Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-112

A z országgyűlés képviselőháza na Je Nálunk, t. Képviselőház, sokkal nagyobb hatalma van a magyar parlamentnek, mini amilyen hatalma van az angol parlamentnek, azért, mert az angol parlament hatalmának korrektivuma — amint mondottam — a népakarat, a magyar parlament hatalmának pedig ilyen korrektivuma nincs, mert (hiszen a magyar parlament nem választási rendszer alapján ül össze, hanem kinevezési rendszer alapján. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj és ellcnmondások a jobból 'álon.) Elnök: Kénytelen vagyok a képvisi; lő urat rendreutasítani. (Zaj jcbbfelől.) Csendet kérek a jobboldalom (Sándor Pál: Kállay mondta! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Peidl Gyula: A nyílt szavazás nem választás!) Fábián Béla: Itt tehát nem a választók hangulatára és akaratára bell tekintettel lennie a többségnek, hanem aninak a kormánynak az akaratára, amely kormánytól a képviselők kinevezést kaptak. (Zaj jobbfclől.))

f Elnök: A képviselő ur megismétli azt a kifejezést, amely miatt egyszer már rendreutasítottam. Újból rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha így folytatja, kénytelen leszek erélyesebb intézkedést tenni. Méltóztassék egyébként a napirenden levő tárgyhoz szólani. Fábián Béla: Én nem hallottam az elnök ur első rendreutasitását. különben nem ismételtem volna meg ezt a kijelentést. Elnök: Ha a képviselő ur nem hallotta a rendreutasitást, csak azért nem hallotta, inert az elnöki csengetés után nem méltóztatott az elnök felé fordulni. Méltóztassék e szerint eljárni, akkor (hallani fogia a rendi iputasitást. (Zaj. — Baracs Marcell: Jól viseld magad, mert letérdepeltetnek.) Fábián Béla: A magyar parlamentnek nagy a hatalmi teljessége, mert mindent meg tud csinálni, amit meg mer csinálni. (Krisztián Imre: Vidéken sehol se választanák meg, még titkosan se! — Brótly Ernő: Mi baj van a titkossággal? — Baracs Marcell: Van engedélye az elnöki tanácstól a közbeszólásra? — Derültség a baloldalon. — Krisztián Endre: Szerencse, hogy nem az ön elnökétől kell rá engedélyt kérni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon is! (Bródy Ernő: A kisgazdáknál is baj van a titkossággal? — Krisztián Imre: Ahogy vesszük! Nem az ön véleménye szerint fogunk igazodni! — Bródy Ernő: Tessék Berki Gyulát megkérdezne !) Csendet kérek, képvisel" urak. Ne méltóztassanak állandóan /közbeszólni! Fábián Béla: Nálunk a kormány és a parlament megteheti azt, hogy értékteleníti a hadikölesönt. az élet- és járadékbiztosításokat, a kelengyebiztositásokat, a rokkantak járandóságát, a vitézségi érmek járulékait, megrövidítheti az állam nyugdíjasait, jogos járandóságaiktól elütheti a magántisztviselőket, és nem bánja, nem törődik vele. ha azok, akik az államból élnek, szipoly gyanánt ülnek adóügyi adminisztrációként azoknak nyakán, akikből élnek. Megcsinálhatja ez a fcéuviselőház és ez a kormány azt, hogy a hadikölcsönöket értékteleniti, csak egyet nem tud megcsinálni: hogy a nyilt választójog ellenére Magyarország közvéleménye. ;| nemzet hangulata ne egymásra vágott fogakkal is összeszorított ököllel nézze, miként intézik az ő sorsát az ő nevében az ő akarata ellenére. Mert remélem, ennek a Háznak mindjén egv< s tagja nie: van győződve afelől, hogy lm Magyarország népét megszavaztatnak arra vonatkozólag, kell-e ebben az országban a hadikölcsönöket valorizálni, abban 112. ülése 192H január 18-án, szerdán. 119 az esetben titkos szavazás mellett nem az a párt kapna többséget, amely a hadikölcsönök valorizációja ellen volna, hanem az a párt kerülne ki óriási többséggel az urnákból, amely a hadikölcsönök valorizációjának szükségességét hangoztatja. (Zaj a jobboldalon. — östör József: És meg is fogná csinálni?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Csontos Imre: Még mandátumot se kapna a képviselő ur vidéken!) Fábián Béla: T. képviselőtársam, még Karcagon is kapnék, ha a kormánynak ugyanaz a hatalma állana rendelkezésemre, amellyel önt ide behozták a képviselőházba. (Csontos Imre: Attól mehetne a falnak! — Pakots József: Mi van a titkossal?) A pénzügyminister ur egyik felszólalásában, nngy< n helyesen, azt mondotta, hogy a törvény feladata a gyengébbek védelme. Csak azt nem tudom megérteni, hogyha politikai téren ma már odáig eljutottunk, hogy a főbíró, a főjegyző, a forgalmiadóellenőr és az adóügyi jegyző egy együttes szindikátus, amely a vidéki városokban és falvakban minden szabad vélemény megnyilvánulását megakadályozza, miként képzeli el a pénzügyminister ur azt, hogy a pénzügyminister ur által most ide beterjesztett törvényjavaslat a gyengébbek védelmére szolgáljon. Ez a törvényjavaslat, az állami hatalomnak és a gazdaságilag erősebbnek a védelme. Amikor a pénzügyminister ur felállott, hogy feleljen azokra a felszólalásokra, amelyek tőle a valorizációt követelték, túlságos negációval maga. sem helyezkedhetett szembe a követelésekkel, ellenben egy általa nagyon jól kifejtett és az utóbbi időben nagyon erősen kihasznált álláspontra helyezkedett: szembehelyezte az államháztartás egyensúlyát, az állam érdekét a magángazdaság érdekével. Azt mondotta, hogy az utóbbi esztendőknek leghatalmasabb és legnagyobb pénzügyi vívmánya — és ebben a pénzügyminister urnák teljes mértékben igaza van — az államháztartás gazdasági egyensúlyának helyreállítása volt. s azt mondotta, hogy abban az esetben pedig, ha a valorizációt megcsinálnánk, az államháztartás egyensúlyát nem tudná biztosítani, és az államháztartás egyensúlyának megbillenésével együtt megbillenne a magánháztartás egyensúlya is. Méltóztassanak megengedni, hogy a pénzügyminister urnák e feláll it ásán elindulva, helyezzem szembe tulajdonképen általánosan köztudott tények alapján, az államháztartás és a magánháztartás helyzetét. (Halljuk! Halljuk)! Az államháztartás helyzetéről méltóztatnak valamennyien tudni, hogy a pénzügyminister urnák — elismerem, nagy keserves munkával, de mindenesetre az adófizetők hősies feláldozásával — sikerült nemcsak helyreállítani az államháztartás egyensúlyát, hanem ! 100 millió pengős feleslegekig is eljutottunkI A magyar fővárosnak lakossága azonban például azután, amikor a pénzügyminister ur itt adócsökkentési javaslatot terjesztett be, 15 millió pengővel több adót fizetett, mint amennyit az 1926. esztendőben. Amikor tehát a pénzügyminister ur azt mondotta, hogy kevesebb lesz az adó, ugyanabban az esztendőben csak Budapesten, a fővárosban 15 millió pengővel több adót kellett a főváros lakosságának kifizetnie. Erre a pénzügyminister ur azt mondja, hogy nem az adóalapot szállította le. hanem csak az adókulcsot. Felhívnám a pénzügyminister ur figyelmét az Északamerikai Egyesült-Államokra, ahol. amikor látták, hogy az adóteher túlságos, nem az adókulcsot szállítót-