Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-93
42 Az országgyűlés képviselőházának 9, azt, hogy az érdekelt vállalatok óhajának megfelelően igazságosan történik az adóztatás. Kétségtelen azonban az, hogy az a cél, amelyet a kereskedelemügyi mmisterium el akar érni és amit én ugy lejtettem ki, hogy önállósítani, függetleníteni akarja magát a pénzügymimsteri ceruzától, ebben az esetben nem áll fenn. JNem áii íenn tudniillik az önállóság és függetlenség. Én tehát mkáob itt lelem a magyarázatát annak, hogy annyira óvakodik a kereskedelemügyi minister ur belemenni egy masxk adóztaiasi mouszerbe; nolott elismeri es kuionösen nagyjelentőségű, hogy a kereskedelemügyi minister ur ismeri el, (Herrmann MiKsa keresKedeiemügyi minister: Uüó!) akinek szakérteimet nununyájan ismerjük, hogy igazságosabb adó nem is volna, mmt az, amit javasoi. Itt kell szóvátennem azt, hogy a kereskedelemügyi niimsier ur es példának okáért üaspárdy Jiilemer képviselő ur íeszöialasa között a magyar gyártmányok kérdésében eaentet van. En azt az álláspontot oszioni, amelyet Gaspárdy képviselőtársam, nogy amennyire joga, sot szazszoios kötelessége a minister umak, hogy a magyar ipart támogassa és e célból minden rendeiüezésére álló eszközzel belekenyszeritse az embereket, hogy csak magyar gyártmányokat vasaroqanak, bizonyos határa ennek a kereskedelemügyi mmisieri beavatkozásnak is van. Itt összeütközésbe jön az ipar ministere a közlekedés mmisterévei, mert a közlekedés őrének épen ugy kell érvényesítenie a közlekedés érdekeit, Tenát, hogyha a közlekedés érdekei parancsolják, hogy itt gyorsan rendelkezésre bocsáttassanak jármüvek, mert sok vonalon autóbuszjáratokat követelnek a közlekedés igényei, akkor nem lehet várni a magyar ipar hatramaradottsaga ioiytán azokra az időkre, hogy majd jövőre, egy lélév, vagy egy év mmva meiyik magyar gyár miiyen minőségben és milyen mennyiségben tud autóbuszokat rendelkezésre bocsátani. Tény az, hogy a szükségleteket ezidószerint nem tudják kieiégiteni, csak a távoli jövőre, távoli termmusokia tudnak biztató Ígéreteket tenni, azoknak, akik námk vásárolni akarnak és ezeket a terminusokat sem tudják a legtöbb esetben betartani. A kereskedelemügyi minister ur törvényjavaslatával szemben már a bizottsági tárgyalásnál felhoztam ezt a dolgot és itt az volt az érdekes, hogy itt meg én álltam vele szemben a magyar ipar védelmében. Miközben a kereskedelemügyi minister ur a magyar ipar védelmében nem ismer tréfát, igy a járművek vásárlásánál, ide jön egy olyan törvényjavaslattal, amely meghökkent mindenkit, aki magyar gyártmányú gépkocsit akar venni, mert a minister ur az önsúly szerint adóztat. Konkrét példát hoztam fel, megneveztem Feuersthal Viktor autobuszvállalkozót, akinek két egyformán 34 férőhellyel íendelkező idegen gyártmányú és magyar gyártmányú kocsija van. Az idegen gyártmány és a magyar gyártmány között az Önsúlykülönbözet 20 métermázsát tesz ki. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Elég hiba!) Megmondottam, hogy ezt a vállalkozót sújtani fogja a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely az Önsúly szerint adóztat. A minister ur kétségbevonta akkor. Kétségtelen, hogy a szakismeret őnála van, az egész parlament valamennyi tagjának együttvéve nincs ezen a téien annyi szakismerete, mint neki. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: No! No!) Ez kétségtelen. Mégis az a fura helyzet állott elő, hogy a bizottsági tárgyalások és a '. ülése 1927 november 23-án, szerdán. plenárius tárgyalások között megmozdult a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete és átiratot intézett a minister úrhoz ugyanolyan irányban, mint ahogy és felszólalni bátor voltam. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete nekem is elküldte a minister úrhoz küldött átiratának szövegét, és igy jól tudom, hogy ebben az átiratban az van, hogy (olvassa); »Ez az intézkedés a magyar gépipar termekeit a külföldi hasonló kocsikkai szemben hátrányos helyzetbe hozza, miután a magyar automobilgyártó iparnak autóbusz és teherautó gyártmányai aránylag nagyobb önsúlyuak, mint a külföldi, különösen a Eord és Chevrolet gyártmány. Ez a különbség nem merül fel a külföldi elsőrangú kocsikkal szemben, hanem kizárólag csak az úgynevezett könnyű típusoknál, amelyet legfeljebb másfél-két tonna teherbírásig, azaz 18—20 személy szállítására szolgáló autóbuszok, jelentkezik. Igaz, hogy bizonyos határig az önsúly magasabb volta a kocsik nagyobb tartusságát jelzi, s ez a megállapítás érvényes a jelen helyzetben is, azonban a nagyobb önsúly egyszersmind magasabb eladási árakat jelent és ennek következteben a magyar gyártmányú autóbuszok és teherkocsik ezeknél az egészen könnyű külföldi gyártmányoknál számbavehetően drágábbak.« Tehát nem várt oldalról a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete — amelyik egyesület épen ebben a kérdésben anynyira éber, hogy a napilapokat figyeli, és a napilapokban egy-egy képviselőtői megjelent nyilatkozatoknál is nyomban felszisszen, hogyha az az ő általuk elfoglalt állásponttal nem kvadrál, — megnyilatkozott most. Hivatott fejéhez a magyar kereskedelemügyi ministerhez fordul és igazolja a bizottsági tárgyalások folyamán felhozott érveimet, igazolja azt," hogy ha önsúly szerint adóznau az autóbuszok, ebben az esteben a magyar gyártmányokat vásároló vállalkozók hátrányos helyzetbe kerülnek. Mélyen t. Kepviseionaz! Ilyen esetek a törvényhozási tárgyalásnál gyakran előfordulnak. Többnyire a mindenkori pénzügyminister úrral kell hadakoznunk, többnyire a mindenkori pénzügyminister urak szoktak görcsösen ragaszkodni ahhoz a szöveghez, amelyet előzetesen beterjesztettek, merő rideg fiskális szempontból. Ebben az esetben most egészen más a helyzet. A bizottsági tárgyaláson a pénzügyminister urat helyettesítő f Vargha Imre államtitkár ur belement abba a módosításba, hogy az autóbuszok a bruttó-bevétel alapján adózzanak. Ebben a tekintetben anynyira ment, hogy idevonatkozó javaslatomat stilárisan is ő igazitolta ki, amit emlékül őrzött annak bizonyítására, hogy a rideg, hideg fiskális-szempontokat képviselő pénzügyminister belement a módositásba míg a kereskedelemügyi minister ur, akinek elsősorban a közlekedés érdekei feküsznek a szivén és aki a technikai haladásnak aiapos ismerője és igy a Magyar Vasművek felterjesztésének ő a hivatott elbirálója, nem tudom milyen okból még mindig nem hajlik meg most sem a Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülőiének idejében előterjesztett tiltakozása után sem (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ohó!) és változatlanul ragaszkodik az eredeti szöveghez. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Ezeknél az indokoknál fogva kérem, hogy a 2. §-t abban a formában.
