Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1Ù28 január 17-én, kedden. nflffvnn o<íwa7uríí o -P/->1^1^+ +i««+«li . »*, A», •.,.,, ~U U:..J«il.«i::_l. „1.1 _/ 95 Erre nagyon egyszerű a felelet, tisztelt Képviselőház. Felborul az állam pénzügyi egyensúlya? Miért? Hiszen napról-napra több adót fizetünk, a ministeri kimutatások azt mu­tatják, hogy a minister ur vigan hajtja be az adókat, az árverési hirdetmények kibocsátása után vért izzadó módon ideadja mindenki az obulusj.it . Hol fenyegeti tehát az államháztar­tást a felfordulás? Hiszen saját számadatai szerint növekvő bevételei vannak, saját kimu­tatásai szerint mindig többet meg többet vesz el. Én erre azt mondom, tisztelt Képviselő­ház: »De strigis, quae non sunt...«, az e fajta boszorkányokkal és gyermekmesókkel ne jöj­jön a pariament elé a minister ur, mert hiszen rá tudjuk olvasni, hogy számadatok szerint ez a veszedelem egyáltalában nem fenyeget; ezek mumusok, amelyektől nem félünk. De félünk attól, hogyha ez a rendszer és ez a módszer tovább tart, akkor beáll a magánháztartások teljes csődje. (Propper Sándor: Már beállt!) Ez lesz a felfordulás. Valorizálás nélkül nincs nyugalom ebben az országban, valorizálás nél­kül nincs megállás a lejtőn, és itt is meg kell csinálni azt, amit meg tudott csinálni Lengyel­ország, amit megcsináltak Németországban (Ernszt Sándor: De nem fizetnek!) és amit most megcsinálnak Ausztriában. És itt áll­junk meg csak egy szóra és épen Ernszt mé­lyen tisztelt képviselő úrhoz legyen szabad adresszálnom egy kijelentést. Ernszt képviselő úrhoz, aki az ő kiváló beszédeiben rendszerint szociális alkotások terén olyan nemzetközi vo­natkozásokat szeret felfedezni, amelyek a szo­ciáldemokraták munkálkodásának értékét le­szállítják. Legyen szabad elmondanom, — s ezt a t. Ház minden oldalának objektiv köteles­séggel kell figyelmébe a^án'anora, — hogy Ausztriában egy szociáldemokrata képviselő, jelentékeny egyenleg, fe.áil a .házban ós be­szédet mond arról, hogy a Niedersturz-ot, amely a valorizációnak euentéte vo.t Ausztriá­ban fokozatonként meg kell szüntetni, és azt hirdeti: de ekkor egyidejűleg minden állam­adóssági és községi kötvény valorizálandó, mert egyfelől felsegiteni a háztulajdonost, más­felől letiporni a lakót; egyfelől gazdaságilag vagyonosodót, az ingatlanban vagyonosod« 1 hozzásegíteni vagyonának konzerválásához, másfelől elhanyagolni azt a kötelességet (Ernszt Sándor: bőt ellenkezőleg!), amellyel az állam tartozik: ez igazságtalanság. T. Képviselőház! Soha nagyobb önmegta­gadast, soha hazafiasabb megnyilvánulást, soha ezzel harmonikusabb megnyilvánulást egy világnézletben a polgári pártoktól külön­böző párt részéről nem láthattak, mint ennél a javaslatnál Ausztriában és itt is, a szociál­demokrata képviselők részéről, akik sikra szálltak a valorizációért. Észre kell venni és meg kell becsülni ezt a törekvést. Meg kell látni azt, hogy az osztó igazság egyenlő törvé­nye alapján akarják, hirdetik ennek a nemzet­nek anyagi konszolidációját, mert tudják, hogy csak ott van munkalehetőség, ahol egy állam jogbizonyossága törvénytisztelettel sza­bályozva van. És ezzel szolgálják a maguk vi­lágnézleti irányát, amelyet összeegyeztettek ennek a javaslatnak tárgyalásánál és ennél a javaslatnál tartott felszólításaiknál mindazok­kal a nemzeti követelményekkel, amelyeket mi hirdetünk. Mármost, ha ez a javaslat annyira anti­demokratikus, ha ez a javaslat annyira izolált és elzárkózó mindattól, amit nemzeti követel­ménynek hirdethetünk, akkor nézzük meg aia^KonstruKciojunaK hibáit. A javaslat abboi intim ki, hogy az állam pénzügyi tgyensuiyanaK megóvása ceijabol törvénnyel paianusoija meg, négy ne vaiori­zaijmiK. ivnt jtuent ez a Kozeiinuu jogailapotá­vai szembeni üatszoen ineiioziassunaK meg­engedni, nogy en auatoKkai szoigaijaK és rá­mutassanak a független magyar birc*ságnaK és a magyar jogtudomány Korifeusainak arra az állásfoglalásra, amely szeinbeneiyezkediK ez­zei a törvényjavaslattal, üaroni Kimagasló nagyság, jogiuito ero kíséri a biroi auoKueio­nak karát: az egyik Staub .Lajos curiai ta­nácselnök, a másik Sohuszter ltudolf curiai tanácselnök, a ibarniadik özenurniay Ouón aktiv curiai biró. Ezek könyveket irnak, agi­tainak, felolvasásokat tanának. A inuituan Sziauits ivaroly egyetemi tanár is eioadast tariott arroi, bogy vaiorizacio nélkül megbil­len az államháztartásba vetett int. Miért mondjak ezt* Ji<zt kérdezem es segítségül hí­vom azt a kivaio besztüet, amelyet Jjabasi Haiász Móric képviselőtársunk lartott itt az ónoK soraiban. Az ó leljajduiasa konform ezekkei a tudományos megállapításokkal. iLd­kepzelik-e t i^epviseionaz, nogy érdemben megőszült bírák élettapasztalatoK felszántotta mon naiauva merjek nndetni azt, hogy er­kölcstelen az áhamnak ez a torvenyjavas.ata? Jiiiképzehk-e, hogy tudományos presztízsük kooKaziatasavai mernek nndetni, hogy ezt a törvényjavaslatot nem szabad törvényerőre emelni? Mernék-e hirdetni a Curiának kiváló ta­nácsai, merné-e hiruetni a viiágnirre szert tett iteiKezese azt, bogy vaiorizacio nelKül nem le­iiet nitguyugtaio néiKezes ebuen az országban, ha néni ugy volna, iiogy ez a törvényjavaslat, anidyet a penzugynnnister ur idenozott a Haz elé s ameiyet mar lyza-ben megkísérelt ide­hozni es amelyet azóta bő vite a, de rosszabb kiauasban újra előterjesztett, nem megíeieio? Merné-e a tudományos testületek összessége lindeini, hogy ezzel a törvenyjavasiaitai in­ficiáljak a magyar jogbiztonságot, ha nem ugy volna. En tehát feisorolom — tartsák tiszte­letben, vagy ne tartsák tiszteletben, de fel­sorolom, hogy a kir. Curia lb2b novemberétől kezdve úgyszólván sorozatosan hirdej.te, hogy az élet szava parancsolja, hogy a követelése­ket akár kártérítési jellegük van, akár a nyug­díj szempontjából keil azokat taglalni;, nem szabad és nem lehet felértékelés nélkül meg­bírálni. (Pakots József: Sem a pénzügymi­nister ur, sem az államtitkár nincs itt! Na­gyon jellemző!) Nem baj, hogy nincsenek itt, mert mi nem nekik beszélünk, hanem az or­szág előtt teszünk tanúságot, viszont ők ezzel önmagukról állítják ki a bizonyítványt, hogy okét a parlament nem érdekli, őket csak a sa­ját külön felfogásuk, s talán azok a tapsolt ér­deklik, amelyeket pártjukban kapnak. Már­pedig ez a javaslat felette kell, hogy álljon a partoknak és amikor egy ellenzéki képyiselő objektív bírálatot mond róla, akkor joggal el­várhatja, hogy hallja meg és lássa meg a mi­nister ur is azt, amit mi itt meggyőződésből es tudományos megalapozottsággal hirdetünk. (Petrovics György: Itt van a belügyminister!) Máskor az volt a szokás, hogy a minister urat megidézték az ülésbe, hogy legalább a kormány némiképen képviselve legyen. Mi ezektől a módszerektől eltekintünk, mert azt akarjuk, hogy nyugodt mederben folyjanak a parlamenti tárgyalások, de parlamenti tárgya­lásokat akarunk, azt akarjuk, hogy a vitatko­18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom