Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-117

Az országgá illés képviselőházának 117. ülése 192S január 2(>-áu, csütörtökön. 217 érő károkkal szemben nyújtson védelmet oly viszonylatban is, amikor egyébként az ilyen védelem, az ilyen átértékelés ki van zárva. Szükségesnek tartottani ezt itt erről a hely­ről elmondani, épen az esetleges téves irányí­tás elkerülése szempontjából. (Helyeslés a jobboldalon. — Baracs M ti reell szólásra jeleni ­kezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Baracs Marcell: Félreérteti szavaim helyre­igazítása címén lkérek szót! Elnök: A szó a képviselő* urat megilleti! Baracs Marcell: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) Azzal az értelmezésééi szemben, amelyet az előadó ur a 7. § harmadik pontja tekinteté­ben azzal az intencióval terjesztett elő, hogy ez az értelmezés irányt adjon majdan a jndi­katurának, bátor vagyok elsősorban azt a meg­jegyzést tenni, hogy mélyen lekötelezett volna akár az előadó ur, akár a kormány képvise­lője, ha ezt az értelmezést már tegnap előter­jesztették volna, mikor a 6. § utolsó pontja felől vitáztunk, mert a 6. § utolsó pontjának vitájába már belenyúlt az a kérdés, vájjon az árvapénzek kezelése körül elkövetett dolosus vagy cnlposns ténykedések kizárják-e a valo­rizációt vagy nem? Ma előáll az előadó ur és azt mondja: nagyon sajnálom, akárhogy dön­töttek ebben a dologban, még a culposus és do­losus kezelés következményeiért sem tartozik valorizálni az állam, a község, vagy akárki, aki a gyámpénztári kezelésért felelős. Ezen felfogás ellen a leghatározottabban tiltakozom. Elvégre a személyt érő vétlen kár­okozás alatt értheti az előadó or a személyi jogok sérelmét, az élet, egészség, vagy akár­milyen személyiségi jogba ütköző sérelmet; de mi ezt nem igy magyaráztak és a 6. és a 7. <§> tárgyalásánál az ellenkező értelmezés mellett foglaltunk állást. Meggyőződésem szerint soha, (le soha ez a Ház nem járult volna hozzá a 6. § utolsó bekezdése tárgyában hozott hatá­rozathoz, ha tudatában lett volna annak, hogy ennek.az utolsó pontnak elfogadásával szank­cionálja az árvavagyonok tönkretételét még akkor is, ha azok cnlposns vagy pláne dolosus cselekményeknek estek áldozatul. A jövő judi­catnra irányítása végett ennek a szempont­nak hangoztatása meggyőződésem szerint lesz olyan hatással, mint az előadó nré, mert az elő­adó ur álláspontját az ő egyéni auktoritása és az általa pillanatnyilag betöltött tisztség fe­dezi, az enyémet pedig és azokét, akik az én meggyőződésemen vannak, fedezi a becsületes meggyőződés amit természetesen nem vita­lek el az előadó nrtól sem — és az az erkölcsi felfogás, amely minden törvényhozásnak egyetlen szilárd Fundamentuma. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni! Lakatos Gyula előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak néhány szót az igen I. előttem szólott képviselőtársamhoz. Na az az értelme­zése a törvénynek, amelyet ő vitat egyáltalá­ban kérdéses lehetett volna, vagy elképzelhető «lett volna, akkor egészen felesleges lett volna a (I. §-nál egyetlen szót is vesztegelnünk, meri •ennek a 3. pontnak megfogalmazása, ha ezalatt nemcsak a személyisi'get érő károkat gondol­juk, hanem minden anyagi kárt is, olyan iíxn; hogy nemcsak a dolus!, tehát a szádékussngol fedezi, nemcsak a cnlpát. hanem bevezető ré­szében a vétlen károkozást is, úgyhogy tulaj donképen az egész (5. § jelentösé^í't a-tól zrlt-ig Lerontotta volna. Egyrészt tehát nem indokolt a vád az igen t. képviselőtársam részéről, hogy miért a 7. §­nál teszem szóvá ezt, meit hiszen a 7. § a se­i\vs matériáé, székhelye a kérdésnek, itt kell •erről tanácskozni, viszont másrészt köteles­ségmulasztást követtem volna el, ha azokat az intenciókat, amelyek a szakasz ilyen megszöve­gezésénél megnyilvánultak, az elhangzott fel­szólalások után szó nélkül hagytam volna. Kérem méltóztassék ezeket tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a bal­oldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkiink nem lé­vén, a tanácskozást he fejezettnek nyilvánitom. Minthogy a szakaszhoz töhh indítvány adatolt be, a szavazásnál a kérdést pontonként kívánom feltenni. Az 1. ponttal szemben áll Slransz István képviselő ur inditványa. Ha tehát a bizottság­szövegét fogadja el a Ház. ugy Strausz kép­viselő ur inditványa elesik. Akik a bizottság szövegét elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. Miután a t. Ház a bi­zottság szövegét fogadta el, Strausz képviselő •ur inditványa elesik. A 2. és ',\. pontok meg nem támadtál ván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. A4, pontnál az előadó ur azt Indítványozta, mint stiláris módosítást, hogy az »értékelés szó helyébe átértékelés szó tétessék. Méltóz­tatnak ezt elfogadni? (Igen! Nem!) Kérem azo­kat, akik elfogadják szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A módosítást a Ház elfogadta. A 4. ponttal szemben áll Baracs Marcell képviselő ur inditványa, amelyben azt indítvá­nyozta, hogy ez a szó határozottan« töröltes­sék. Akik a bizottság szövegét fogadják el. méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Több­ség. Ezzel Baracs képviselő nr indítványa el­esik. A 4. pont után Sándor Pál képviselő nr uj bekezdést javasolt 5. pontképen. Akik ezt elfo­gadják, méltóztassanak felállani! (Megtörté­ni!:.) Kisebbség. A Ház az indítványt nem fo­gadta el. Az előadó nr uj 8. §-t kivan javasolni. Lakatos Gyula előadó: T. Ház! Azon ígéret beváltása címén, amelyet a pénzügyminister ur a javaslat általános vitája kapcsán itt a Ház szine előtt mái- megtett, kijelentvén, hogy a hadikölcsönkötvények bizonyos osztálya va­lorizációjának azt a teljes elzárását, amely a javaslat eredeti álláspontja volt, nem kívánja többé fentartani. — ismétlem — ezen kijelentés beváltása címén a pénzügyminister ur meg­bízásából van szerencsém indítványozni, hogy a törvényjavaslat 7. §-a után, mint önálló, uj 8. §, a következő szöveg iktattassék be (olrassa): »Az 1914. évi július hó 28. napja után, az 1912. évi LXIII. te. 17. §-a alapián kibocsátott ál­lamadóssági címletek közül azok átértékelésé­nek kérdésében, amelyek a háborús magyar államadósságok nosztrifikálásakor mint a tu­lajdonos eredeti jegyzésű címletei, láttattak el magyar . nosztrifikálási megjelöléssel és azóta is állandóan az ő tulajdonában vannak, a tör­vényhozás ily rendelkezéséig az emiitett ál­lamadósságok tekintetében az ]928 : I. te. 2. §-ában megszabott határidők meghosszabbít­tatnak«« T. Képviselőházi Ennek a javaslati pont­nak tárgyi tartalma már ismeretes az egész Ház előtt, annak indokolása az általános vita jelentékeny részét foglalta el, azt hiszem, te­hát felesleges most e helyt minden további in­dokolás. (Baracs Marcell: A tárgyalási rend­hez kérek szót.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom