Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-112

118 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1928 január 18-án, szerdán. sértett igazság erejével hat. Én ebből az indokból is szivesörömest üdvözlöm Dabasi Halász Móric t. képviselőtársam indítványát, amely ezek szerint az én kiegészítő szövegezésemmel igy hangzanék (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy záros határidő alatt az eredeti jegyzők kezén lévő hadikölcsönök összeírását foganatosíttassa; a hadikölcsönök leszámolás utján történő rendezéséről pedig külön a pénzintézetek tekintetében és külön a magánosok által történt jegyzések tekintetében nyújtson be javaslatot azon szellemben, hogy a hadikölcsönök terhét necsak az eredeti jegyzők, hanem azok is viseljék és érezzék, akik hadikölcsönt nem jegyeztek. E törvényjavaslat benyújtása esetén is az átvállalás terhétől fel kell menteni azokat a kisexisztenciákat, akiknek fentartása, illetőleg életsandardja a létminimumot meg nem haladja. Felmentendők továbbá az összes hadirokkantak, a hadiözvegyek, a hadiárvák és mindazok, akik a háborúban frontszolgálatot teljesítettek«. (Helyeslés a jobboldalon.) Érzem, hogy ez a javaslat sz'ntén nehéz dió a minister ur részére. A megoldásnak ez a módja, amely nem az én eszmém, hanem Dabasi Halász Móric t. képviselőtársamé, (Jánossy Gábor: Egészséges gondolat!) első tekintetre nehéznek látszik. (Jánossy Gábor: Nem kell megijedni tőle!) Az előkészítés munkájához, azt hiszem, a hadikölcsönjegyzést teljesítő pénzintézetek szivesörömest hozzájárulnak, de a pénzügyi kormánynak az adóhivatalokban és más hivatalokban van elég közege, amely az előkészítés munkáját elvégezze. Ez indítványom elfogadása esetére a hadikölcsön, mint az egész nemzetet terhelő hadikiadás fogja a nemzet összes tagjait vagyona és jövedelme arányában terhelni. E javaslat elfogadása mellett azonban a karitativ valorizációra vonatkozó intézkedésnek is fenn kell maradnia, mert ennek keretébe osztanám be a jótékony alánok, hadiárvák, hadiözvegyek ésmindama hadikölcsönjegyzők felsegitését, akiket a jegyzés vagyoni romlásba kergetett. Én a hadikölcsönjegyzők, illetőleg a hadikölcsönjegyzés sorsának ezt a mai elintézését véglegesnek nem tartom. Ez csak az első állomás, a rendezés tekintetében. Azt hiszem azonban, mindnyájuk helyeslésével találkozom, midőn azt mondom, hoer a hadil ölesön-kérdiés megoldását ki kell kapcsolnunk erazó'asásri életünk vérkeringéséből. Ha ez az intézkedés megtörtént, feltétlenül többet adtunk és többet adhatunk, mint a német birodalmi törvény és remélem, hogy a lelkek nyugalmával, a jól végzett törvényhozói munka érzetéve' nyugodtan bevárhatjuk azt az időt, amikor NagyMngyarország visszafizetheti becsületes külföldi hitelezőinek és hűséges polgárainak azt az áldozatot, amelynek visszafizetését teljesíteni csonka Magyarország nem képes. A javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Fábián Béla. Fábián Béla: T. Képviselőház! Halljuk! Halljuk!) Nagyon megértem az előttem szólott tisztelt képviselőtársam nagy pártsikerét, nagyon megértem azt, hogy egységespárti igen tisztelt képviselőtársaim siettek az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársamnak gratulálni. Ez természetes, mert végre «akadt az cg<'sz hosszú vita folyamán egy kormánypárti képviselő, aki felszólalásában támogatta a kormányt. Eddig ugyanis az volt az helyzet, hogy nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem ahány kormánypárti képviselő ebben a Házban fe'szólalt, még tévedésből sem mondották azt, hogy nem hivei a valorizációnak. Mindegyik hive volt a valorizációinak, végeredményben azonban valamennyi elfogadta a kormány javaslatát. Nálunk ezen a téren nagyon furcsa állapotok vannak, mert hiszen itt lehet valakinek homlokegyenest ellenkező a meggyőződése, mint amilyen a programmja annak a pártnak, amelyhez tartozik s ezért mégis továbbra is oda tartozik ahhoz a párthoz. A kormány progra rumjaihoz tartozik az, hogy a hadikölcsönöket nem valorizálja. A túlsó oldalon mégis nagy tömegben ülnek képviselőtársaim, akik nemcsak lelkes, de rajongó hivei a valorizálásnak, olyan rajongó hivei a valorizálásnak, hogy programmbeszédeikben választóiknak erre nézve nemcsak Ígéretet tettek, hanem kijelentették azt is, hogy ők azt követelni fogják a kormánytól. (Sándor Pál: De szavazni máskén szavaznak!) Sőt oly kormánypárti képviselőtársaink is vannak, akik a budapesti választópolgárság előtt kijelentették, hogy ők még határozati javaslatot is fognak beterjeszteni arra vonatkozólag, hogy a kormány a hadikölcsönök valorizációját vigye keresztül. De, tisztelt Képviselőház, én ismerek régi plakátokat és reklámokat, amelyek arról szólnak, hogy miként néz ki a hektikás beteg valamely szérum használata előtt és annak a szérumnak használata után. Rendszerint az ón igen tisztek túloldali képviselőtársam beszédei is másképen néznek ki választás előtt, másképen választás után. (Bródy Ernő: Ez a nyilt szavazás követkéz^ menye!) De ha már a beszédük nem néz ki másféleképen, feltétlenül másféleképen néz ki a szavazatuk. Tisztelt Képviselőtársaim, én nemcsak azt tudom, épen ezzel a javaslattal kapcsolatban nehezményezni túloldali tisztelt képviselőtársaimnál, hogy ők a hadikölcsönök valorizációjára vonatkozólag hirdetett álláspontjukat változtatták meg, de emlékeztetem budapesti egységespárti képviselőtársainkat: miként beszéltek ők választások előtt a magántisztviselőkről, hogy a magántisztviselők nyugdíjigényeinek valorizálását náluk lelkesebben senki sem követelheti, s most méltóztattak hallani, hogy milyen lelkes, milyen komoly, milyen erős hangok követelték a túloldalról a magántisztviselők jogos igényeinek teljesitését. (Sándor Pál: Befagyott a lelkesedésük.) Általában nagy káosz van az egész magyar politikában. Az cész világon az angol parla mentet szokták idézni, mint a szuverén hatalom teljességét, hiszen azt szokták mondani, hogy az angol parlament mindent megtehet, csak ép, hogy a leányból nem csinálhat fiút. De az angol parlament ihatalmi teljességének van egy határa, hogy tuelniillik ott ugy a kormánypártnajk, mint >az ellenzéknek, (akármelyik párt legyen kormányon, vaery akármelyik párt legyen az ellenzéken, van egy korrektivuma: állandóan figyelni kell arra, hogy a ) választóközönségnek mi az akarata, mi a hau- ; gulata, mert ha ott a parlament el mer sza- \ kadni a néptől, ha a kormánypárt el mer szakadni a néptől, vagy a bársonyszékben ülek cl mernek szakadni azoktól, aikiknek akaratából hatalmukat kapták, akkor ennek következménye az, hogy az angol váltógazdasásr szerint a legközelebbi alkalommal nem a jelenlegi kormánypárt, hanem annak ellenzéke fog hatalomra jutni. Ï