Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

Az országgyűlés képviselőházának 116 ülése 1928 január 25-én, szerdán. 223 illik indokolatlan ingatlan eladások hagyattak jóvá és a pénzt hadikölcsönbe fektették be. Ha vannak esetek, amikor ebbe a kérdésbe bele lehet nyúlni s amikor képviselőtársam gondolata gyakorlati megvalósítást nyerhet, akkor itt van egyedüli lehetőség. Voltak tudniillik esetek, amikor az ingatlanokat eladták és majdnem kényszer alatt fektették be a pénzt •hadikölcsönbe. így tehát vizsgálni lehet azt a kérdést, vájjon indokolt volt-e az ingatlan eladása, vagy nem. Itt talán a kártérítés lehetősége be tudna nyomulni e kérdés meritumába. De ez is nagyon nehéz a bizonyítás szempontááiból és a gyakorlati jelentősége nagyon kétsége?. Én azonban érzem ebben a pillanatban, amikor a hadikölcsön valorizációjával kapcsolatban az árvák ügyéről van szó, hogy minden képviselőt, aki ebben a kérdésben szavazni fog, fokozotabb felelősség terhe nyom. Valamennyien érezzük, hogy igen is, a nemzet becsületének egyik kérdése, hogy az árvák vagyona valorizálásának ügy© valamilyen formában megoldassék. Ennek a javaslatnak már van bizonyos elfogadott elvi álláspontja a valorizálás kérdésében, ami igen természetesen megnehezíti ennek az ügynek itteni elintézését. Én magam hajlandó lettem volna abba is belemenni, hogy hagyassék ki ez a rendelkezés a törvényjavaslatból, de abba is hajlandó lettem volna belemenni, hogy valamelyes valorizációs kötelezettség mondassék ki az árvavagyonokra vonatkozólag. Én már felemiitettem az általános vitánál, hogy értesülésem szerint, — azt hiszem, ezt a pénzügyminister ur is megfogja erősíteni — 100 millió koronáról van szó. Mármost nem tudom, hogy ez a 100 millió korona hogyan oszlik meg az egyes törvényhatóságok között. Azt sem tudom például, hogyan oszlik meg Budapest székesfőváros és a többi törvényhatóság közt, mert végre ilyen fontos nyilatkozatnál tudni kellene az alapot. Ha komoly ember komolyan akar a kérdéshez hozzászólni, tudni kellene, mennyi Budapest székesfőváros árvaszqkénél ebben a tekintetben az érdekeltségi rész, vagyis a 100 millió koronából mennyit jegyeztek a Budapest székesfőváros árvaszékének gyámhatósága alatt álló árvák terhére. Ezt nem tudom megállapítani, de miután érzem a kérdés fontosságát, kénytelen vagyok ezzel közelebbről foglalkozni. Ha át is megy a törvényjavaslatnak ez a negáló állásfoglalása, amely az elvi állásfoglalásnak megfelelően van ide beiktatva, akkor is az árvák kérdésével lehet foglalkozni először is az újonnan beiktatandó 7. § keretében, mert ez az újonnan beiktatandó 7. § az ősjegyzokre vonatkozólag fentartja a valorizálás szükségességet es kimondja a valorizálás tényét. Ha majd a trianoni kötelezettségek megszűnnek, a törvényhozás szükségszerűen foglalkozni fog evvel. (Felkiáltások a jobboldalon: Karitativ alapon!) Erre majd rátérek. Most először elvi alapon állok. A7.| keretében tehát igenis, az árvákkal, mint ősjegyzőkkel, — mert ezek mind ősjegyzők voltak — ezeknek ügyével külön kell majd foglalkozni. (Sándor Pál: De mikor?) Később. A másik alkalom, amikor foglalkozni kell az árvákkal, a karitativ valorizációról szóló rendelkezés. Ott kifejezetten erkölcsi kötelessége a Háznak az árvák vagyonának kérdésével, vagyis a valorizáció kérdésével külön foglalkozni. Aztt hiszem, meg is lesz a hajlandóság a pénzügyminister urban és az egész Házban, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. hogy ezt a kérdést a karitativ valorizáció keretében a megfelelő súllyal képviselje és érvényesítse. Sándor Pál t. képviselőtársam alaptételét, hogy 10%-os valorizációt állapítsunk meg, a magam részéről elfogadhatónak tartom. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor fogadja el!) Én csak a magam nevében beszélhetek, de kétségkívül kijelenthetem a Ház előtt, hogy én azt az álláspontot fogom képviselni a székesfőváros törvényhatósági bizottságában is, hogy alapul vegye ezt a 10%-os valorizációt, amely felerészben az állam, felerészben a törvényhatóságnak vállára volna átruházandó, Budapest székesfülváros törvényhatósága a maga árváinak kérdését ebben a keretben még akkor is tárgyalás alá vegye és igyekezzen megoldani, ha a törvény negáló álláspontja fog érvényesülni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Sándor Pál: Ez a legsúlyosabb kritika!) Én annyira érzem ennek a kérdésnek erkölcsi súlyát, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy azok a tehetetlen, a saját ügyük tekintetében beszólni nem tudó ügyfelek itt ne károsittassanak meg, hogy ezt az álláspontot a város erkölcsi kötelezettségeképein- kivánom kezelni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, példánkat minden más törvényhatóság az országban követni fogja, ha vagyoni helyzete megengedi, hogy becsületbeli adósságának ez a része mielőbb megoldassék. (Helyesés balfelől.) Segítségére akarok jönni a magyar királyi államkincstárnak is ebben a tekintetben. Ha a törvényhatóságok anyagi ereje ezt megengedd, fogjunk valamennyien össze, hogy közös erővel ez a kérdés közmegnyugvásra és saját lelkiismeretünk megnyugtatására mielőbb megoldassék. Ezeket tartottam kötelességemnek itt a p.ii kimentben kijelenteni. (Élénk helyeslés és taps a jobbközépen és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Propper Sáinidor! Propper Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igten t. képviselő ur azt mondotta bevezető szavaiban, hogy a háború Magyarország részéről nem támadó, hanem önvédelmi háború volt és ebből bizonyos konzekvenciákat /vôïït le. Felfogásom szerint az áiTvapénzek felérték ellése tekintetélben tökéletesen mindegy, hogy a háborúnak milyen volt a minősége. Wolff Károly képviselő ur másik megállapítása arról szól, hogy a maga részéről azon lesz. hogy Budapest törvényhatósága a maga árvái ügyét még akkor is tárgyalja, ha a törvényhozás egyébként érzéketlen marad ezzel ;i kérdéssel szemben. Ez a megoldási lehetőség így, első hallomásra tetszetős, de nem sokat lehet remélni tőle, mert ha a kormány antivalorizációs állásponton marad, akkor nem járul majd hozzá Budapest törvényhatóságának Bgy ilyen valorizációs javaslatához, mert különben inkonzekvenciába esnék. (Bud János pénzügyminister: Meg lesznek elégedve! — Sándor Pál: Már két év óta nem járul hozzá! — Zaj.) Nem tudom, hol marad az osztó igazság és az egyenlő elbánás elve, ha Budapest árvái pénzének valorizációjához hozzájárul a kormány, viszont Mátészalka, Szeged, Debrecen. Pécs és a többi városok árváinak ügye elintézetlenül marad. Ezenkívül akadálya ennek iaz, hogy a pénzügyi korány és általában a kormány álláspontja szerint a pótadókat az országban 50%-nál magasabbra emelni nem lehet. Ez annyit jelent, hogy egy ilyen helyi megoldásra nem találnak kellő fedezetet. (Bud János pénzügyminister: Majd találunk! Próbáljanak 31