Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-117
234 Az országgyűlés képviselőházának 117. ülése 1928 január 26-án, csütörtökön. tegye sikeressé az Isten áldásai (Élénk éljenzés és taps.) T. Ház Indítványozom, hogy köszöntő üdvözlésemet a t. Ház tegye mayáévá és hatalmazzon fel, hogy a Ház határozatát írásban nyújtsam át eskütétele után a bíboros hercegnriniás urnák. (Helyeslés.) Méltóztatnak javaslatomhoz hozzájárulni'? (Igen!) Alkkor ezt határozatként mondom ki. (Helyeslés.) Az üdvözléssel kapcsolatban jelentem a t. Háznak, hogy az Országos Katholikus Szövetség a szokásnak megfelelően meghivta a Képviselőházat a hercegprímás urnák Esztergomban folyó hó 2í)-én délelőtt 10 órakor tartandó ünnepélyes beiktatására. A részvétel tekintetében a háznagyi hivatal nyújt tisztelt képviselőtársaimnak részletes felvilágosítást. .Javasolom, hogy az ünnepélyes beiktatáson a Ház vezetésem alatt pártra eis felekezetre való tekintet nélkül (Helyeslés.) önként jelentkezőkből alakuló küldöttség utján képviseltesse magát. (Élénk helyeslés.) Méltóztatnak javaslatomhoz hozzájárulni. (Igen!) Akkor ezt a Ház határozataképpen mondom ki. (Élénk helyeslés.) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 281, 346) részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a 6. § hatodik bekezdésének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik'? Urbanics Kálmán jegyző: Jánossy Gábor! (Halljuk! Halljuk!) Jánossy Gábor: T. Képviselőházi Az imént lejátszódott magasztos és bennünket egyesítő jelenetnek hatása alatt vagyunk még és mély megilletődés fogja el lelkemet. így fogok ennek a komoly helyzet szülte, országunk szerencsétlen helyzetéből (kifolyólag készült szerencsétlen javaslatnak napirenden levő paragrafusához hozzászólni. Bár mindig szorosan ragaszkodom a tárgyhoz, ha netalán kissé eltérnék attól, illetőleg túlmennék a rendelkezésre álló időn, előre is kérem a Ház szives engedelmét, hogyha a modern parlamentarizmusnak elmés találmánya, a beszédidő határát jelző lámpa figyelmeztetne engem, hogy elég volt, ne tovább, 5—10 perccel tovább beszélhessek. Elnök: Kérdem a t. Házat, inéltóztatik-e a képviselő urnák 10 percnyi meghosszabbítást engedélyezni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Jánossy Gábor: T. Képviselőházi A törvényjavaslatot, illetve a törvényjavaslatnak szóbanforgó rendelkezéseit különböző szempontokból tárgyalták az előttem felszólaló igen t. képviselőtársaim. Minden szempontot megértek ennek a javaslatnak tárgyalásánál, csak egyet nem: a pártpolitikai szempontot. Mert kérdem szeretettel: mi köze ennek a specialis pénzügyi, közgazdasági, jogi törvényjavaslatnak, mondjuk, az általános titkos választójoghoz? (Bródy Ernő: Mindennek köze van ahhoz! — Farkas István: Jobb volna ez a szakasz is, hogyha titkos volna a választás! — Zaj jobbfelül.) Ezt nem tudom megérteni. (Farkas István: Elég baj!) Én tehát szigorúan a jogi és közgazdasági szempontoknak, az ország jelenlegi pénzügyi helyzetének szem előtt tartásával foglalkozom néhány percig a törvényjavaslattal. őszintén megvallom, t. Ház, hogy a törvényjavaslatot ugy, amint az eredetileg meg volt szövegezve, anélkül, hogy megnyitotta volna a lehetőségét általában a hadikölcsönkötvények valamikor. — mégpedig inkább előbb, mint utóbb — való felértékelésének, valorizálásának, anélkül, hogy lehetőségét — mégpedig igen közeli határidőben való lehetőségét— nyújtaná nekünk a kiskorúak és gondnokoltak pénzén jegyzett íhadikölosönkötvények és árvabetétek valorizálásának, nem tudtam volna elfogadni, nem tudtam volna megszavazni. Ennek kifejezést adtam. Mert méltóztassanak meggyőződve lenni, hegy ezen a párton is Van meggyőződés, à meggyőződésnek szabadon kifejezést adhatunk és adunk Í8, és senki sincs korlátozva semmiféle tekintetben, hogy amit az ország érdekében — •inert mindig azt kell szem előtt tartani — jónak lát, annak itt szabadon, függetlenül, mindenféle iiirlléklekintet nélkül, önállóan kifejezést adhasson. (Esztergályos Jánost De a folyosón más a véleményük! — Zaj jobbfelől.) A folyosói vélemény az ország dolgára nem irányadó. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) T. Ház! Tegnap hallottunk hangokat, felszólalásokat, amelyek kritizálták a háborús belügyi kormánynak azt a rendelkezését, hogy a hadikölcsönköt vényeket is felvette azoknak az óvadékképes állampapíroknak kátetroriá.iába, melyekbe az állampénzek befektethetők. Azonkívül egyik igen t. képviselőtársam kritizálta, a gyámhatóságoknak, árvaszékeknek a háború idején kifejtett működését, mintha ezek volnának felelősek azért, — ós a felelősségreyonás kérdéséi is felvetette — hogy az árvapénzek, az árvabetétek is elsorvadtak, éö a hadikölcsönköt vények is arra a sorsra jutottak, amelyben most vannak. Lehetetlen e megnyomorított, tönkretett, szétszaggatott és szétzüllesztett ország mai helyzetének szemüvegen keresztül nézni azokat az eseményeket, azokat a dolgokat, amelyek a háborn alatt történtek. Szeretném látni, hogy akadt volna-e olyan kormány, amely nem fordult volna ahhoz az eszközhöz, amelyhez fordult Tisza István kormánya, annak a féríinnak kormánya, akinek emlékét halóporában is áldva áldjuk, aki a ma gyár férfias jellemnek, az egyonességnek valóságos hérosza volt és aki mindig elhallgatta azt — nem akart, hogy ugy mondjam, hivatalos titkot elárulni és talán ez is egyik oka volt mártírhalálának — hogy tisztán védelmi harcol folytatunk, hogy nem kerestük és nem akartuk soha a háborút. Mit tehetett Tisza István kormánya mást, mint hogy a nemzet áldozatkészségéhez fordult (Ugy van! Ugy van! jobbfelől* és mit tehetett a nemzet, mit tehetett akkor minden ember, aki einher Voll és magyar volt. akit ez a föld, a régi magvai- föld és a régi ma «var horizont betakart, mint azt, hogy jegyzett hadikölcsönt.' Nemcsak azért az 5—-6%-ért jegyezték, hanem hazafias meggyőződésből. (Ugy ran! Ugy ran!) Fai is jegyeztem s propagáltam a jegyzéseket és ezért mondottam már tavaly költségvetési beszédemben, hogy erkölcsi lehr tétlenségnek tartom, hogy örökre ki legyen zárva a hadi kölcsönök felértékelése és az ősjegyzők kártalanítása. Az árvaszékek egyszerűen kötelességüket teljesítették és ezeknek köszönhető, hogy az árva vagyonok az úgynevezett zsiványuralom alatt, amelyei kommíinnek neveznek, teljesen tönkre nem mentek. (Ugy ran! Ugy ran! jobbfelől.) Ezérl Csak elismerés illeti meg ennek a régi magyar közigazgatási ágnak önzetlen munkásait. De elismerés nincs is, mert hiszen az érdem ott kezdődik, ahol a kötelesség végződik, a kötelességnek pedig nincs határa. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.)
