Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

216 Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 1Ù28 január 25-én, szerdán. & béli tévedésre rámutatok. Először azok az adatok, amelyeket ön felhozott, Nagy-Magyarországra vonatkoznak, (Sándor Pál: Igen!) az én adataim csonka Magyarországra. Ha tehát ott egy és fél millió voit, nagyon könnyen cl tudom képzelni, hogy itt már csak az egyharmada. Másodsorban: közben nagy eltolódások voltak, mert azokból az adatokból mi összesitettük mindenkinek egy lapra a jegyzését, tehát hogyha háromszor jegyzett, az egy adatként szerepelt, ami egészen természetes, mert egy egyém-öl van szó; azután továbbmenőleg sokan eladták a maguk hadikölesönét, tehát azok természetesen nem szerepelnek. Harmadszor lehet, hogy egy rész ki is maradt és talán a legkisebbeknél, akik nem nosztrifikáltak. Én azt mondom, méltóztassék bárkinek meggyőződni erről a nosztrifikálási lapokból, az anyag nálam rendelkezésre áll. Mindenkinek egyénileg kellett a ncsztrifikálást megcsinálni és az adatokat bevallani. Ezeket az egyéni lapokat dolgozta fel a statisztikai hivatal. Ha tehát nincs több. ugy nincs több. Amikor ez a tényállás, akkor méltóztassék ebbe belenyugodni. Ennyit kívántam megjegyezni. Kérem a bekezdés változatlan szövegben való elfogadását, (Helyeslés a jobboldal ort.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni, a tanácskozást tehát befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 6. § 1. bekezdésével szemben áll Gál Jenő képviselőtársunknak az a módosítvanya, amely szerint a törvényhatóságot és a községet a vonatkozó törvényes rendelkezésből törölni kívánja, továbbá szemben áll Esztergályos János képviselőtársunknak az a javaslata, amely az egész 6. § törlését indítványozza. Minthogy azonban a 6. §-t bekezdésenként tárgyaljuk, ezt a javaslatot csupán idevonatkozó részében terjeszthetem határozathozatal alá. Végül e két törlési javaslattól teljesen függetlenül áll Sándor Pál képviselőtársunk pótlása, erre tehát teljesen külön fogom feltenni ;i kérdést a határozathozatal alkalmával. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a 6. § 1. bekezdését a bizottsági szövegezésben elfogadni, szemben Gál Jenő és Esztergályos János képviselőtársaink indítványaival, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a bizottsági szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik. — Esztergályos János: Szóval Wolff Károly sem valorizál!) Többség. A Ház a bizottsági szöveget fogadta el, Gál Jenő és Esztergályos János képviselő urak indít ványait pedig elvetette. Külön teszem fel a kérdést, méltóztatnak-e Sándor Pál képviselőtársunk pofását elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a pótlást elvetette. Tárgyalásra következik a 6. § 2. bekezdése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa a törvényiavaMat (i. §-énak 2. bekezdését.) Elnök: Szólásra következik? Perlak

5 György jegyző: Sándor Pál! (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Sándor Pál: T. Ház! Felhasználom az alkalmat ennél a második bekezdésnél, amely összefüggésben van az elsővel, hogy — miután nem akartain félreértett szavaim helyreigazítása címén szólásra engedélyt kérni — itt adjak némi magyarázatot a minister urnák. T. minister ur! Én egészen világosan és precízen fogalmaztam meg azt, amit kívántam. A minister ur azt mondja, hogy az összes adósság kitesz körülbelül 50 mill'ó pengőt, vagy amint méltóztatik mondani. 600 milliárdot. (Bud János pénzügyminister: 50 millió pengőt! — Peldl Gyula: A 10% 5 millió pengő!) Igen, 50 milliót, de 5 milliót is lehet röviden mondani; nem szeretek a nullákkal fejből számolni. Azt mondottam, hogy nem akarom ennek az egész összegnek a kifizetését, megelégednék azzal, ha a minister ur stipu'álja kifizetésre az ezekért az értékálló munkákért járó összeg 10%-át, s ezt a 10%-ot is ugy osztanám be, hogy tíz éven belül fizesse ki a Máy. Ha tehát a Máv. tartozása volna 3 millió, évente nem kellene többet fizetnie, mint 300.000 • pengőt. Ez a teher a Máv.-ot nem tenné tönkre. Általában két uzus van itt ebben a Háziban, az egyiik a ministerelnök uré. a másik a pénzügyminister uré. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mihelyt valami baj van, abban a pillanatban előkerülnek a ministerelnök urnái: »A vörösek«, mihelyt pedig a pénzügyben van baj, a pénzügyminister ur alludál arra, hogy: ő nem engedi megbolygatni .az államháztartást. Távol legyen mindnyájunktól, akik itt ülünk az ellenzéken, hogy az államháztartás egyensúlyát akarnánk megbolygatni; ez tőlünk nagyon távol áll! (Bud János pénzügyminister: Fel is teszem!) Mi volnánk azok, akik a legerősebben támadnánk a t.. pénzügyminister urat, ha az egyensúly megbillennék, de ha a Máv-nak 300 000 pengőt kellene évente fizetnie, ez nem bolygatná meg sem a Máv., sem a magyar állam financiáit. Ha tehát a minister ur erre alludál, ugy nézetem szerint — bocsánatot kérek — hamisan alludál. Csak nem fogja állítani >a minister ur, hogy a 300 000 pengő megbolygatja a Máv. helyzetét? Hiszen egy apró, pici tarifaemelés is meghozza azt a 300.000 pengőt. (Peidl Gyula: Megint tarifaemelés? — Mozgás a baloldalon.) Ne méltóztassék tehát ezt mondani. De, (hogy a t. minister urnáik még egy példát elmondjak, — és ezzel ezt a szakaszt is elintézettnek tekintem, — egy esetet mondok el. Utolsó felszólalásom óta ezer és ezer levél érkezett kezeimhez. Elmondok egy példát, amelyet egy szegény 72 éves ember irt meg nekem. Mit szól vájjon a minister ur erre a példára? Egy 72 éves intelligens ember 1919-ben január 29-en befizetett a kolozsvári postánál kétizben összesen 220 ezer koronát. Ezt a 220 ezer koronát ott tartottáik a hivatalnokok és nem adták tovább, miután a (románok már 15-én letiltották a továbbadást. A kereskedelmi ministernek egy rendelete alapján — igy írja nekem az illető — a hivatalnokok, miután nem volt fizetésük, mert épen hónap vége volt. ezt az összeget felosztották maguk között és kivették abból három hónapi fizetésüket. Ez az ember, miután másnap tudomására jutott, hoigy •eltiltották a pénz továbbküldését, elment a penzé1 ért, de nem adták vissza neki. Ez pert inditott : a magyar állam és a postatakarékpénztár el! 'len. A pert 1925-ben, amikor már itelet előtt volt, megakasztották a következő valorizációs törvény alapján. Ez az ember, t. minister ur, aki a postára adta a pénzét, akinek a pénzét el fogadta a magyar királyi posta, ennek a paragrafusnak alapján, amelyet mi most elfogadtunk, nem kap vissza egy krajcárt sem. Igazságos dolog ez t. minister ur? Hát ki csinálja ezt meg közöttünk, mint egyén? Ki vál-