Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-116
211 .1: országgyűlés képviselőházának kisexisztenciák! Elpusztult kisexisztenciák hulláinak halmaza!) Elnök: Esztergályos képviselő urat másodizben figyelmeztetem és kérem, méltóztassék csendben maradni, mert különben kénytelen lennék erősebb eszközöket igénybevenni! A képviselő ur nem háborodhatik fel azon, hegy a minister ur a szólás jogával él! Méltóztassék türelmesnek lenni! (Szabó Sándor: Vigyázzanak, mert Garami hazajön és rendel csinál!) Szabó Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor: Maguk félnek tőle, nem mi! — Szabó Sándor: Vigyázzanak, mert hazajön Garami! — Propper Sándor: És önök tartják zárva az ajtót! — Peidl Gyula: Hczzuk haza! — Szabó Sándor: Énfelőlem hazajöhet, de maguknak baj lesz!) Szabó Sándor képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor: Ez is demagógia!) Propper képviselő urat állandó közbeszólásaiért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Peidl Gyula: Hozzuk haza közös akarattal!) Bud János pénzügyniiiifster: T. Ház! A szakasz első bekezdésével kapcsolatban élénk vita fejlődött ki a Beszkárt-t és a főváros helyzetét illetoleç. Ezzel kapcsolatosan természetesen érintették, — de inkább csak érintették — a törvényhatóságok ós a községek helyzetét is. ÍÉn ebben a vitában túlságosan résztvenni nem .•kivonok, igenis, azt hiszem azonban, hogy azok a felszólaló urak, akik a szakasszal szemben •más álláspontot akartak elfoglalni a fővárost illetőleg, bizonyos ténybeli tévedésben vannak. Felhasználták az alkalmat arra is, hogy szóvá tegyék azokat az egyezményeket, amelyeket a főváros bizonyos régi tartozások rendezése érdekében meghozott. Ne felejtsék el, hogy itt különböző, kétféle jellegű kölcsönök TŐl van szó. A főváros tényleg kötött bizonyos egyezséget egyes kölcsönök dolgában és ezek a kölcsönök vagy aranyra, vagy pedig több v&lutárn szóló kölcsönök voltak, de nem voltak 'koronára szóló tartozások és tényleg — hiszen •méltóztatnak tudni — maga az állani is kénytelen volt ebből a szempontból bizonyos megállapodásokat létesíteni. Ebből a szempontból •nem is tehetett akkor mást a főváros és ma "nem eléggé jogosult szemrehányást tenni azoknak, akik abb;in a bizottságban, ebben a munkában nagy önfeláldozással vettek részt. Egészen más kérdésnek az része, hogy vájjon miért nem vásárolták össze és miért hagyták szabad forgalomban ezeket a kötvényeket. Az a kérdés, hogy volt-e egyáltalában a főváros abban a helyzetben, bogy ezt megeselekedbette volna. Nem hiszem, hogy az ország pénzügyi helyzete olyan lett volna; mert ha lehetséges lett volna, akkor bizonyosra veszem, hogy ugy az akkori pénzügyminister, mini a főváros 'akkori vezetősége ezt megcselekedte volna. Ennyit akartam ebben a kérdésben megjegyezni. Mármost ami a korona tartozásokat illeti, •azt hiszem, teljesen méltánytalan volna egy autonóm hatóságra nézve más eljárást foganatosítani, mint a több tényezőkkel szemben. Hiszen egészen helyesen mutatott rá KálnokyBedő Sándor képviselő ur arra, hogy, tegyük fel, a felügyeleti hatóságok mindenkori hozzá járatásával az egyes köztestületek egyik, vagy másik Irányban a valorizációt szükségesnek vélik, hiszen ,i törvény ezt nem zár.fa ki, csak, mint helyesen mondotta, nem teszt kötelezővé a valorizációt. Ezt akartam elmondani a törvényhatóságokkal és a fővárossal való vonatkozásban. '76'. ülése IÙ2S január 25-én, szerdán. Felmerültek ezenkívül más kérdések is. Elsősorban Strausz István igen t. képviselőtársam foglalkozott az államadósságok kérdésével. Nagyon csodálkozom, hogy a Ház egy részénél bizonyos — mondjuk ugy — humort váltott ki, amikor igen t. képviselőtársam arról beszélt, hogy kétféle csoportba vannak sorozva a kölcsönök: egyrészt a vissza nem fizetendők, és másrészt a törlesztéses kölcsönökPel kell tételeznem, hogy aki az állam•adósságok problémájával foglalkozik, tudja, bogy tényleg az állami kölcsönöknek kétféle fajtája létezik: Az egyik a tőkében vissza nem íizetendő járadékkölcsön. Az egész világ abban az irányban haladt a háború alatt, hegy -más állami kölcsön úgyszólván csak ritka eset hen létezett és az államok tényleg mindig csak járadékkölesönöket vettek fel. E mellett csak egy kis részt tett ki az úgynevezett törlesztéses visszafizetendő kölcsön. Ebben tehát semmiféle novum nincsen, ez volt az államgazdálkodásnak a természetes folyamata. (Sándor Pál: Bárcsak odafejlődnének az idők!) De államgazdasági szempontból az a helyzet nem helyes, hogy egyes államok ismételten kényszerhelyzetbe kerültek különböző okok folytán és fénytelenek voltak törlesztéses kölcsönöket felvinni. Az állam jellegével és természetével a járadékkölesönök járnak. (Sándor Pál: Senki sem lesz bolond, hogy jegyezzen!) Igen t. képviselőtársam panaszkodik a zárszámadások és általában a számadások bonyolultsága miatt. ÖsZiiiUH megvallom, hogyha bármiféle ilyen számadást vizsgálunk és nézünk, az nem tartozik a legkönnyebb olvasmányok közé. (Ugy van! a balközépen.) Ezek Í\^ÍX^ bonyolultak és nem mondhatnám még a legjobb akarat mellett sem azt, hogy túlságosan kellemesek, sőt dinkább borzasztóan nehezen érthetők meg. De ezért ne nekem tegyen szemrehányást igen t.képviselőtársam, (Strausz István: >Jem teszek!) mert hiszen a dolog lényegéből folyik, hogy ezek nemcsak szárazak, de nehezen megélthetők is. Ami a költségvetéssel való megegyezést illeti, csak annyit válaszolhatok, hogy nem én csinálom a zárszámadást. Ebben a tekintetben nincs is befolyásom és fel kell tételeznem, hogy az állami számvevőszék a leghelyesebben jár el, amikor megszerkeszti a zárszámadást. Méltóztatott ezenkívül az alapok kérdéséről is beszélni. (Strausz István: Ez a lényeg!) Tény, hegy nagyon sok különböző alap létezik, (Kothenstein Mór: Például a Wodianeralap!) Sajnos, tudjuk, hogy volt erdészeti alap, közgazdasági alap, stb., hiszen végig mehetek az alapok egész sorozatán. Természetesen elértéktelenedett az ott lévő pénz, épenugy, amint elértéktelenedett másutt is. Azt hiszem, ezekkel az alapokkal szemben sem a valorize ció kérdése a lényeg, hanem az, hogyha az államháztartás helyzete megengedi, lassan, fokozatosan, folyamatosan megint ki kell építenünk ezeket az alapokat. Azt hiszem, igen t. képviselőtársam ebbe bele is nyugszik, hiszen látni fogunk nem egy példát arra nézve, hogy akárhány ilyen alap ma eresebb dotációban részesül a költségvetésben (Strausz István: Az ipar, kereskedelem!) egyrészt a kamatok szempontjából, másrészt pedig magának az alapnak lassú kiépítésére, hogy feladatának megfelélhessen. Azt hiszem, többet igen t. képviselőtársam sem kivan el érni. (Strausz István: Ez is valami!) Sándor Pál igen t. képviselőtársam tett egy inditványt, amelyben fentarfja egyrészt az Esztergályos igen t. képviselőtársam által tett
