Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-117
Az országgyűlés képviselőházának 117. T. Ház! Én azonban kerestem, — ahogy az irás mondja »keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek«, én ezt a Bibliából, az élet, az igazság ós a szeretet könyvéből olvastam és tanultam — kerestem a pénzügyin in ister ur szivét, zörgettem a pénzügyininister ur szivének ajtaján és az megnyílott. A pénzügyminister ur, a t. kormány megadta a tehetőségéi annak, hogy a világháború legszerencsétlenebb és legönzetlenebb áldozatai, az öshadikölosönkötvényjegyzők az ország erejéhez mérten való kárpótlásban részesüljenek. (Sándor Pál: Mikor?) Annak is eljön az ideje: amikor az lehetséges, amikor az állam pénzügyi ereje megengedi, (Bródy Ernő: Ezzel nem laknak jól!) amikor végre-valahára tudatára ébred ez a nemzedék, tudatára ébrednek ennek a nemzedéknek bizonyos társadalmi osztályai annak a rettenetes helyzetnek, amelybe sodortattunk, amikor majd nem olvasunk arról, hogy bizonyos boldog pestiek 20 milliárdot ettek és ittak meg, füstöltek el Szilveszter éjszakáján, ugyanakkor, amikor százezer budapesti szegény család éhes gyomorral feküdt le. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: A falusi lakzikról beszéljen, ahol öt ökröt vágnak le! — Bródy Ernő: Micsoda beszéd ez? Nyomorban vannak az emberek, egymásután megbuknak, öngyilkosok lesznek. Az újságok megírták, önök is tudják! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Jánossy Gábor: Én érzem, látom ezt a rettenetes gazdasági helyzetet. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Nyomorban vannak!) Méltóztassanak megengedni, hogy én is beszélhessek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — F. Szabó Géza: Halljuk a szónokot is, hadd beszéljen! — Bródy Ernő: Ne tessék a pestiekéi bántani. — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Jánossy Gábor: Bocsánatot kérek, én nem hántom a pestieket; én azt mondottam: azoknak a boldog pestieknek bizonyos társadalmi rétegei. (Bródy Ernő: Az más!) Akinek nem inge, ne vegye magára. Ezek közt nincsenek azok, akik jelen vannak, akik itt vannak. Én az árvabetéteknek és az árvabetétekből jegyzett hadikölcsönkötvényeknek felértékelését, valorizálását határidőhöz .szeretném kötni. Csak ha tudjuk azt, hogy a legszerencsétlenebb társadalmi rétegek, azok, akiket az élet csapásai az édes szülőktől is megfosztottak, nyernek elsősorban belátható, sőt rövid időn belül a lehetőség szerint való kárpótlást, kielégítést, mondom, csak ezzel a feltétellel és ennek biztos tudatában fogadhatom el a törvényja vaslat na k vonatkozó rendelkezését. Még csak egyet akarok megjegyezni, t. képviselőtársaim. Mondom, ne emlegessük a multat, mert ha azt hánytorgatjuk és folyton kritizálunk és rekriminálunk, akkor nem megyünk előre. Hallgasson a nemzet, hallgasson ez a t. Ház Kossuth Lajos intelmére. Az a szobor ott, Kossuth Lajos szobra megszólalt, zengő, beszélő szobor az ma is, és szeretném, ha azokat, amiket ő mondott, szem előtt tartanánk, szeretném, hogy azt, amit most idézek. kiplakatiroznák, hogy a »Mersz-e Mary«, a »Nászéjszakát meg a »Cseréljünk asszonyt« plakátjai mellett Kossuth Lajosnak a hazaszeretet evangéliumát hirdető rövid szavai is ott legyenek. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megtagadták Kossuth Lajost-) Nem tagadtuk meg, mert aki megtagadja, az nem magyar ember! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De megtagadták Kossuthot!) Azt mondásé 1928 január 26-án, csütörtökön. 235 dotta Kossuth Lajos ... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak Kossuth Lajost meghallgatni, most nem Jánossy Gábor beszél, hanem a magyar nép atyja üzen mindnyájunknak. »Előttem állott Magyarországnak történetkönyve. Láttam annak lapjain a sokat hányatott nemzetet, mint marcangolja annak árva keblét a viszálykodás. Láttam az egymással kezetfogó bűnt, amely az ország, mint zsákmány felett packázott, láttam gyöngének a a, törvényt, láttam erősnek az erőszakot. Széthúzás és igazságtalanság-, dölyi es gyávaság, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mind igaz, ma is igy van!) külső erőszak és belső árulás álltak annak lapjain, úgyhogy sokszor közel a feloszláshoz Istennek átka feküdi rajta.« (Sándor Pál: Most is igy van! — Zaj.) Azután tessék közbeszólni, most nem én beszélek, hanem Kossuth Lajos izén. »Ennyi gyászlevél tenger kötegében egy rózsás lapot alig találtam. S ime század múlt század után és megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán. Mi okozta ezt? Egy eszme. Amely nemzet egy eszméért lelkesedni tud, azt külső erőszak elnyomhatja, de az dicsőségtelenül öngyilkos sorvadásban nem fog meghalni soha.« (Bródy Ernő: Belép az egységespártba! — Zaj.) Ne méltóztassék profanizálni Kossuth Lajost! Ez az eszme a magyar nemzet történelmi hivatásának, az isteni gondviselés rendelte történelmi hivatásnak összetörhetetlen, örökké élő eszméje és ez az eszme a történelmi Magyarország helyreállításának előttünk álló gondolata. (Ugy van! Ugy van! — Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Ebben legyünk egyek, ebben értsünk egyei (Farkas István: Mi lesz az árvák pénzével? — Állandó zaj.) és akkor elérjük célunkat, hogy megszabadíthassuk elszakított testvéreinkéi a szolgasághói a szabadságba és megválthassuk a hazái a halálhói az Örök életnek. Ajánlom a következő határozati javaslat elfogadását. (Halljuk! Halljuk!) »Utasüsa a Ház a pénzügyminister urat, (Meskó Zoltán: Kossuth szelleme itt van! — Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Ha élne. itt ülne!) hogy a gyámhatóság alatt álló kiskorúak és gondnrrkoltak gyámpénztárban kezelt készpénzén jegyzett hadikölesönkölvényeknek, továbbá a gyámpénztárilag kezelt betéteknek az állani pénzügyi ereje szeriül leendő valorizálásaiéi a karitativ valorizációs törvényjavaslatban, vagy egyéb módon egy év alatt gondoskodjék«. (Élénk éljenzés és taps jobb felől. — Meskó Zoltán: Most tessék éljenezni! — Felkiállások jobb felől: Most nem éljeneznek?) A szakaszt elfogadom. (Meskó Zoltán: Tessék éljenezni! — Györki Imre: Majd a szavazásnál! — Meskó Zoltán: Ott leszünk, megszavazzuk! — Györki Imre: Az elnöki tanács nem engedi! — Farkasfalvi Farkas Géza: Dehogy nem! Nem szakszervezeti tanács az! - Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Meskó Zoltán: Mi is megszavazzuk valamenynyien! — Ügy van! Ugy van! jobb felől.) Jánossy Gábor képviselőtársunk határozati ja vaslatot terjesztett elő. Tekintettel arra, hogy a házszabályok értelmében határozati javasla tot csak az általános vitában lehet előterjeszteni, előre jelzem, hogy azt nem bocsáthatóm majd szavazás alá. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Ez a demagógia!) A pénzügyminister ur kivan szólani. (Zaj. — Fel kiáll ások jobhfelől: Halljuk a tninistert! — Meskó Zoltán: Elfogadja a javaslatot a nélkül is! — Állandó zaj a szélsőbaloldalon. — 33*
