Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-112

120 Az országgyűlés Jcépviselőházának 112. ülése 1928 január 18-án, szerdán. ták le, hanem előállott az Éezakamerikai Egyesült-Államok elnöke és azt mondotta: ebben az esztendőben kevesebb adóbevételt akarok, mint amennyi az előző évben volt. Erre a pénzügyi bizottság tovább ment és mikor az elnök 200 millió dollárral akarta leszállítani az adóbevételt, a pénzügyi bizottság 255 millióval, a parlament pedig 260 millióval szállitotta le az Északamerikai Egyesült-Államok adóbevételét, mondván, hogy a túlságos adóbevétel rettenetes hátrányára szolgál a magángazdaságnak és amennyiben a magángazdasággal bajok vannak, a magángazdaság bajait végeredményben az államkincstár érzi meg. T. Képviselőház! Állandóan hangzik a panasz a pénzügyminister urnák ajkáról is, épen a legutóbb kiadott forgalmiadórendeletekkel kapcsolatban is, hogy nálunk drágaság van és a drágaságon még az sem segit. hogy egyes forgalmiadóknál a kulcsot leszállították. Ezzel szemben a közvéleménynek az a felfogása, t. minister ur és t. Képviselőház, hogy nem az az első baj, hogy drágaság van, hanem az a baj, hogy nincs kereset. A második baj pedig az, hogy nemcsak nincs kereset és kereseti lehetőség, hanem a kincstár a maga stabil szipolyo-. zásával még a reménységét is megszünteti az olcsóbbodásnak. Hogy hova jutott nálunk a drágaság, arra csak egy példát akarok felhozni. Békeidőben a VIII. fizetési osztálybeli tisztviselőnek volt 300 aranykorona. Ebből a fizetésből élt, utazott, családjának minden kívánságát már teljesíteni tudta. Ma 250 pengő havi fizetést kap és ebből a 250 pengő havi fizetésből már nyomorogni sem tud. Hogy milyen rossz Magyarországon a gazdasági helyzet, arra nézve csak egy statisztikára hivatkozom, nem magyar, hanem európai statisztikára, amely az öngyilkosok számára vonatkozik. E statisztika szerint az elmúlt esztendőben Magyarországon minden 100.000 lakosra esett 27 öngyilkos, ezzel szemben például Franciaországban minden 100000 lakosra csak 9 öngyilkos esett. Hogy hova juttatta Magyarországot, a magyar népet a kíméletlen kincstári adminisztráció és a gazdasági helyzetnek ez a rettenetes rosszabbodása, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy csak egészen röviden rámutassak a különféle magyar társadalmi rétegek gazdasági helyzetére. Itt van legelőször a középosztály. Azért említem ezt legelőször mert a középosztályt szokás a nemzet gerincének tekinteni és mindig a középosztályra szoktak hivatkozni, mint olyan társaidaimi osztályra, amelyet erősíteni keü azért, hogy társadalmi felfordulások és nehéz helyzetek esetén az államnak legyen eery rétege, amelyre feltétlenül támaszkodhatik és amelyben bizhatik. Ez az a társadalmi réteg, amely a legnehezebben várta, hogy Magyarországon mikor lesz konszolidáció éis az a társadalmi réteg, mely legtöbbet vár a keresztény kurzustól Ha nézzük hogy mit kapott a magyar középosztály R\ keresztény kurzustól, ha nézük, hogy micsoda a elmúlt nyolc esztendő gazdaisági mérlege a magyar középosztályra vonatkozólag, azt hiszem, neim lesz nézeteltérés közöttünk, ha azt mondom, hogy a magyatr középosztálv nem kapott mást, mint egy hatalmas, nagy vagyonmentő vásárt, amely vagyonanentő vásáron joga volt elprédálná mindazt amit békésebb, jobb és liberálisabb időben szerzett, Hogy ml ;i magyar középosztály helyzete ma. e tekintetben nem kell a minister urakra hivatkoznom, haneim magukra a képviselőtársaimra hivatkozom, amikor azt mondom, hogy a magyar középosztály nyomorúságát, rettenetes gazdasági helyzetét, elproletárizolódását semmi sem bizonyítja jobban mim azok a kéovis-elői előszobák, amelyek zsúfolásig tömve vannak a középosztály fiaival, akik elhelyezkedést keresnek, de hiál a. (Ugy van! U<y van! balfelől.) és reménytelenül ténferegnek egyik kéüviselő előszobájából a másik képviselő előszobájába azért, hogy mindenütt elhelyezést kérienek, de elhelyezést sehol se találjanak. A magyar középosztálynak egy másik rétege, az úgynevezett B-listás tisztviselő aki a magyar közéletnek már gorkiji alakja lett. Valóságos holt emberekké változtak át ezek a B-listás Msztviselők, akiknek valamikor hatalmas nagy tisztségeik voltak és akik ma már talán a nyugdíjukat is végkielégítés formájában felvéve, rettenetes helyzetbe jutottak. A latedner társadalomnak rettenetes letörtségét semmi más nem bizonyítja jobban, mint azok a pályázatok, melyeket a Munkásbiztositó Pénztárnál kiirtnk és a ki nem nevezett emberek rettenetes kétségbeesése. Ha egv orvosnak vagy ügyvédnek békében volt valahol fixuma azt csak mellékesnek tekintette. Méltóztassanak ma megnézni azt a 240 szerencsétlen és nyomorult orvost, aki a Munkásbiztositó Pénztár orvosa volt, de aikiket most a kinevezettek listájából kihagytaik: milyen halálos és rettenetes kétségbeeséssel szaladgálnak egyik embertől a másikhoz, hogyan kÖnyörögn/ek, hosry az Isten szerelméért vegyék őket vissza a Munkásbiztositó Pénztárhoz, mert nekik ez volt az egyedüli exisztenciájuk. Méltóztassék megnézni az ügyvédek gazdasági helvzetét, mégpedig nemcsak a fővárosban, ahol, mai, sajnos, sokkal több ügyvéd van. mint volt békében a Nagy-Magyarország Budapestjén, hanem méltóztassanak megnézni a vidéki ügyvédek lerongyoltságát és rágondolni arra, milyen óriási szerencsétlenség nemcsak a magyar középosztályra, hanem az egész magyar társadalomra, hogy akik a vezető intelligencia szerepét játszották a városokban, a falvakban, akik mindig önzetlenül állottak a köznek szolgálatában és akik nemcsak kötelességüknek tartották hivatásuk teliesitését hanem hivatásuk teljesítéséhez számították nyomorgó embertársaik ingyenes megsegítését is: ai magyar társadalomnak ez a legjobb rétege mtLként pusztult el. A magyar középosztály pusztulásához hozzátartozik még az is ha nézzük a tanároknak és tanitóknak, ezeknek a szerencsétlen, nyomorult embereknek a helyzetét, ak'knek a falvakban például az volna a hivatásuk, hogy vezetőszerepet játsszanak, akik azonban ma ilyen vezet őszerepet nem játszhatnak azért, mert a falu természete az, hogy a gazdasági dolgokat elébe helyezi a kulturális javaknak és akinek nincsenek megfelelő gazdasági javai, aki nyomorúságos ruhában iár, annak a nyomorult embernek fölényét a falu nem hajlandó elismerni. T. Ház! Az úgynevezett középosztály fogalmához tartoznak a magántisztviselők is, akiket csak egy képpel akarok karakterizálnia Méltóztassanak rágondolni'' a békebeli bankfiura. Békében fogalom volt a bankfiu, magister elegantiarum volt s békében egy banlk pénztárosa ugy szerepelt, mint egy vasalt n^d'-ágos. (Bródy Ernő: Vasalt nadrágu proletár •lett!) és ma még a vasalt nadrágja sincs meg, t. képviselőitársam, csak rojtos nadrágu proletár lett abból. A középosztály harmadik rétege a kereskedő, akinek állítólag az volna a szerepe, hogy keressen és kereskedjék. E helyett ma a keres-