Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

230 Az országgyűlés képviselőházának 1. ós beavatkozásokkal ne zavarják a gyűlések rendjét?« Elnök: A szó az interpelláló képviselő urat illeti. Várnai Dániel: T. Ház! Bár magam is súlyt helyezek arra, hogy ilyen kérdések tárgyalásánál a belügyminister ur jelen legyen, és lojálisnak is tartanám, hogyha bejelentett interpellációm elmondásakor itt volna és válaszolna, mégsem kivánom elhalasztani ennek az ügynek I előterjesztését egy héttel sem, mert fontosnak | tartom. Nem egyetlen konkrét eset késztet arra, hogy szociáldemokrata népgyűléseken megjelenő egyes hatósági kiküldöttek magatartását szóvátegyem. Nemcsak nekem... (Zaj., — Esztergályos János: Halljuk! Halljuk! Helyre!) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Várnai Dániel . , . hanem képviselőtársaimnak is indokolt panaszaik vannak egyes hatósági kiküldöttek egyoldalúsága, ellenszenve, sőt ellenséges magatartása ellen. Én már több esetben udvariasan, de a megfelelő eréllyel és a megfelelő formában kértem egyes rendőrtisztviselőket, különösen a fiatalabb évjáratú fogalmazó urak közül, hogy amikor népgyüléseinkre eljönnek, vagy amikor egyáltalában népgyülésekre mennek el, hagyják otthon politikai felfogásukat, ellenszenvüket, gyűlöletüket. Igyekezzenek tárgyilagosak lenni és bennem épen úgy, mint más szociáldemokrata képviselőtársaimban tiszteljék a törvényhozás egyik tagját épen úgy, mint hogyha egy kormánypárti képviselő, vagy más kormányt támogató párthoz tartozó képviselőtársam állana előttük. Nem tagadom t. Ház, volt alkalmam, nem is egy, amikor keményen vissza kellett utasítanom egyes ilyen hatósági kiküldöttek sértő magatartását és tiltakoznom kellett az ellen, hogy rovásomra virtuskodjanak, hogy reámripakodjanak, vagy reám morduljanak. Remélem, t. Ház, lesz még alkalmunk arra, hogy nemcsak a hatósági kiküldöttek eljárását, hanem a gyülekezési jog kezelésének módjait is a Ház előtt ismételten előtárjuk ; most rá kívánok térni a konkrét esetre. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azért veszem ki a sok közül ezt az egyet, és azért teszem szóvá külön (Zaj jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.), mert szinte páratlanul áll a maga nemében és frappáns világításba helyezi : hogyan bánnak itt Magyarországon a f

yülekezési joggal, s hogy mi mindentől függ a ritika és véleménynyilvánítás szabadsága. Az eset maga a következő. Vasárnap pártunk Óbudán, az óbudai munkásotthonban népgyűlést tartott, amelynek napirendje volt : Trianon és a demokrácia. A hatósági kiküldött dr. Fukács János rendőrtanácsos volt, Én abban a véleményben voltam és vagyok is, — ós azt hiszem, bizonyára önök is — hogy egy olyan népgyűlésen, amelynek napirendjén a demokrácia szerepel, nemcsak lehet, de természetszerűleg kell is a választójogról beszélni ; a demokrácia napirendjével összehívott népgyűlésen nem elkalandozás, pláne nem kihágás az, ha ennek keretében a szónok a választójogról beszél, s a titkos választójogot, vagy a választójog kiterjesztését követeli. Sajnos azonban, nem ezen a véleményen volt a kiküldött rendőrtanácsos. (Farkas István : Szép kis fogalmai vannak a demokráciáról !) Ö láthatóan izgatott volt már az ugyanezen a népgyűlésen felszólalt Györki Imre képviselőtársam beszéde alatt és már akkor kellett őt igen udvarias formában figyelmeztetnem, aki mellette ültem, hogy : kérem, a demokrácia van napirenden, ez tehát nemcsak megengedi, hanem meg is követeli azt, hogy a szónok a választójogról beszéljen. 6. ülése 1928 január 25-én, szerdán. Valahogy elcsendesedett, azonban az izgalma és más vélekedése erőteljesen kitört az én beszédem alatt. Arról beszéltem, hogy Magyarország munkásságának, amely évtizedes harcokat vivott a választójogért, nem kell szegy élnie magát amiatt, hogy megint választójogi problémák előtt áll és megint új és erőteljes, áldozatteljes küzdelmeket kell indítania a választójogért, olyan jogért, amely már kerek e civilizált világon mindenütt megadatott, amely tehát nem problematikus. Rámutattam egyebek között a Délafrikai Unió hasonló törvényhozására, s már akkor szólt a rendőrtanácsos, a hatósági kiküldött, hogy nagyon eltávolodom (Esztergályos János : Óbudáról Afrikába ! — Derültség !) a népgyűlés napirendjétől. Erre megnyugtattam, hogy még csak ide megyek át a szomszédba, Japánba és nyomban itthon leszek Magyarországom. Rámutattam arra, hogy az 19^5-iki japán választójogi reform szintén megoldotta ezeket a kérdéseket, messze túlszárnyalván Magyarországot a polgárjog kiterjesztése terén — s már itthon is voltam Magyarországon. T Ház ! Igen objektive, a számadatok felsorakoztatásával — tehát nem is lehettem más, mint tárgyilagos — rá kivántam mutatni arra, hogy mennyiben áll meg Bethlen ministerelnök urnák csütörtök este elmondott pohárköszöntőjében az a kitétel, hogy 1918 után tömegével vették fel a magyar állampolgárokat a választói jogosultságba. Azt mondottam, egypár számadat nem fog ártani annak megvilágítására, hogy mennyiben tömegek ezek a tömegek. Erre az történt, hogy dr. Fukács János rendőr tan ácsos ur a gyűlés elnökének odaszólott, hogy a szót tőlem megvonja, tovább erről a tárgyról beszélni nem lehet, illetőleg egyáltalán beszélnem nem lehet. Nem kutatom, nem keresem e pillanatban, hogy dr. Fukács rendőrtanácsos ur önkényesen, a maga felelősségére cselekedett-e, vagy pedig egy szigorú központi utasításra. Lehet, hogy az egyik eset, lehet, hogy a másik eset áll fenn; az is meglehet, hogy mindkettőnek a kombinációja Tudom azt is, hogy a mi kormányzati politikánk, sajnos, nagyon sokat megbír; azt is elbirja, hogy rendőrmarokkal belefojtsák a szót egy ellenzéki képviselőbe és feloszlassák a néperyülést tisztán azért, mert számadatok felsorakoztatásával a titkos választójogról beszél, a titkos választójog behozatalát követeli. Mi ellenzékiek azonban és mindazok a magyar állampolgárok, akik fontosnak tartjuk a kritika, a. véleménynyilvánítás szabadságát, nem törődhetünk azzal, hogy a kormánypolitika szemérmessége mit bir és mit nem bir elviselni; (Ugyvan! a szélsőbaloldalon.) nem tűrhetjük a gyülekezési jognak ilyen kezelését, amely ebben az esetben is megnyilatkozott és különösen nem tűrhetjük el, hogy a birálatnak, a kritikának jogát —ezt a mi fontos jogunkat és kötelességünket — a kormány rendőri szeszély, rendőri gyűlölködés, rendőri önkény zsákmányául vesse oda. T. Ház! Ha a belügy minister ur tárgyilagosan vizsgálja ezt a kérdést, be kell látnia neki is, be kell látnia mindazoknak, akik objektive néznek bele ebbe az ügybe, hogy ezek a most fennálló állapotok a gyülekezési jog és a hatósági kiküldöttek magatartása tekintetében egyszerűen tarthatatlanok és tűrhetetlenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) A konkrét eset is ezt mutatja, hiszen méltóztattak hallani, hogy az én beszédem tárgyilagos kritikája volt a kormány politikájának. Nem történt ebben a beszédben sem nemzetgyalázás, sem állam-, sem társadalomellenes bűncselekmény. Számokat sorakoztattam fel és a vége mégis az lett, hogy a hatósági kiküldött, a rendőrtanácsos a szót megvonta tőlem és a gyűlést feloszlatta. (Rothenstein Mór : A csizmáját akarta használni!)