Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

Az országgyűlés képtúselóházátoak 116. inditványt, másrészt még kiegészíti azt azzal, | hogyha késedelem vagy pedig mulasztás történt a közületek részéről, akkor valorizációnak legyen helye. Nem mondom, hogy ezt nem lehet megindokolni, van valami indokoltság ebben az álláspontban. Épen ezeket az időket azonban az jel- | lemzi. hogy az Infláció folytán olyan zűrzavar következeit be, amely a legjobb akarat mellett ifi késede met okozott. Ha most ilyen intézkedést vennék be ebbe a törvényjavaslatba, ebitől önmagában az következnék, hogy tulajdonképen tudatosan az államra majdnem elviselhetetlen terhet hárítanánk. Igenis mondottam, igen t. képviselőtársam — nem is csinálok belőie titkot, nekem keltett lebonyolítani ezeket a dolgokat — hogy az 600 milliárdba kerül. De méltóztassék elképzelni, hogyha ez igy önmagában C00 milliárdba keiül, milyen lehetetlen helyzet származnék az államra nézve, ha most a valorizáció révén ismételten óriási terhet vállalnánk. (Sándor Pál: Nem követelek többet, mint 10%-cs valorizálást!) Elvi álláspontoknak kell egymással megmérkőzniük, T. Képviselőtársam beszélt az állami üzemekről is. Ami az állami üzemeket illeti, higyje el t. képviselőtársam, bármennyire szeretném is azt mondani, hogy ez az Államvasút 'a régi Államvasút, ezt semmi körülmények között nem tm.oni megállapítani. Tessék elképzelni, hogy az Államvasút micsoda lehelet len helyzetbe került. E öezör hogyan vágták le legfőbb vonalait, milyen vonalakon kell ma lebonyolítani a forgalmat, hogyan áll ma a határálíemások felé, mit vesztett a megszállás révén, viselnie kell a forgalom teljes átorganizálását, majdnem teljesen elavull felszereléssel áll Itt és ezzel szemben oti van a nyugdíjasok terhe 50 millió, amelyet neki kell viselnie. Hogyan gondolja t. képviselőtársam: ba én ma megengednék egy folyamatot, amely az Államvasul felé valorizálást eszközöl, tulajdonképen ki viselné ennek terheit? De csak gazdaságpolitikai szempontból is legyen szabad felhívnom igen t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy milyen veszílyes volna a helyzet, hiszen esetié? olyan követelések is támasztatnának a Máv-val szemben, amelyeknél talán nem volna indokolt, hogy ezeket a mi Államvasutunk viselje Ez tényleg olyan dolog volna, aminek következményéi ki szám it hatatlanok volnának. Ilyen körülmények között meg kell értenie igen t. képviselőtársamnak, hogy tulajdoképen a leglehetetlenebb feladat volna az Államvasutakat valorizációra kényszeríteni. Egészen más szempontból — és itt rá kell térnem arra a közhitelű problémára, aim Ivet igen t képviselőtársam hozott elő, — én csak egyet látok, iha Európa helyzetét nézem. Melyik államnak van kifelé és befelé hitele? Csak annak, amelynek rendezett pénzügyi viszonyai vannak. Bármilyen más szempontból bíráljuk el az államok helyzetét, ez tulajdoképen odavisz, hogy leromboljuk a hitelképességet. Ha m künk van 'hitelünk künn és van hitelünk benn, akkor 'nagy fáradsággal megteremtettük az egyensúlyt és ezt szilárdan meg is tartjuk. Tessék elhinni igen t. képviselőtársam, hogy abban a •percben, mihelyt azt látjuk, ho<>-y a külföldön — merem állítani, hogy a belföldön is, — olyan ténykedések következnek be, amelyek magukba rejtik azt a veszélyét, hogy esetleg megrend'tjk ezt a szilárd alapot, abban az esetben a legélesebben és a leghatározottabban meg van támadva tulaiclonk"nen az országnak hitelképessége. (Sándor Pál: Mi támadnánk a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. vili. ülése IÙ28 január 25'én, szerdán. 215" legerősebben, ha azt megrendíteni engednék!) Nagyon örülök, hogy ennyire találkozunk igen t. képviselőtársammal; méltóztassék tehát ezt egyszer tudomásul venni, bogy a nemzetnek ez a szilárd elhatározása, hogy ennyire fentartja azt a pénzügyi egyensúlyt és vigyáz a pénzügyi rendjére: tulajdonképen a toitelbázis és semmi más a világon! Mármost ebből kiindulva, a Máv-val szemben is legyen szabad a ira rámutatnom, hogy hiszen nagyon helyesen kívánják igen t. képviselőtársaim is azt, hogy a Máv.-nak rekonstrukciója következzék be. Tudjuk nagyon jól. hogy micsoda nagy hiányok vannak, ez a gazdasági élet szempontjából is megfizethetetlen, hiszen tény'eg a munkások nagy tömegei lesznek ott alkalmazva és megint munkaalkalmak és munkakeresetek lesznek. Legyenek szívesek tehát, és vegyék elő a Máv.-nak budgetjét és nézzék meg, hogy tulajdonképen van-e ezenkívül fedezeti lehetőség ennek a kérdésnek megvalósítására. Én merném állítani hogy abban a percben, mihelyt én hozzájárulnék egy valorizációs, gondolathoz, amelv a Máy. felé irányul, a Máv. rekonstrukcióját teljesen leheli 1 lenné tenném, (ügy van! XJgy ran! a jobboldalon.) Mert aki ismeri a Máv. helyzetét, azt a szituációt, amelyben igenis ma van, az tudja, hogy alkalmas még arra és teljesen megvan a maga fedezeti lehetősége és hite'képessége, hogy a rekonstrukciót egy megfelelő beruházási Programm alapján keresztül vigyük, de nem tud vállalni olyan terheket, amelyek ezen túlmennek, tehát gazdasági szempontból és szociálpolitikai szempontból is ezt kell követelni és ezt kell megvalósítani, ez valorizáció is Usz az egész vonalon. De még tovább megyek. Csak egy kis teoretikus Fejtegetésbe bocsátkozom. Kérik, követelik a vállalatok felé a valorizációt. Ha fel1 enném, hogy lehetséges volna, engedjék meg, hogy megjegyezzem: hiszen ott munkabérek voltak, olt anyagvásárlások voltak. Lehetetlenség ezi ket újból elővenni, hiszen akkor végig kell mennie a folyamatnak, ha igazságosan akarjuk a kérdési megoldani, és ez szintén az adott viszonyok közt majdnem jogi lehetetlenség. Ilyen körülméayek között tehát azt hiszem, hogy eléggé meg fogia mindenki érteni, hogy a legnagyobb sajnálatunkra kénytelenek vagyunk ettől eltekinteni, mert bár megérteni, hogy ez teljesen helyes és átgondolt gondolat volna, egyébként azonban ezeknek a vállalatoknak gazdasági helyzete nem engedi meg a megvalósítását. Most egy percig kitérek a statisztikai adatokra. Lehet ugy gondolkozni, hogy tényleg a statisztikából minden következtetést le lehet vonni De nem hiszem, hegy igen t. képviselőtársam föltételezze, hogy akkor, amikor komoly kérdések eldöntéséről van .szó, a statisztikai adalékai aszerint forgassa az ember, amint tulajdonkénen..-. (Sándor Pál: Igen sokszor fordult elő meg igen nagy embereknél!) Én csak rá akarok mutatni a következőkre. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy kicsoda Varga Gyula, A legnagyobb magyar .statisztikus, o mondotta nagyon helyesen, hegy a statisztikus tulajdonképen a biró szerepében jár el mindig és ugyanolyan pártatlansággal kell kecelni a statisztikai adatokat, mini ahogyan a biró cselekszik. (Sándor Pál: Minister ur ön is megbírálta mái- a statisztikát! Sokszor bírálta!) T. képviselőtái\sam, ön megbírálta az adataimat és én leszek bátor arra. hogy egy pár tényét