Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-119
280 Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. az Ígéretet, amelyet magamban tettem, azt a szent fogadást, hogy mindenkor hazám, nemzetem érdekében fogok dolgozni. Minthogy pedig ugy látom ma a helyzetet minden hangulat és szólam ellenére, hogy ez az ország nines abban a helyzetben, bogy valorizáljon, épen ezért báti-íiii ki mérem mondani — hadd hallják meg váj lasztóim is — begy ezidőszerint a valorizáció keresztülvihetetlen. Csak ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Ház! Mély szomorúsággal töltött el mindenkit előttem szólott t. képviselőtársam megnyilatkozása. Bátorságot vett magának arra, hogy olyan kegyetlen axiómákat bangoztasson— (Jánossy Gábor: Ha vett volna, forgalmiadé alá esnék! — Derültség.) Mit méltóztatott mondani? (Jánossy Gábor: Azt, ho« y ha vett volna, akkor megforgalmiadóznák! Nem vett bátorságot, hanem bátor volt! — Felkiáltások a jobboldalon: A Petőfi társaság tagja! — Peidl Gyula: De ha nem pénzért vette!) Olyan axiómákat hanigoztat, amelyek teljesen ellentétben vannak a közmorállal, a becsület kérdésével, mert kijelentette, hogy hiába a hivatkozás becsületre, nem tudunk fizetni; Ha ez az axióma megyyökensednék a társadalmi felfogásban, akkor megindulna az anarchia lavinája. Vigyázni kell, t. képviselőtársam, és én azt hiszem, hogy rossz volt a szereposztás. Voltak egyes képviselők, akik igen komoly hangokat ütöttek meg, amelyekre bennem is bizonyos rezonancia támadt a közel vagy távol jövőből, hogy valamikor hogyan fog majd hivatkozni az egysége spárt arra, hogy ime, tagjai sorában milyen komoly hangok hangzottak el a valorizáció mellett, milyen erkölesi tőkeforrás lesz majd egy-két felszólalás, hogy igenis, mi is gerincesek vol tunk a pénzügyminister ur non-possnnmsával szemben, mi is akartuk a szegény, agyonsanyargatott, kiuzsorázott társadalmid felsegíteni. Most ime jött ez a disszonáns hang, Gáspárdy t. képviselőtársam hangja. Méltóztassanak összokomponálni, mert igy a szereposztás nem jó és annak idején a nagy komédiát nem tudják majd lejátszani. (Jánossy Gábor: Nem szereposztás volt az, hanem meggyőződésből való felszólalás! — Esztergályos János: Egységespárti egyveleg, van benne minden!) Az a körülmény, hogy mi ennél a szakasznál njra ugyanazokat az érveket, panaszokat és kifogásokat vagyunk kénytelenek felsorakoztatni, legjobban bizonyítja azt, hogy a pénzügyminister urnák ez a módosítása, ennek a szakasznak a beiktatása szerene,sét len, hogy ez azoknak a sorozatos baklövéseknek egyike, amelyek jellemzik ezt a javaslatot és amelyek az egész javaslat tárgyalása során abban a bizonytalan rnapatartásban is megnyilatkoztak, r amelyet a pénzügyi kormány tanúsított. Felesleges már beszélnünk arról, hogy a" hadikölesönvalorizációnak hol van a fedezete. Nagyon is felesleges, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a kormány a legteljesebb negáció álláspontjára helyezkedett és igazuk volt azoknak a képviselőtársainknak, akik azt mondták, hogy az előző javaslat a legmerevebb és legnyíltabb negáció volt, az uj javaslat csak kendőzött negáció, tehát frivolabb az élőzenéi, tehát sokkal kegyetlenebb és sokkal immorálisa bl>. Épen ennél fogva a normális kérdésnél hívom fel a t, pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy államférfiak alkothatnak jót vagy roszszat, saját elfogult nézőpontjukból elkövethet- ; nek a nép ellen olyant, ami később a maga rossz hatásaival az egész társadalomra nagy súllyal nehezedik. De ha morális szempontból követtek el ilyent, megkapják a felmentést. Ha azonban erkölcstelen volt a kiindulópontja annak az elhatározásnak, amely őket ezeknél a kormányzati tényéknél vezette, akkor sokkal súlyosabb az elitéltetésük. A pénzügyminister ur, akinek egyéniségét, értékét egyéb tekintetben elismerjük, soha nem fogja kitörölni a maga múltjából ama szégyenfoltot, amelyet ez a valorizációs javaslat jelent. (Mozgás a jobboldalon.) T. Ház! Nekünk őszintén szólva kellemetlen, hogy ebben a tenorban kell beszélgetnünk erről a kérdésről. Mi nem szeretjük azt, hogy mögöttünk egy szenvedő, keserű, felzaklatott társadalom van és mindig annak sebeivel kell foglalkoznunk, aminek eredményeként — nagyon jól tudjuk — veszedelmes, végzetes lehetőségek következhetnek be. De amikor hiába ülünk itt hetek óta, amikor hiába akarjuk megértetni a kormánnyal és a többséggel, hogy méltóztassanak jobb belátással lenni,- méltóztassanak megérteni, hogy végzetes következményei lehetnek e javaslat törvényei-őre emelkedésének és ahogy azt a nyugtalanságot, amelyet immár Ígérgetésekkel próbálnak elaltatni, csak felfokozza egy ilyen szakasz, amely a reménységet oly hallatlanul megtévesztő módon, de a kilátástalanságnak egész biztonságával csillogtatja meg a szegény szenvedő, éhező emberek előtt és a t. kormány mégis megmarad ebben a merevségben, akkor mi kénytelenek vagyunk időről-időre, újra és újra ezzel a nyugtalanító, a társadalmat felforgató, alapjában megrendítő kérdéssel foglalkozni. (Sándor Pál: Ugy van! Ugy van!) Ne méltóztassanak okvetlenkedésnek, l'art pour l'art ellenzékieskedésnek venni a mi szereplésünket, ne méltóztassanak annak venni, ha mi szeretnénk a kormánnyal együtt dolgozni valamilyen megoldás mellett, ha más megoldás nem fogadható el, akkor amellett, amelyet Gál Jenő t. képviselőtársam ajánlott, hogy méltóztassék a kamatfizetést megígérni a t. kormánynak. Bárminő minimális kamatot Ígérnek, abban meglesz legalább az a bizonyos jogalap. amelyre támaszkodva a biztos valorizálás tudatában az emberek várakozni tudnak. Nem értem meg, hogy a t. pénzügyminister nrnak, a t. kormánynak nincs jövőbelátása, annyira nincs politikai jndieiuma ebben a kérdésben, hogy nem látja azt, hogy azt a hatalmi politikát rendíti meg, amelyet nagy nehezen, nagy erőszakkal kiépített. Kétségtelen, hogyha elkövetkeznek majd a választások, akkor nem lehet majd többé az egységespárt t. tagjainak azzal az önérzettel odaállni a választóközönség elé, amellyel annak idején tehették, amikor még senkisem tudta, hogy ebben a kérdésben milyen álláspontra fog a kormány helyezkedni. El fognak következni a törvényhatósági választások, ha majd a megyei és városi javaslatok törvényerőre fognak emelkedni, (Dabasi Halász Móric: Mikor lesz az még!) el fognak következni és a nemes vármegye közönségét akkor ítéletre fogják hívni. Mit fog mondani a nemes vármegye közönségei A nemes vármegye alapjait dönti le ez a javaslat, mert méltóztassanak tudomásulvenni, amit nem egy képviselőtársam mondott már és magam is aláhúztam, hogy épen a történelmi osztálynak kis elemei mentek tönkre, 1 * akik bíztak és reménykedtek, akikben a hazafias érzés az első hivó szóra fellángolt, akik elsősorban jegyeztek hadikölcsönt, házu-
