Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-117
218 A: országgyűlés képviselőházának 117, Elnök: A képviselő inat a szó megilleti! Baracs Marcell: T. Képviselőház! Minthogy első hallásra nem tudjuk lemérni az indítványozott uj szakasz horderejét, kérném a Ház hozzá járulását ahhoz, hogy a vitát öt perere megszakítsuk, hogy legyen módunk és alkalmunk megfontolni az elénk terjesztett javaslatot. Elnök: Az ülést öt pereié felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitóin. Szólásra jelentkezett ? Urbanics Kálmán jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! (Halljuk! Haltjuk!) Az az uj szakasz, amely most beterjesztetett, ránk nézve mindamellett, hogy tudtuk, hogy körülbelül igy fog hangzani, kousternáló. Ez a szakasz olyan időre tolja ki az esetleges valorizálást, hoffy akkorra az én unokáim már szakállat növesztenek. Ennek az eltolásnak se füle, se farka nines, mert esak abban az időpontban fognak esetleg határozni afelől, hogy fognak-e valorizálni, vagy nem. Ennélfogva én jól mondtam a t. minister urnák annak idején, hogy a/., amit a minister ur proponál, nem egyéb, mint: nesze semmi, fogd meg jól. Azt hallottam, hogy ez ministertnnácsi határozat, tehát megváltozhatatlan. Nagyon sajnálom, hogy neniesak hogy ezt a szövegezéstel nem fogadhatom, hanem azt állitom, hogy az én eredeti javaslatomat, amelyet benyújtottam és amelyre a minister ur is azt mondta, hogy az maximális számokra van alapozva, amely tehát a magyar államra nem ró nagy áldozató- | kat és megszerzi becsületének az integritását, kellett volna elfogadni. A javasolt szakasz azonban olyan szakasz, amely nem jelent semmit, még azt sem jelenti, hogy a publikumnak homokot szórunk a szemébe. (Br. Podmaniczky \ Endre: Az még rosszabb volna!) Kxpressis verbis kimondja, hogy én általában nem gondolok arra, hogy valorizáljak. Ez a szakasz esak arra jó, hogy a nagytársadalom mégis lássa, hogy van valamiféle jóakarat, amely esetleg egy század múlva fog megvalósulni; esak ezt jelenti ez a paragrafus. Gondoljunk aria, hogy a világon a legszentebb bankó a Kossuth bankó volt. Ki gondol ma és ki gondolt 25 vagy 30 évvel ezelőtt annak valorizálására 1 Ez a hadikölesön egyszerűen el van temetve, el van temetve örökre. (Strausz István: De nincs!) Azokat, akik hazafiságból a haza oltárára letették filléreiket, akik aranyaikat (idaadták, hogy az államon segítsenek épugy mint a katonák, akik künn küzdöttek, egyszerűen kitessékelik örök időkre. ËS ezt megteszi egy olyan kormány, amely keresztény alapon áll, amely keresztény alapon akarja elveit megvalósítani. Mindent magamnak: nem mondhatja az állani! Valami kell az ő állampolgárai részére is és az a nagy halom ember, aki annak idején egész életén át megtakarított pénzét adta oda az államnak, nem érdemel meg ilyen bánásmódot. T. uraim! Szomorú koncesszió az, amit önök ebben a szakaszban az országnak tenni akarnak. Én csak csodálom az önök sorait; végtelenül csodálom, hogy Magyarországnak legyen olyan parlamentje, amely ilyen hatalmas nagy többséggel bir, amely többség azonban nem képes arra, hogy ministeriumára többségi akaratával nyomást gyakoroljon. ülése 1928 január -JO'-áu, csütörtökön. hogy ez a becsületbeli tartozás némiképen enyhüljön. Itt vannak az önök főoszlopai, itt van Kállay Tibor, itt van Görgey István, itt van Erdélyi Aladár t. barátom, akik mindannyian a nyilvánosság előtt mondották ki: igenis, ha tőlük függne, megszavaznák az én javaslatomat, és akik határozottan a valorizáció álláspontján állnak. íme, nemcsak nem szólalnak fel, hanem még meg sem jelennek ebben a teremben. Jtt vannak azok, akik a mi sorainkból kerültek ki, itt van Ugrón Gábor, itt van Hárczy István, akik azt vallották, hogy a párton belül jobban tudják érvényesíteni az ő ideáikat, akik határozottan programnipontjaik közé vették be azt, — mert a mi progrnnnnpontunk volt és tőlünk kerültek ki — hogy a Valorizáció mellé fognak állni. Nem látjuk itt az urakat. Itt vannak azok, akik progranmibeszédeikben annak idején élénken hangoztatták, — az önök soraiból — hogy az lehetetlenség, hogy a hadikölcsönök valorizálását ne valósitsák meg és most meg akarják szavazni ezt a szakaszt. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mi nem ígértük! — B. Podmaniczky Endre: Ki Ígérte? — Jánossy Gábor: Megcsináljuk! Meg fogjuk csinálni! Meg is csináljuk!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Sándor Pál: önök jó magyar emberek, azoknak tekinteni önöket. (Zaj. — B. Podmaniczky Endre: Vagyunk is!) Tessék a sárkukra állni és megmondani, hogy az, aki odaadta a pénzét a hadikölcsönkötvény ellenében, nem érdemli meg, hogy ilyen kutyául bánjanak vele, mint ez a szakasz akarja. (B. Podmaniczky Endre: Kutyául nem bánnak vele!) Hát hogy? Tessék megmondani. (Gál Jenő: Finoman! — Zaj a jobboldalon.) De tovább megyek. Mi szüksége van ama a pénzügyin in ister urnák, akit épen elegen gyűlölnek ebben az országban, (Jánossy Gábor: Miéit gyűlölnék? Senki sem gyűlöli!) amint természetesen a pénzügyministereket rendesen gyűlölik. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ki gyűlöli?) Én állitom, hogy gyűlölik és í'entartom. (B. Podmaniczky Endre: Állitani lehet, de be kell bizonyitani!) Bizonyíthatom is, de azt hiszem, ezt a pénzügyminister ur nem fogja követelni. Mi szüksége van egy különben elsőrangú, tehetséges, tisztességes embernek arra, hogy a nép átka kisérje nevét, ahol van? (Zaj és felkiáltások q jobboldalon: Ugyan! Ugyani — B. Podmaniczky Endre: Hogy lehet ilyet mondani? — Elnök csenget.) T. kéltviselőtársain engem nem fog visszatartani attól, hogy azt mondjam, amit akarok. Ha az elnök ur azt hiszi, hogy olyat mondok, amit nem szabad mondani, rendre fog utasitani. Jelenleg még nem t. képviselőtársam az elnök. (Zaj. — Rothenstein Mór: Odáig még nem jutottunk! — B. Podmaniczky Endre: Nem rendleufnsitns voll, esak közbeszólás!) Én csak azt kérdezem, mi szüksége van a t. minister urnák arra, hogy az ő nevéhez annyi átok tapadjon? (Jánossy Gábor: Dehogy! — Peyer Károly: Nem, majd áldás jön!) Mi szüksége van a kormánynak arra, hogy csak azért, mert a man dátum még évekig terjed, mert a nyilt szavazás még megvan, inert erőszakkal még lehet választani, hogy saját maga ellen ilyen igazságtalan ügyben olyan konoksággal tartja fenn felfogását, amilyen konokságot én még parlamenti működésemben nem igen láttam. (Jánossy Gábor: Ugyan, micsoda túlzás!) Ezt a kérdést olyan könnyen lehetett volna megoldani! (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: De
