Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése t&28 január 26-én, szerdán. 211 röltessék, amihez természetesen én is hozzájáiulok és csak abban az esetben, ha ez a szakasz mégsem töröltetnék, kérném indítványomat szavazás alá bocsátani. Indítványom tehát a következő (olvassa): »Ha a magyar állam, törvényhatóság és község, valamint a m. kir. posta, m. kir. postatakarékpénztár, a m. kir. államvasutak bármely magánjogi pénztart ozásának • vagy egyéb r kötelezettségének teljesítésével saját hibájából vagy mulasztásából vétkesen késedelembe eseti, ezen tallózását felértékelve tartozik megfizetni, illetőleg amennyiben az már megfizettetett, a késedelmes fizetés folytán előállott károkat a hitelezőnek teljes mértékben megtéríteni tartozik.« T. Ház! Én e pillanatig vártam, hogy a t, pénzügyininisternek egy állításával szembeszálltak, amely áilitás az én véleményem szerint legalább is valószínűtlen. Mindamellett, hogy tisztességből valónak kell elfogadnom a pénzügyminister urnák minden állítását és azt kell feltennem, hogy amit állit azt előzetesen megvizsgálta volt, mégis oly valószínűtlen az, amit a pénzügyminister ur mondott, hogy azt kell hinnem, hogy a pénzügyminister urat rosszul informálták. A pénzügyminister ur azt állította, hogy a hadikölcsön-tulajdonosok száma 560 vagy 530 ezer. (liud János pénzügyminister: 560.000!) Az mindegy, nem sokkai tévedek. Gondolom 560.000. Kérem, t. minister ur, ez lehetetlenség. Ha a minister urnák méltóztatott volna az én általános vitában mondott beszédemet olvasni, meggyőződhetett volna erről. Ott felsoroltam az első négy hadikölcsönről való kimutatásokat, amelyek a négy első hadikölcsönről a Conipassban megtalálhatók, amely adatok tehát hivatalos helyről származnak. Ebben esak azok, akik közvetlenül aláirtak a hadikölcsön-jegyzést, körülbelül 1600.000-rén vannak, ideértve az összes kategóriákat. Most ha hozzáveszem ehhez az 1,600.000-hez azt, hogy például a pénzintézeteknél az első haaikölcsönnél 239 millió jegyeztetett, — nem a pénzintézetek jegyezték ezt, hanem mások — a másodiknál lí>7 millió, a harmadiknál 385 millió és a negyediknél 4'< millió, amihez hozzájönnek még természetesen a másik négy hadikölcsön-jegyzői is ugy én lehetetlenségnek tartom azt, hogy csak 560.000 hadikölcsön-tulajdonos legyen. Káinnézve azért fontos ez, mert ha esak 560.000 volna a hadikölesön-tulajdonosok száma, akkor, ha káros volna is ez a törvényjavaslat, nem volna olyan káros, mint igy, amikor fel kell tételeznem azt, — amiről meg vagyok győződve, — hogy a lakosságnak több mint fele érdekelve van a hadikölcsönnél. Itt tehát határozottan tévedésnek kell lennie. Nem akarnám ezt a kérdést ugy odaállítva látni, mini ha esak 560.000 egyénről volna egészében szó. Én láttam már más ilyen kimutatásokat is, amelyek később azután tévedésnek minősültek és ismerem a statisztika titkait tudom, hogy hogyan lehet összeállítani egy Llyeii statisztikai kimutatást. Csak méltóztassék Eötvös Károly szavaira emlékezni, — a minister ur máris nevet — aki azt mondotta, hogy statisztikával mindent ki lehet mutatni: tehát ki lehet mutatni azt is, hogy 560.000 hadikölcsön-kötvénytulajdcnos van. De nagyon nagy tévedés és teljes lehetetlenség az, amit itt állítanak, hogy tudniillik 560.000 a hadikölesönkötvény-tnlaj.l« nosok száma, és én nagyon kérem a minister urat, méltóztassék gondoskodni róla, hogy egyszer már alapos, becsületes statisztikai kimutatást kapjunk. T. Ház! Ez a paragrafus gravaminális pa j ragra fus, mert egyszerűen azt mondja: kérem, ! nekem megvan a hatalmam, én megtehetek ! mindent ebben az államban, mondhatom, hogy tizet valaki, mondhatom, hogy nem fizet, én állami hatalommal, szurony okkal — mert a szuI rony az az állami hataloun alapja és nem a I szabad választás, — mindent meg tudok csinálni. Ma ugy áll a helyzet, hogy az emberek { egyrésze ezidöszerint örvendezik — látom mindennap — (Förster Elek: Nagyon kevesen!) és azt mondja: nekem nem kell fizetnem, neked sem kell fizetned, neki sem kell fizetnie, senkinek sem kell fizetnie. Akinek adóssága volt, az vagy már előbb megszabadult adósságától, amikor a pénz elértéktelenedett, vagy pedig megszabadul most az állani garanciájával. Tehát ebben a helyzetben mint az állam van, nagyon sokan szeretnének lenni, mert hiszen ha például valakinek nincsen elég pénze, azt mondja: nekem nem kell fizetnem, de a •törvények kötelezik őt a fizetésre. És ezt a törvényt szegik most meg, t. pénzügyminister ur, ami a legújabban gravamen. Mert amíg azt állította oda a pénzügyminister ur, hogy az állam nem tud fizetni, addig még megjárta a 'dolog, ezt még meg lehetett érteni, de az államnak kereskedelmi vállalataival, amelyek teljesen egyenlőek más kereskedelmi vállalatokkal, kivételt tenni, az minister ur talán 'mégsem járja, mert vagy kereskedelmi vállailatok azok, vagy nem. Az sem járja, amit a It. pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban mondott, s ami felett én gondolkodtam. A minister ur engedélye nélkül nem mondhatom ;meg, milyen nagy összegről van szó, mi az, •miivel a Máv. tartozik, de én nem is mondom, ihogy ezt egészben kell visszafizetni, csak némiiképen valorizálni kell, s azt sem egy év alatt, icsak tiz év alatt kell kifizetni. Ha feltételezek ;egy igein nagy számot, 30 millió pengőt — de ezt nem éri el — ennek 10%-a hárommillió. Ha lazt veszem, hogy ezt tiz év alatt kell visszafizetni, éhből egy évre jut 300 ezer pengő. Ez ,nem olyan nagy összeg, amely a Máv-nál zavart okozhatna, mert 30 millió pengőt ennyi idő alatt a Máv. mai kondíciójában, a magas tarifák mellett ki tudna fizetni. Amit a Máv. rendelt, az különböző építkezésekre vonatkozik, anyagra és munkákra. Ha a Máv. annakidején ezeket az építkezéseket nem rendelte volna meg, akkor azokat ma kellene megrendelnie, tehát értékálló anyagról van szó. Miért nem akarnak tehát fizetni a vállalkozóknak? Ismét lem, ha nem rendelték volna meg, ma kellene megrendelni. Ma is ad ki a ministerium munkákat a vállalkozóknak. Mi lenne, ha három hónap vagy három év mul

va a pénzügyminister ur vagy — ha addig nem ülne a helyén — az utána következő pénzügyminister kijelentené, hogy azokat sem fizeti meg, mert rosszul megy a dolgunk. tBud János pénzügyminister: Lehetetlenség!) Ez is lehetetlenség, ép ugy, mint az előbbi, hiszen az Államvasút értékálló munkákat kapott a szahadpolgároktól, akiknek — mint később visszatérünk erre egy másik paragrafusban — nemcsak a munkáért járó pénzük veszett el hanem a kauciójuk is. Lehetetlen dolog, amit a t. pénzügyminister ur itt tenni szándékozik. Wolff Károly t. képviselőtársam téved abban, mintha a törvényhatósági adósságokra vonatkozólag ugyanez a rendelkezés az előző szakaszban foglaltatnék. Nem foglaltatik benne, mert ez a szakasz az. amely ebben határoz. De ebben a tekintetben sem tudom, hogy a t. minister ur és Wolff t. képviselőtársam miért oly I nehézkes, hiszen Németországban a kommuna-