Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

Az országgi/ülés képviselőházának 119. illésé Î928 január 30-án, hétfőn: 281 kat, földbirtokukat, megmentett kis tőkéiket ' fektették hadikölcsönbe. (Csák Károly: Hallgatnak és várnak! — Esztergályos János: Azt szeretnék, hogy az egész ország hallgatna, ez volna az önök kedve szerint! — Ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget. — Rothenstein Mór: Némaságra kárhoztatják az országot!) Igen t. képviselőtársam igen szerencsétlen fogalmazásit kritikai véleményt kockáztatott meg akkor, amikor az ősjegyzőkről is feltételezte azt. hogy spekuláció céljából jegyeztek hadikölcsönt. T. Ház! Aki az akkori időket kortörténeti vizsgálat aláveszi, az tisztában van azzal, hogy az a szegény kis ember, akinek vagyona 4—5%-kal szerepelt takarékbetétképen, amikor a kormány a hadikölcsön után 5—6% kamatszolgáltatást igért, olyan hangzatos Ígéretekkel, aminőkkel tette, természetes, hogyha volt benne valami vagyonfeljavitásra, jobb kamatoztatásra való törekvés, a kormány Ígéretére, az állam hitelére támaszkodva, takarékbetéteit hadikölcsönbe fektette. Ezt telhát ne méltóztassék az ősjegyzők rovására irni, ne méltóztassék őket spekulációval megvádolni, önök mindig a középosztály nagy érdekeit szokták hangoztatni és a kormány egész politikája mindig a középosztály megerősítését és alátámasztását hangoztatja, (Jánossy Gábor: Az: egész nemzetnek és nem a középosztálynak! — Sándor Pál: Csak teóriában!) most van tehát rá alkalma, amikor tehet valamit a középosztály érdekében. -^ iMalasits Géza tisztelt képviselőtársam emlitást tett Prohászka Ottokár boldogult emlékű, aranyszájú és felejthetetlen zsenialitása püspökünk egy könyvéről, a Háború Lelké-rői. Ebben a könyvben — magam is olvastam, — amit később a püspök nr visszavont, vaflfy Legalább is nem kivánt terjeszteni, azok a prédikációk foglaltatlak, amelyekben csakugyan olyan értelmű felhívásokat intézett a keresztény hivő társadalomhoz, hogy aki ne7ii helyezi el a nemzeti áldozatkészség oltáráru vagyonának egy jelentékeny részét, az nemtelen ember. De nemcsak Prohászka Ottokár, hanem más egyháznagyok és papi elöljárók is megtették ugyanezt a szószéken. (Temesváry Imre: Nagyon helyesen tették! — Sándor Pál: Csernoch megtette három izben is!) Most kérdezem a t. minister urat, nem tart-e attól, hogy amikor majd a Felsőház élé kerül a javaslat, az ott lévő egyháznagyok, akik kötelező Ígéretet tettek arra, hogy az állam a hadikölesönöket ki fogja fizetni, esetleg szembe fognak helyezkedni a törvényjavaslatban foglalt negacióval és a Felsőház kétségessé teszi a törvényjavaslat sorsát. (Ellenmondások a jobboldalon. — Gáspárdy Elemér: Hol van Nagy-Magyarország?!) Ott vannak lelki 'kapcsolatban, lelki közösségben a hivek táborával a papok százai és ezrei, azoknak hitele és tekintélye, lelkipásztori tekintélye fog csődbe kerülni, ha önök nem fognak valorizálni, mert ők a szószékről hirdették azt, hogy az állam vissza fogja fizetni a hadikölcsönöket. Tisztelt képviselőtársaim, azi a so'kat emlegetett nagy tekintélyt, amely az egyházi és állami erkölcs alapjain nyugszik, önök megrendítik» (Mozfjás « jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ne féltse azt! — Esztergályos János: Joga van félteni! — Felkiáltások jobbfclől: Joga van!) T. Képviselőház! Engedje meg a minister nr, mint egyetemi professzor is, aki bizonyosan sokat foglalkozott filozófiával, hogy egy filozófusra hivatkozom, (Jánossy Gábor: Halljuk a filozófust!) aki már rég egy olyan tételt állapitott meg, amely teljesen lehetetlenné teszi azt a pénzügyi tendenciát, mely ebben a javaslatban megnyilvánul. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Már Káint Imanuel rámutatott arra, hogy magából a jogból, a törvényből a pénzromlás hátrányos következményei nem orvosolhatók. Mi ennek a jelentősége? Az, amitől a tisztelt kormány mentesiteni akarta magát, hogy tudniillik ezek a valorizációs perek a biróság elé kerüljenek, hogy a biróság a jog alapelvei szerint, de az emberi méltányosság szempontjait mérlegelve hozhasson Ítéletet. Ami a Curia joggyakorlatából hiányzott, de már megcsillant abban s ami egyes bírósági ítéletekben kifejezésre jutott, hogy a jog és méltányosság összefonódásával akarták ezt a kérdést elintézni, ettől akarta magát menteni a kormány. Miért? Azért, hogy szabadon gazdálkodhassak, hogy azok a felesleges milliók és milliók olyan célokra menjenek, amelyek nem az ország nemzetgazdasági erejét támasztják alá, s nem a nemzet gazdasági vérkeringését fejlesztik és lendítik nagyobb tempóba, hanem tisztán a maga hatalmi céljainak bizonyos sporadikus érdekeit szolgálják. T. képviselőtársaim elmondották itt, hogy Egyiptomban egy uj követség létesült nagy palotával. Az angol követünknek tényleg 36 szobája van s reprezentál a nagy birodalom fővárosában ugyanakkor, amikor az a nemes lord, aki értünk világszerte akciót indít, egy negyedik emeleti hotelszobában lakik, pedig milliárdjai és milliárdjai vannak. Ugyanakkor — mondom — Magyarország nagykövete 36 szobás pompás nagy lakásban intézi jól, inkább rosszul, a magyar külügyeket. (Esztergályos János: S ennek költségét a magyar adózók fedezik. A dolgozók fedezik. Gyönyörű Wirtschaft! — Jánossy Gábor: Ha igaz ez, akkor nem jól van!) Nem tudom megérteni, hogy a kormány miért játszik ezzel a kérdéssel s a többségi párt részéről, ahonnan igen komoly és igen értékes tagokkal beszéltünk már erről a problémáról, s ahol szintén él az a meggyőződés, hogy a valorizáció kérdését meg kell oldani, érthetetlennek tartom azt a magatartást, hogy a maga részéről az egész ügyet egyszerre elintézettnek tartja egy ilyen szakasszal. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Pakots József: Befejezem. Ugy vagyunk a többségi párt részéről ezzel a valorizációval, mint azzal a vásári kikiáltóval, aki kiáll a bódéja elé és nagy hangon adja tudomására a nagyközönségnek, hogy: tessék besétálni, ilt látható a repülő kutya! Három hónapig repül, három hónapig nem repül. Most épen nem repül. (Derültség.) önök is igy vannak vele; önök is, mint a vásári kikiáltó mondja, egyszer valorizálnak, máskor nem valorizálnak. Most pontosan, amikor valorizálni kellene s amikor a publikum látni akarná, hogy mit valorizálnak, nem valorizálnak. íme, ez a vásári komédia játszódik le. (Zaj jobbfelöl.) Tisztelettel ajánlom a pénzügy min ister ur és a többség figyelmébe ... Elnök: A képviselő urat ezért, az egész többségi pártot sértő kifejezésért rendreutasítom. Pakots József: Kérem a minister urat és a többségi pártot, hogy ezeket a komoly érveléseket, melyeket erről az oldalról méltóztattak hallani, mérlegelve, méltóztassanak hozzája