Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

21() .1: országgyűlés képviselőházának im ülése Í928 január 25-én, szerdán. mögött. Senimiesetre .sem lehet reális, okos, építeni akaró politika. Mert ha az volna, akkor az államnak, különösen az állam pénzügyi politikájának nem volna szabad olyan nagy merészséggel a kisemberek érdekei ellen dolgozni. Miről van szó e szakasz első bekezdésében? Nem szólva a kisiparosság és a kereskedők érdekeiről, amely érdekek össze vannak kapcsolva az államnak és az államvasutaknak szállított munkával és anyaggal, elveszi ez a szakasz a valorizáció lehetőségét a postatakarékpénztárnál is. Mélyen t. Képviselőház! Annakidején, amikor a postatakarékpénztár létesült, m.nt tudjuk: elárasztották az egész országot takarékossági felhívásokkal. Százezrével szórtak szét és árusítottak ;iz országban mindenütt apró kis levelezőlapokat s a kisemberek tízfilléres bélyegekből gyűjthettek össze maguknak apró kis tőkéket. Rászoktatták ennek az országnak dolgozó népét kisembereit a takarékosságnak erre a fajtájára. És mi lett ennek a következménye? Multak az esztendők, jött a háború. A háború első idejében még mindig hordták az apró emberek a pénzüket a postatakarékpénztárhoz, hogy annak idején majd valamit vásárolhassanak öreg napjaikra, biztosithassák öreg napjaikat. Itt vagyunk ma, 1928-ban. A kisemberek érdekei ellen dolgozó pénzügyi politika törvényjavaslatot terjeszt be, amelyben kimondja, hogy mindaz a pénz, amit aranyértékben a postatakarékpénztárhoz hangyaszorgalommal behordták az apró emberek, ma semmit sem ér, ugyanannyi papírkorona értéket kaphatnak érte, mint amenynyit annak idején aranyértékben befizettek. Mélyen t. Képviselőház! Mélyen t. minister ur! Szörnyű tragikus esetek adódnak itt ennél a kérdésnél. Méltóztassék megengedni, hogy egy vagy két esetet felemlítsek. Az egyik eset Szombathelyen történt. Egy családapa annak idején fiatalabb éveiben kivándorolt Amerikába. Amerikának bányáit, gyárait végig szenvedte, végig küzdötte. A család, a gyermekek itthon voltak. Az apa dolgozott, hangyaszorgalommal gyűjtötte a centeket, a dollárokat és küldte haza. Idehaza az anya elvonta a saját gyomrától, talán még a gyermekek szájától is a kenyeret és minden fillért hordott a postatakarékpénztárba. (Rothenstein Mór: Mint jó hazafi!) 1919-ben az apa hazajött Amerikából, magával hozott néhány dollárt, s azt szintén betette a takarékba, összesen 50.000 koronát gyűjtött ilyen módon össze. 50.000 aranykoronát, mé'yen t. pénzügyminister ur. És most a pénzügyminister ur jóvoltából, a pénzügyminister által előterjesztett törvényjavaslat... (Krisztián Imre: Az állam nehéz helyzete következtében!) a régi verklinek régi hengere ez, t. Képviselőház. Érzékel lenség! (Krisztián Imre: Ez az igazság! — Sándor Pál: Elég szomorú!) Mondom, a pénzügyminister ur jóvoltából ennek a szerencsétlen családnak, amelynek minden reménysége az Amerikában kifejtett munka gyümölcse volt, amely idehaza a jó dollárokban hozott amerikai aranyértékü pénzt elhelyezte a postatakarékpénztárba, a postatakarékpénztár az átvett pénzt most T;0.000 papirkoronával akarja visszafizetni. Kérdezem, mi ez, ha nem a gyűlöletnek elhintése, ha nem a pogány gonoszság gal párosuló politika, ami itt megnyilvánul? (Ellenmondások a jrbboldalon.) Itt van azután egy másik eset. Egy állami tisztviselő négy esztendővel ezelőtt ment nyugdíjba. Közel állott a pénzügyminister úrhoz, főtanácsos volt. Ez a nyugdíjas főtanácsos ö:-szekuporgatott, összetakaritott, szájátólmegI vont filléreit a takarékba hordta és 1913-ban, ; amikor együtt volt 13.000 koronája, Pécsett — az én kerületemben — házat vett magának 20.000 koronáért, apró kis lakással, szerény kis hajlékot. Kitört a háború, de ő közben is a pénzt állandóan takarékba rakta, mert a megállapodás az volt, hogy a tulajdonosoknak, akik Csehország területén laknak, mindenkor posta utján fogja elküldeni a vételár részleteit. Jött a vérzivatar, jött a szörnyű összeomlás, amely a Felvidék postáját elszakitotta a magyar posta területéről és igy nem küldhette el a pénzt, most is ott fekszik a takarékban ennek a ministeri tanácsosnak egész életén keresztül összegyűjtött pénze. (Strausz István: Soknak ott fekszik! — Jánossy Gábor: Ugy van! — Sándor Pál: Nem is fekszik!) Most mi történt? Hónapokon, esztendőkön keresztül nem jelentkezett a tartozásnak Csehországban élő követelője. Két hónappal ezelőtt azonban jelentkezett egy bank utján és felszólította ezt a négy évvel ezelőtt nyugalomba ment ministeri tanácsost, hogy a hátralévő 14.000 koronát pedig valorizálva fizesse meg neki akkor, amikor a pénz nem a saját zsebében volt, amikor a pénzt nem saját céljaira használta föl, hanem öszszegyüjtötte és az érintetlenül a postatakarékpénztár trezorjában van. És most, mélyen t. Képviselőház, és mélyen t. pénzügyminister ur, ez előtt a szerencsétlen ministeri tanácsos előtt ott áll az összeomlás, a pusztulás szörnyű réme, mert a pénzügyminister ur javaslata szerint a postatakarékpénztár és a takarék pénztárak nem valorizálnak, ellenben az ő tartozásai aranyértékben fogja a biróság megi lelni. Kérdezem, mélyen t. Képviselőház és mélyen t. pénzügyminister ur, szabad-e egy politikának esztendőkön keresztül állandóan és mindig a kisemberek érdeke] ellen irányulni:' Kérdezem a mélyen t. pénzügyminister urat. nem volna-e helyes, bölcs és nemes érzésből fakadó intézkedés, ha a kormány végre arra az álláspontra helyezkednék, hogy ennek az országnak szerencsétlen, agyontépázott, dolgoz*') népe érdekében is kell tennie valamit?! Ebben a pillanatban nem akarok a törvényjavaslat utolsó szakaszával foglalkozni, ezt majd később teszem. Miután azonban azt látom, — mint már mondottam — hogy a törvényjavaslatnak ebben a 6. Vában van összesűrítve ennek a kurzusnak minden gonoszsága, pogány érzéketlensége (Jánossy Gábor: Maga sem hiszi el!) mely csak rombolni és pusztítani akar és minden építési meg akar akadályozni, épen ezért tisztelettel javaslom ennek a sza- • kasznak teljes törlését. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! Elsősorban is arra kérem a t. Házat, hogy amennyiben beszédem tovább tartana a meghatározott időnél, méltóztassék beszédemnek öt perccel való meghosszabbításához hozzájárulni. (Helyeslés.) Elnök: Megállapítom, hogy a Ház a képviselő ur beszédének öt perccel való meghoszszabbitásához hozzájárult. Sándor Pál: A következő indítványt vagyok bátor beterjeszteni. Indítványozom, hogy a 6. §-nak jelenlegi és szerintem is kifogásolandó bekezdése után uj bekezdés iktattasTervezett első* indítványomat nem nyújtom be, mivel előttem szólott t. képvíselőtár sam már indítványozta, hogy ez a szakasz tö-