a kérdésnek, ott lesz a Felső­ház tárgyalásán és azt hiszem, pontról-pontni számadatokkal együtt be fogja mutatni a Felsőháznak, hogy megvan a valorizáció lehe­tősége, azt hiszem a Felsőház el is fogja vetni ezt a szakaszt. Egyébként én Esztergályos János t. képvi­selőtársam inditványa mellett vagyok, hogy a Ház utasitsa a kormányzatot, hogy hat hóna­pon belül a kérdés törvényes megoldása cél­jából nyújtson be törvényjavaslatot s addig is szimpatikusnak és elfogadhatónak találom — amint kifejtettem — Gál Jenő t. képviselő­társam álláspontját, hogy a végleges elintézés előtt bizonyos kategóriákra nézve megkezdőd­jék a kamatszolgáltatás. A fedezet megtalálása erre a célra nem fog nehézségekbe ütközni. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Az ellenzé­ket abban a munkában, amelyet kifejt, nemes intenció vezeti. Szeretnők, — azt hiszem, a 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom