Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1928. évi január hó 17-én, kedden, Puky Endre elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólalt : Gál Jenő. — A legközelehbi ülés idejónuk ós napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és interpelláoiós-könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése A kormány részéről jelen vannak : Bud János, Scitouszky Béla. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Urbanics Kálmán jegyző ur. Bejelentem a t. Háznak, hogy Berki Gyula képviselő ur hozzám intézett táviratában a Ház jegyzői tisztségéről, valamint a mentelmi és a közigazgatási bizottságban viselt tagságáról, Bárezy István képviselő ur pedig hozzám intézett li veiében a közoktatásügyi bizottságban viselt tagságáról lemondott. A lemondásokat a Ház tudomásul veszi. Az ily módon megüresedett jegyzői tisztség és a bizottsági tagsági helyek betöltése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. T. Ház! Rassay Károly képviselő ur a legutóbbi ülésen a napirendi vita során, elnökletem alatt beszédet mondott. Megállapítván a gyorsírói feljegyzésekből, hogy a beszéd bizonyos vonatkozásban sértő kifejezéseket tartalmazott, ot ezért utólag kénytelen vagyok rendreutasítani. Napirend szerint következik Gál Jenő képviselő ur, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott. Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor ehhez a történelmi jelentőségű törvényjavaslathoz hozzászólok s azt objektiv kritikában óhajtom részesíteni, nem hallgathatom el, hogy végtelen szomorúsággal tölt el az a részvétlenség, amely a törvényjavaslat tárgyalását kiséri. (Bródy Ernő: De csak itt! A publikumban nem!) Az egyes felszólalóknak igazán kiváló, a szakszerűség és a politikum szempontjából elsőrangú jelentőségű beszédei nemcsak ugy, mint most, de talán még inkább üres padsorok előtt hangzottak el, nem is szólva a ministeri érdeklődés teljes hiányáról. (Ugy van! Ugy van! a szélsőK.ÉPVISELOHAZÏ NAPLÓ- VITT. baloldalon. — Propper Sándor: Most sincs itt minister!) T. Képviselőház! Ezt a fájdalmas megállapítást (Propter Sándor: Vadásznak valamerre!) kiegészíti a közéleti jelenségeknek olyan mozzanata, amely ismét azzal kisért, hogy személyi kérdések előtérbetolulásával a közérdek rovására kívánják ápolni a magyar közéletet. Inficiálása ez a magyar közéletnek, mert a helyett, hogy egy történelmi jelentőségre hivatott javaslat objektiv bírálatát, az ellenzéki küzdelemnek méltatását akképen fogadnák, amint ez az objektivitás jegyében megnyilvánulni kívánkozik, azzal töltik az időt hogy személyes invektivákkal traktálják a közéletet és traktálják a bíróságot. A, bíróság nem erre való. Ilyenkor mindig eszébe jut az embernek a római praetor puritánsága, aki a politikai évődés korszakában eléje kívánkozó politikusokat azzal kergette el az asztalától: Minima non curat praetor, — az urak magánügyeiket intézzék el egymás között és ne a köz rovására, ne a köz traktálásával és ne a bíróság előtt való megjelenéssel. (Erdélyi Aladár: Másra mondta. Tisztelettel megjegyezzük.) T. Képviselőház! Bíróságról teszek említést a valorizációs törvényjavaslatnak tárgyalásánál. Méltóztassanak felfigyelni arra a jelenségre, hogy a valorizációs kérdésnek szülő oka minden országban, nemcsak nálunk, egy emelkedett bírói felfogásból indult ki. Itt hivatkoznom kell elsősorban Németországra. Németország a jognak és törvényességnek igazi hazája, ahol a jog tudományos ápolása világjelentőségre tarthat számot. Míg Angliában vannak kiváló bírák, vannak kiváló jogpolitikusok, addig Németországban vannak a legkiválóbb biróságok, testületi szellemtől áthatott és a birói függetlenségtől szaturált biróságok, melyekre, ha kijelentést tesznek, ránéz az egész világ. Azt merném mondani, hogy a német Reichsgericht határozatai olyanok, mint a pápai allokuciók. a csalhatatlanság erejével állnak sorompóba a jog szolgálatában, és tisztelettel néz rájuk a világ minden nemzetsége. Most méltóztassanak egy tekintetet vetni arra, hogy hogyan kezdődött Németországban már 1920-ban és 1921-ben a valorizációs mozgalom. Ez a Trianon által és a versaillesi es pa13