Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-112
Az országgyűlés képviselőházának Még egy egészen kis kérdésről kell a valorizációval kapcsolatban beszélnem, helyesebben kettőről, elsősorban a kelengyebiztositásról. Kisemberek 1000 koronára kötöttek biztositást azért, hogyha leányuk 18, vagy 20 esztendős lesz, kelengyét kapjon. A polgári középosztály, a kis tisztviselői karnak gyermekeiről, csupa nyomorult szegény emberekről van itt szó. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha ezek ma megjelennek a kelengyebiztositási kötvénnyel olyanoknál, akikről nem is mondható, hogy pénzben fektették be a biztosítottak vagyonát, mert hiszen üzletbe vitték be, ma azt mondják nekik, hogy ezer koronáért ugyan nem kapnának egy harisnyát, de ők jószivüek és adnak egy pár harisnyát azért, mert az illetők békében 1000 aranykoronát befizetett nekik. Miként gondolkodik a t. kormány ezekről a kérdésekről és miként gondolkodik a t. kormány arról, hogy mi lesz azokkal a magántisztviselőkkel, akiket nehéz és nyomorult időkben, akkor, amikor a magyar korona nem volt stabil, kiüldöztek állásaikból és arra kényszeritettek, hogy bizonyos összeget vegyenek fel. amely összeg papirkoronában nem volt egy hányada sem az ő aranykoronában befizetett összegeiknek? A kormány erről nem gondoskodik a törvényjavaslatban. Hiszen például a magántisztviselők igényeinek valorizálása alkalmával a pénzügyinister szíves volt kijelenteni a Házban, hogy a magántisztviselők igényeit jogosnak tartja és abban az esetben, ha a bíróság a magántisztviselők igényeit, amelyekkel vissza akarták követelni aranyban befizetett hozzájárulásaikat, nem valorizálná, a pénzügyminister ur módot fog- találni arra. hogy ezeket a magántisztviselői igényeket kielégítsék. Én ezt a kérdést is a minister ur figyelmébe ajánlom. Még egyet akarok a t. többségnek és a t. kormánynak befejezésül figyelmébe ajánlani, azt, hogy lehetséges a hadikölcsönöknek és az életbiztosításoknak a valorizálását megtagadni addig, ameddig a ministeri bársonyszékekben egy olyan kormány ül, amelyik kormány nem az általános titkos választójog kormánya. De meggyőződésem, hogy akármi legyen^ ma a valorizálásokkal, akkor, amikor az általános titkos választójog alapján össze fog ülni az első magyar parlament, az a parlament kötelességének fogja tartani a hadikölcsönök valorizációját. (Élénk éljenzés és tavs a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur törvényjavaslatot kivan beterjeszteni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel előterjesztem a Magyar Nemzeti Bank 1927. évi mérlegszerű feleslegének hovafordításáról szóló törvényjavaslatot. (Sándor Pál: Van felesleg? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Olyan is van?) Tisztelettel kérem, méltóztassanak azt kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A törvényjavaslatot kinyomatjuk, szétosztatjuk és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadjuk a pénzügyi bizottságnak. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Frey Vilmos! Frey Vilmos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az, hogy a törvényjavaslat mellett szolok fel, nem jelenti azt. hogy ne volnék a hadikölcsönvalorizáció mellett is. Tekintettel KJapVISELÖHÁZI NAPLÓ. VTTT. 112. ülése 1928 január 18-án, szerdán. 129 azonban arra. hogy az igen t. pénzügyminister ur ezt a kérdést nyitva hagyta, megvan a lehetőség és a remény arra, hogy remélhetőleg minél hamarabb elkövetkezendő szebb jövőben meg lesz az országban nemcsak az akarat, hanem eleget is fog tudni tenni annak a becsületbeli kötelességének, (Jánossy Gábor: Ugyvan!) amellyel tartozik azokkal szemben, akik egy reánk kényszeritelt önvédelmi harc sikeres befejezése érdekében akár egész vagyonukat, akár annak cgyrószét, akár csekély keresményükből nélkülözések árán félretett filléreiket áldozták önzetlenül és nyerészkedési szándék nélkül a haza oltárára. (Jánossy Gábor: Ugy van! Ez a fontos. — Ugy van! Ugy van!) Én a hadiköicsonvalorizáció kérdésében {Halljuk! Haltjuk!) legnagyobb sajnálatomra nem tudóin elfogadni például Gaal Gaston t. képviselőtársamnak azt az érvelését, hogy egy esetleges valorizáció esetén a háború előtti államadósságok volnának elsősorban valorizálandók, (Ugy van! Ugy van!) mert szerinte azok reálisabb és szolidabb vagyontárgyak. Ezzel szemben én a hadikölcsönjegyzők óriási tömegénél nemcsak a vagyon oksferü konzerválására irányuló szándékot, hanem hazafias áldozatkészséget és kötelességtudást is látok. (Ugy van! — Rassay Károly: Morális kényszer volt!) De egyébként is Magyarország nem tenyésztette ki a háború előtt a rentier-ek osztályát, mint például az Franciaországban történt, ahol minden megtakarított frank állampapírok vásárlására fordíttatván, a kis- és közép vagyonok túlnyomó része szinte kizárólag állampapírokban fekszik. (Jánossy Gábor: Mi akkor is szegények voltunk, de jól éltünk!) Magyarországon a háború előtt a címletek a jómódú osztály vagyonának csak egy kis töredékét képezték, mert az már a magyar ember természetében van. hogyha egy kis pénzhez jut, először főidet, házat, szőlőt vesz magának, (Jánossy Gábor: Ugy van!) és csak ezután megmaradó összeget helyezi és helyezte el elsősorban értékpapírokba, betétekbe és csak végül és óvatossági érzésből állampapírokba. A hadikölcsönökbe ezzel szemben egész vagyonok, egész életek fáradsággal szerzett gyümölcsei vannak benne. De a hadikölcsönök ben benne van rengeteg más vagyonnal nem biró kisembernek, mint kaparósnak, szatócsnak, munkásnak, hivatalnoknak és nyugdíjasnak keservesen félrerakott garasa. (Jánossy Gábor: Az árvák vagyona:) A hadiköicsönben benne van az árvák vagyona, benne van az öregség napjait enyhíteni és biztosítani hivatott tőke, az özvegyek egész légiójának egyetlen megélhetési forrása. A hadiköicsönökben benne van a háborús viszonyok folytan eladni kényszerült ingatlanok vételára, szóval a hadiköicsönökben benne van épen a spekulációtól mentes tömegek áldozatkészsége és bizalma. (Ugy van! Ugy van!) És ha ennek ellenére vannak egyesek, akik még ezeket a vérrel és verejtékkel megpecsételt papirokat: a hadikölcsönöket is saját önző céljaikra és spekulációra óhajtották és óhajtják kihasználni, akkor a valorizációnak meg kell találnunk azt a módját, hogy ezeknek számítása épen az önzetlen és áldozatkész jegyzők javára keresztül huzassék. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Mert meg vagyok róla győződve, hogy senki sincs ebben a házban, aki a valorizációt ugy óhajtaná keresztülvinni, hogy megint azoké legyen a haszon oroszlánrésze, akikre nézve a háború nem nélkülözést, könnyet és vagyoni romlást, hanem jó üzletet jelentett. (Jánossy Gábor: Azoknak deres dukál!) A magam részelő
