Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-111
Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1Ù28 január 17-én, kedden. nflffvnn o<íwa7uríí o -P/->1^1^+ +i««+«li . »*, A», •.,.,, ~U U:..J«il.«i::_l. „1.1 _/ 95 Erre nagyon egyszerű a felelet, tisztelt Képviselőház. Felborul az állam pénzügyi egyensúlya? Miért? Hiszen napról-napra több adót fizetünk, a ministeri kimutatások azt mutatják, hogy a minister ur vigan hajtja be az adókat, az árverési hirdetmények kibocsátása után vért izzadó módon ideadja mindenki az obulusj.it . Hol fenyegeti tehát az államháztartást a felfordulás? Hiszen saját számadatai szerint növekvő bevételei vannak, saját kimutatásai szerint mindig többet meg többet vesz el. Én erre azt mondom, tisztelt Képviselőház: »De strigis, quae non sunt...«, az e fajta boszorkányokkal és gyermekmesókkel ne jöjjön a pariament elé a minister ur, mert hiszen rá tudjuk olvasni, hogy számadatok szerint ez a veszedelem egyáltalában nem fenyeget; ezek mumusok, amelyektől nem félünk. De félünk attól, hogyha ez a rendszer és ez a módszer tovább tart, akkor beáll a magánháztartások teljes csődje. (Propper Sándor: Már beállt!) Ez lesz a felfordulás. Valorizálás nélkül nincs nyugalom ebben az országban, valorizálás nélkül nincs megállás a lejtőn, és itt is meg kell csinálni azt, amit meg tudott csinálni Lengyelország, amit megcsináltak Németországban (Ernszt Sándor: De nem fizetnek!) és amit most megcsinálnak Ausztriában. És itt álljunk meg csak egy szóra és épen Ernszt mélyen tisztelt képviselő úrhoz legyen szabad adresszálnom egy kijelentést. Ernszt képviselő úrhoz, aki az ő kiváló beszédeiben rendszerint szociális alkotások terén olyan nemzetközi vonatkozásokat szeret felfedezni, amelyek a szociáldemokraták munkálkodásának értékét leszállítják. Legyen szabad elmondanom, — s ezt a t. Ház minden oldalának objektiv kötelességgel kell figyelmébe a^án'anora, — hogy Ausztriában egy szociáldemokrata képviselő, jelentékeny egyenleg, fe.áil a .házban ós beszédet mond arról, hogy a Niedersturz-ot, amely a valorizációnak euentéte vo.t Ausztriában fokozatonként meg kell szüntetni, és azt hirdeti: de ekkor egyidejűleg minden államadóssági és községi kötvény valorizálandó, mert egyfelől felsegiteni a háztulajdonost, másfelől letiporni a lakót; egyfelől gazdaságilag vagyonosodót, az ingatlanban vagyonosod« 1 hozzásegíteni vagyonának konzerválásához, másfelől elhanyagolni azt a kötelességet (Ernszt Sándor: bőt ellenkezőleg!), amellyel az állam tartozik: ez igazságtalanság. T. Képviselőház! Soha nagyobb önmegtagadast, soha hazafiasabb megnyilvánulást, soha ezzel harmonikusabb megnyilvánulást egy világnézletben a polgári pártoktól különböző párt részéről nem láthattak, mint ennél a javaslatnál Ausztriában és itt is, a szociáldemokrata képviselők részéről, akik sikra szálltak a valorizációért. Észre kell venni és meg kell becsülni ezt a törekvést. Meg kell látni azt, hogy az osztó igazság egyenlő törvénye alapján akarják, hirdetik ennek a nemzetnek anyagi konszolidációját, mert tudják, hogy csak ott van munkalehetőség, ahol egy állam jogbizonyossága törvénytisztelettel szabályozva van. És ezzel szolgálják a maguk világnézleti irányát, amelyet összeegyeztettek ennek a javaslatnak tárgyalásánál és ennél a javaslatnál tartott felszólításaiknál mindazokkal a nemzeti követelményekkel, amelyeket mi hirdetünk. Mármost, ha ez a javaslat annyira antidemokratikus, ha ez a javaslat annyira izolált és elzárkózó mindattól, amit nemzeti követelménynek hirdethetünk, akkor nézzük meg aia^KonstruKciojunaK hibáit. A javaslat abboi intim ki, hogy az állam pénzügyi tgyensuiyanaK megóvása ceijabol törvénnyel paianusoija meg, négy ne vaiorizaijmiK. ivnt jtuent ez a Kozeiinuu jogailapotávai szembeni üatszoen ineiioziassunaK megengedni, nogy en auatoKkai szoigaijaK és rámutassanak a független magyar birc*ságnaK és a magyar jogtudomány Korifeusainak arra az állásfoglalásra, amely szeinbeneiyezkediK ezzei a törvényjavaslattal, üaroni Kimagasló nagyság, jogiuito ero kíséri a biroi auoKueionak karát: az egyik Staub .Lajos curiai tanácselnök, a másik Sohuszter ltudolf curiai tanácselnök, a ibarniadik özenurniay Ouón aktiv curiai biró. Ezek könyveket irnak, agitainak, felolvasásokat tanának. A inuituan Sziauits ivaroly egyetemi tanár is eioadast tariott arroi, bogy vaiorizacio nélkül megbillen az államháztartásba vetett int. Miért mondjak ezt* Ji<zt kérdezem es segítségül hívom azt a kivaio besztüet, amelyet Jjabasi Haiász Móric képviselőtársunk lartott itt az ónoK soraiban. Az ó leljajduiasa konform ezekkei a tudományos megállapításokkal. iLdkepzelik-e t i^epviseionaz, nogy érdemben megőszült bírák élettapasztalatoK felszántotta mon naiauva merjek nndetni azt, hogy erkölcstelen az áhamnak ez a torvenyjavas.ata? Jiiiképzehk-e, hogy tudományos presztízsük kooKaziatasavai mernek nndetni, hogy ezt a törvényjavaslatot nem szabad törvényerőre emelni? Mernék-e hirdetni a Curiának kiváló tanácsai, merné-e hiruetni a viiágnirre szert tett iteiKezese azt, bogy vaiorizacio nelKül nem leiiet nitguyugtaio néiKezes ebuen az országban, ha néni ugy volna, iiogy ez a törvényjavaslat, anidyet a penzugynnnister ur idenozott a Haz elé s ameiyet mar lyza-ben megkísérelt idehozni es amelyet azóta bő vite a, de rosszabb kiauasban újra előterjesztett, nem megíeieio? Merné-e a tudományos testületek összessége lindeini, hogy ezzel a törvenyjavasiaitai inficiáljak a magyar jogbiztonságot, ha nem ugy volna. En tehát feisorolom — tartsák tiszteletben, vagy ne tartsák tiszteletben, de felsorolom, hogy a kir. Curia lb2b novemberétől kezdve úgyszólván sorozatosan hirdej.te, hogy az élet szava parancsolja, hogy a követeléseket akár kártérítési jellegük van, akár a nyugdíj szempontjából keil azokat taglalni;, nem szabad és nem lehet felértékelés nélkül megbírálni. (Pakots József: Sem a pénzügyminister ur, sem az államtitkár nincs itt! Nagyon jellemző!) Nem baj, hogy nincsenek itt, mert mi nem nekik beszélünk, hanem az ország előtt teszünk tanúságot, viszont ők ezzel önmagukról állítják ki a bizonyítványt, hogy okét a parlament nem érdekli, őket csak a saját külön felfogásuk, s talán azok a tapsolt érdeklik, amelyeket pártjukban kapnak. Márpedig ez a javaslat felette kell, hogy álljon a partoknak és amikor egy ellenzéki képyiselő objektív bírálatot mond róla, akkor joggal elvárhatja, hogy hallja meg és lássa meg a minister ur is azt, amit mi itt meggyőződésből es tudományos megalapozottsággal hirdetünk. (Petrovics György: Itt van a belügyminister!) Máskor az volt a szokás, hogy a minister urat megidézték az ülésbe, hogy legalább a kormány némiképen képviselve legyen. Mi ezektől a módszerektől eltekintünk, mert azt akarjuk, hogy nyugodt mederben folyjanak a parlamenti tárgyalások, de parlamenti tárgyalásokat akarunk, azt akarjuk, hogy a vitatko18*
