Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-111
94 Az országgyűlés képviselöházána rizsi békék által épugy letiport ország, mint a mi szerencsétlen országunk, amely ezenfelül elszenvedte és elszenvedi a megszállás szörnyűségeit, egyszerre odaáll a világ elé és azt mondja: mindennél előbbrevaló a saját államunk polgárainak jóléte; mindennél előbbrevaló a jog tiszta uralma, s hogyha el kell venni mindenkitől minden fölösleget, ha a takarékosságot fokozni kell a nélkülözésig, ha az államháztartás budgetjogát kell is megnyirbálni, azokon, akik az államnak hiteleztek, — saját polgártársainkon, — segiteni kell. Érdekes meghallgatni az »Ablösung der öffentlichen Ableiungen« cimü törvényt, amely 1925 július 16-án kelt, abban az időben, amikor a pénzügyminister az első valorizációs javaslatot beterjesztette. Mit mondanak a németek? A németek azt mondják (olvassa): »Die Endgültigkeit dieser Erledigung ist für den Wiederaufbau der deutschen Wirtschaft gleicherlnnssen für die Sicherung des Rechtslebens unbedingt geboten«. (Propper Sándor: Ugy van! Ügy van!) A jogbiztonság ereje követeli a valorizációt és aki a valorizációtól elfordul, az kigúnyolja a jogbiztonságot és aláássa y azt a jólétet, amely külföldön hitelt és tekintélyt szerez nekünk. Mert az a hiu csillogás, amelylyel itt a pénzügyminister ur a legutóbbi költségvetés előterjesztésével is mutatja, hogy egymillió és ezt meghaladó pengő felesleggel zárul az állam költségvetése, a jólét attribútumával ruházza fel az államkasszát, azt az épületet és azt a konstrukciót, melyen az állam tekintélye, pénzügyi hataima és egyensúlya nyugszik. Én erre azt mondom, az az állam, mely polgárai jólétének tönkretevéséből táplálkozik, az az állam, mely hivalkodóan hirdeti, hogy ő aktiv és plusszal záruló költségvetést mutat elénk, s ezalatt tönkremennek a magángazdaságok, tönkremennek azok az exisztenciák, amelyekből táplálkozik ez a hiu csillogás, ez olyan reménység csak, amely megboszszulja magát, amely ideig-óráig tarthatja magát, de utána feltétlenül jön a felfordulás, jön az igazi forradalmi állapot gazdasági téren. Mert nemcsak az a forradalom, mikor a Marseillaise hangjai mellett üvöltő tömegek járnak. Forradalom az is, mikor a gazdasági élet nélkülözi a bizonyosságot, a jogkiegyenlitő erőt, az értékálló erők egymásmellé rendeltségét, azt a hatalmat, amelyet a nyugalom jelent csak, mikor törvény alapján nyugodt birósági Ítéletek szabályozzák a jogbiztonságot. Ott, ahol ez nincs meg, ott forradalmi állapot van. Ez a költségvetés ugyanaz, mint amikor az ember elolvassa azokat a szörnyűséges oldalait a történelemnek, ahol nagy menüetteket táncoltak akkor, amikor kint az utcán fájdalmas tömegeknek az ordítása hangzott. Miért nem hallják meg, hogy itt nyugodt, becsületes exisztenciák az éhségtől és a nélkülözéstől mardosva hirdetik, hogy nem birják tovább. Ezért olyan ez a költségvetés és olyan ez a törvényjavaslat is, mert a negáció álláspontjára helyezkedik. Ez megtagadása a tisztaságnak, a természetességnek, olyan ez, mint a kendőzött szépség, amelyről ha letörlődik a festék, ott van az aszott arc, amelytől irtózattal fordul el mindenki. Ez az állam mai képe. (Propper Sándor: Ugy van, XIV. Lajos kora ez! — Meskó Zoltán: Lássa, ebben igaza van! Azért nem kell senkinek sem bemázolnia magát!) Sajnálom, hogy nincsen itt a minister ur és sajnálom, hogy nincsenek itt a kormány többi tagjai, mert szeretném, ha közvetlenül hallanák, hogy a valorizációs törvényjavaslat 111. ülése 1928 január 17-én, kedden. tulajdonképen nem is a pénzügyminister ur javaslata, mert hiszen az ilyen javaslathoz az egész kormány presztizse fűződik. Csodálom például, hogy az igazságügyminister urnák nincs egy szava sem ehhez a javaslathoz; csodálom, hogy a ministerelnök ur rábízza reszszortminiszterére ennek a javaslatnak tárgyalását, holott annak minden intézkedése általános kormányzati szempontokat érint. Nézzék csak meg, hogy a sokat hivatkozott nyugateurópai fejlődésre hogyan hat ez a törvényjavaslat. Itt fel kell említenem egy világjelenséget, mert ebből deriválni kívánom azt az argumentációt, amely szerint ezt a javaslatot pőrére vetkőztetve, nemzetellenesnek kell deklarálni, nemcsak magyar politikai szempontból, hanem a nemzet dolgozó rétegeinek elhanyagolása szempontjából is. Azt kell mondanom, hogy a mélyen t. kormány beköti a szemét és bedugja a fülét, hogy ne lássa és ne hallja, hogy mi történik az államról alkotott felfogás modernizálása tekintetében széles e világon. Itt van egy könyv kezeim között, amelynek ez a címe: »Allgemeine Staatslehre.« Az egész világon ma már ezt az 1926-ban megjelent könyvet tanítják, talán a pesti egyetemen nem. Ezt a könyvet Hans Gelsen bécsi egyetemi tanár és képviselő irta; nagyon érdekes könyv. Minden katedrán hirdetik már azt a tantételt, hogy míg eddig az volt a köztudat és a közjogi erő, hogy egy ország boldogulásának, a salus reipublicae gondolatának az az értékelése, hogy az első a közjogi erősségek fentartása, hogy előbb jön a közjog és azután jön a magánjog, addig a mai államtan és a. mai konszolidáció előhírnökeként jelentkező tétel az, hogy az első a megélhetés, a tömegek joga és azután jön minden közjogi attribútum. Nem az a fontos ma már — legyen monarchia, legyen respublica, az egészen mindegy — hogy a közjogi jellegű intézmények a maguk fényében jelenjenek meg, nem a fény a fontes, hanem az, hogy árny ne legyen; nem az a fontos, hogy csillogó termekben és megfelelő külsőségek között vonuljanak fel tüntetően az állam közjogi erősségei, hanem az a fontos, hogy egy állam magánjogi berendezkedése a megélhetést biztosítsa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ezért a mai államszerkezetnek alaptétele, hogy azt a megelégedett és dolgozó lakosságnak erényei tartják fenn és azok az Ítéletek, amelyek a jogot a törvény szerint kiszolgáltatják. Nézzék meg, t. Képviselőház, a mi állapotainkat hogyan aránylanak azok ehhez a tételhez. Beterjesztenek egy ilyen törvényjavaslatot, amely negációja mindannak, ami jogos követelés és azt a megkülönböztetést adja, hogy az állam fiskalitása, az állam flskusi minősége az előbbre való, az ő gazdagsága a mások szegénységén felépülhet. Kérdezem, szabad-e ennek megtörténnie, lehet-e ennek erkölcsi és anya/ri igazolásai Amikor a törvényjavaslat pontról-pontra csak azt sorolja fel: ezt nem valorizálom, ezt nem értékelem fel, elzárom nemcsak önmagamat, de elzárom a községeket, elzárom a törvényhatóságokat, megvédelmezem a bankokat, megvédelmezek minden olyan erőt, amelynek kötelessége volna szolgáltatni az ellenszolgáltatásért, szolgáltatni a tartozásért, mindezeket hermetice elzárom! S kibocsátott a mélyen tisztelt pénzügyminister ur egy szállóigét, azt mondotta: nem lehet, mert máskülönben jön a lavina, nem lehet, mert felborul az állam pénzügyi egyensúlya.
