Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-112

128 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1928 január 18-án, szerdán. nister: Ez az! Az volt az indok, hogy én megbukom! — Derültség.) Hát csak nem méltóztatik azt képzelni t. minister ur, hogy azt a hirt, hogy a minister ur megbukik vagy megmarad, a parlamenti szolgák terjesztik, vagy a parlamenti szolgák játsszák meg a tőzsdén, hogy a minister ur megmarad vagy megbukik? Nekünk az a véleményünk, hogy igenis azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a minister ur megbukik vagy megmarad, olyan súlyos tőzsdei játék folyik, amely az országnak ártalmává van (Ugy van! Ugy van!) és főleg az ország erkölcsi hitelének van ártalmára, amikor gyenge kezekből kiszedni a hadikölcsöncímleteket egyes jólértesült körök, akkor, amidőn azok az emberek nem tudják, hogy valamelyes valorizáció lesz, ellenben egyes jóiértesült körök tudják. (Farkasfalvi Farkas Géza: Erről a pénzügyin in ister ur nem tehet, ö épugy elitéli ezt a játékot, mint a képviselő ur!) T. képviselőtársam megtisztelt azzal, hogy beszédem elejétől végig itt volt, méltóztatott tehát hallani, hogy én pont az ellenkezőjét mondtam annak, mintha a minister ur tehetne róla. Én azt mondottam, hogy a gyanúnak még az árnyéka sem fér még a gondolatához sem. (Ugy van! a szélsőbalodalon.) Tény azonban, itt van az a tény, amit sem a minister ur, sem az én képviselőtársaim nem tudnak letagadni, hogy igenis, a minister uinak egy teljesen negációs álláspontjával szemben, ahol a minister ur azt mondotta, hogy a tárcáját köti ahhoz, hogy valorizálás ne legyen, (Sándor Pál: Elég roszszul tette!) mert az ország érdeke és az államháztartás egyensúlya azt követeli, hogy ne legyen valorizálás, ezzel szemben, mielőtt a minister ur még csak a tudatára ébredt volna annak, hogy ő bizonyos kérdésben meg fogja változtatni az álláspontját, mások már tudták, hogy a minister ur meg fogja az álláspontját változtatni és ezt meg is játszották a tőzsdén. (({assay Károly: Ott van a hiba, hogy ez nem pénzügyministeri kérdés, ez a ministerelnök urat is érdekli, ez kabinet-kérdés, ezt nem lehet csupán a pénzügyminister ur személyére átvinni! — Zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyszerű szimatjuk van az illetőknek! — Sándor Pál: Több az a szimatnál! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! Fábián Béla: T. Képviselőház! A hadikölcsönvalorizáció kérdését nem lehet elintézni azzal, hogy itt megy-e a pénzügyminister ur, vagy nem megy. (Rassay Károly: Ez egy kabineti álláspont volt!) Azt, hogy itt a hadikölcsönvalorizáció kérdésében a kormánynak mi az áláspontja, az én szerény véleményem szerint ne a pénzügyminister ur határozza meg, a pénzügyminister ur ebben a kérdésben a kormánynak, a ministertanácsnak csak véleményt adhat, (Rassay Károly: Ugy van!) megmondhatja a pénzügyminister ur a ministertanácsnak azt, hogy az ő véleménye szerint lehet-e, vap-y pedig nem lehet valorizálni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Alá is támogathatna ezt északokkal, az ország gazdasági helyzetét a ministertanács elé terjesztheti, de hogy a valorizációval áll-e, vagy bukik, valorizál-e, vagy nem valorizál, ez nem a pénzügyminister úrra tartozik, (Rassay Károly: Az egész kabinetre tartozik!) ez az egész kabinet kérdése. (Sándor Pál: Az a többségi párt kérdése! — Dahasi Halász Móric: Azt is megjátszanak a tőzsdén! — Rassay Károly közbeszól.) Elnök: Rassay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Az a baj, hogy ez a kabinet nagyon sötét!) Fábián Béla: Beszélnek arról, hogy a pénzügyminister ur valorizál vagy nem valorizál; a lapokban megjelennek tudósítások, hogy Bud valorizál, vagy nem valorizál, Bud ideges vagy nem ideges, Budot kifárasztották azok a támadások, amelyek a hadikölcsönvalorizáció kérdésében minden oldalról érték, a pénzügyminister ur utóda valorizálni fog, a pénzügyminister ur utóda már érkezik (Káinoki Bedő Sándor: Quid faciendum? — Beck Lajos: Selten kommt was besseres nach!) s hozza az uj valorizációs javaslatot. (Zaj.) Hát, t. Ház, itt nem a pénzügyminister úrról van szó, hanem igenis, itt az ellenzék oldaláról leszegezzük, hogy ez a kérdés nem a pénzügyminister ur tárcájának kérdése. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem az a kérdés, hogy a pénzügyminister ur benne marad-e a ministeri bársonyszékben vagy nem, (Rassay Károly: Ugy van!) hanem az egész kormány presztízse van hozzákötve a valorizáció kérdéséhez, a valorizálás, vagy nemvalorizálás kérdéséhez. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a kormánynak az az álláspontja, hogy nem valorizál, álljon ki nyiltan, mondja meg: »Én, mint kormány nem valorizálok!« De ne mondja a pénzügyminister ur azt, hogy ő mint pénzügyminister nem valorizál, mert ezzel tőzsdejátékra ad lehetőséget. (Bud János pénzügyminister: Én?) Nem a minister ur, hanem ez a helyzet ad tőzsdejátékra lehetőséget, inert azt mondják, hogyha a pénzügyminister ur elmegy és jön a másik pénzügyminister, akkor megszűnt az akadálya annak, hogy ne valorizáljanak és akkor valorizálni fognak. T. Képviselőház! Nem «akarok a hadikölcsön valorizációjának kérdésével tovább foglalkozni. Ezeket a kérdéseket, amelyeket itt felemlítettem, a minister ur figyelmébe ajánJom. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy más kérdéssel, amely talán kisebb téma'kör, amely azonban ugyanolyan fontos, mint a hadikölcsönvalorizálás: az életbiztosítás, a •járadékbiztosítás és a kelengyebiztositás kérdésével foglalkozam. (Halljuk! Halljuk! bal•felől.) Ismét a magyar középosztályról van szó, amelyért önök harcolnak. Ez a magyar középosztály élete alkonyára járadékot akart •magának biztosítani és ez a magyar középosztály a járadék helyett kap egy ministeri Ígéretet, hogy 1935-ig be kell fizetni a jelenlegi •díjaknak egy bizonyos százalékát egy biztosítási pénztárba. Itt figyelmeztetem a t. Képviselőházat, hogy ismét lesz egy uj hivatal, ez a biztosítási felügyeleti hivatal. (Felkiáltások: Már megvan!) De nem abban a mértékben, mert hiszen a biztosítási felügyeleti hivatal hatásköre jelenleg nagyon csekély. A munkásbiztositó pénztár is kicsiny volt valamikor, de nagy lett, épugy a felügyeleti hivatal is megvan, csak kicsiny, de majd nagy lesz. Meg van mondva a jelenlegi törvényjavaslatban, hogy ennek költségeit fizetni fogják majd azokból a díjakból, amelyeket a biztosítók befizettek. (Rassay Károly: összeférhetetlen lesz a hivatal elnöki állása a képviselőséggel? — Propper Sándor: Néhány mandátum majd megint megürül! — Rassay Károly Dehogy ürül! összeférhető lesz az a képviselőséggel! — Zaj!) Előre mes kell állapitanunk, hogy az 1935-ös életbiztosítás és járadékbiztosítás megint csak arra lesz jó, hogy egyeseket hivatalhoz juttassanak, ellenben azok az emberek, akik tényleges aranykoronában befizették biztositási díjaikat, nem kapnak semmit.