Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-93

42 Az országgyűlés képviselőházának 9, azt, hogy az érdekelt vállalatok óhajának meg­felelően igazságosan történik az adóztatás. Kétségtelen azonban az, hogy az a cél, ame­lyet a kereskedelemügyi mmisterium el akar érni és amit én ugy lejtettem ki, hogy önálló­sítani, függetleníteni akarja magát a pénzügy­mimsteri ceruzától, ebben az esetben nem áll fenn. JNem áii íenn tudniillik az önállóság és függetlenség. Én tehát mkáob itt lelem a ma­gyarázatát annak, hogy annyira óvakodik a kereskedelemügyi minister ur belemenni egy masxk adóztaiasi mouszerbe; nolott elismeri es kuionösen nagyjelentőségű, hogy a kereskede­lemügyi minister ur ismeri el, (Herrmann MiKsa keresKedeiemügyi minister: Uüó!) aki­nek szakérteimet nununyájan ismerjük, hogy igazságosabb adó nem is volna, mmt az, amit javasoi. Itt kell szóvátennem azt, hogy a kereskede­lemügyi niimsier ur es példának okáért üas­párdy Jiilemer képviselő ur íeszöialasa között a magyar gyártmányok kérdésében eaentet van. En azt az álláspontot oszioni, amelyet Gaspárdy képviselőtársam, nogy amennyire joga, sot szazszoios kötelessége a minister umak, hogy a magyar ipart támogassa és e célból minden rendeiüezésére álló eszközzel belekenyszeritse az embereket, hogy csak magyar gyártmányo­kat vasaroqanak, bizonyos határa ennek a ke­reskedelemügyi mmisieri beavatkozásnak is van. Itt összeütközésbe jön az ipar ministere a közlekedés mmisterévei, mert a közlekedés őré­nek épen ugy kell érvényesítenie a közlekedés érdekeit, Tenát, hogyha a közlekedés érdekei parancsolják, hogy itt gyorsan rendelkezésre bocsáttassanak jármüvek, mert sok vonalon autóbuszjáratokat követelnek a közlekedés igé­nyei, akkor nem lehet várni a magyar ipar hatramaradottsaga ioiytán azokra az időkre, hogy majd jövőre, egy lélév, vagy egy év mmva meiyik magyar gyár miiyen minőségben és mi­lyen mennyiségben tud autóbuszokat rendelke­zésre bocsátani. Tény az, hogy a szükségleteket ezidószerint nem tudják kieiégiteni, csak a tá­voli jövőre, távoli termmusokia tudnak biztató Ígéreteket tenni, azoknak, akik námk vásárolni akarnak és ezeket a terminusokat sem tudják a legtöbb esetben betartani. A kereskedelemügyi minister ur törvény­javaslatával szemben már a bizottsági tárgya­lásnál felhoztam ezt a dolgot és itt az volt az érdekes, hogy itt meg én álltam vele szemben a magyar ipar védelmében. Miközben a keres­kedelemügyi minister ur a magyar ipar védel­mében nem ismer tréfát, igy a járművek vásár­lásánál, ide jön egy olyan törvényjavaslattal, amely meghökkent mindenkit, aki magyar gyártmányú gépkocsit akar venni, mert a mi­nister ur az önsúly szerint adóztat. Konkrét példát hoztam fel, megneveztem Feuersthal Viktor autobuszvállalkozót, akinek két egyfor­mán 34 férőhellyel íendelkező idegen gyártmá­nyú és magyar gyártmányú kocsija van. Az idegen gyártmány és a magyar gyártmány kö­zött az Önsúlykülönbözet 20 métermázsát tesz ki. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minis­ter: Elég hiba!) Megmondottam, hogy ezt a vál­lalkozót sújtani fogja a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely az Önsúly szerint adóztat. A minister ur kétségbevonta akkor. Kétségte­len, hogy a szakismeret őnála van, az egész par­lament valamennyi tagjának együttvéve nincs ezen a téien annyi szakismerete, mint neki. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: No! No!) Ez kétségtelen. Mégis az a fura helyzet ál­lott elő, hogy a bizottsági tárgyalások és a '. ülése 1927 november 23-án, szerdán. plenárius tárgyalások között megmozdult a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egye­sülete és átiratot intézett a minister úrhoz ugyanolyan irányban, mint ahogy és felszó­lalni bátor voltam. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete nekem is el­küldte a minister úrhoz küldött átiratának szövegét, és igy jól tudom, hogy ebben az át­iratban az van, hogy (olvassa); »Ez az intézke­dés a magyar gépipar termekeit a külföldi ha­sonló kocsikkai szemben hátrányos helyzetbe hozza, miután a magyar automobilgyártó ipar­nak autóbusz és teherautó gyártmányai arány­lag nagyobb önsúlyuak, mint a külföldi, külö­nösen a Eord és Chevrolet gyártmány. Ez a különbség nem merül fel a külföldi elsőrangú kocsikkal szemben, hanem kizárólag csak az úgynevezett könnyű típusoknál, amelyet leg­feljebb másfél-két tonna teherbírásig, azaz 18—20 személy szállítására szolgáló autóbuszok, jelentkezik. Igaz, hogy bizonyos határig az ön­súly magasabb volta a kocsik nagyobb tartus­ságát jelzi, s ez a megállapítás érvényes a je­len helyzetben is, azonban a nagyobb önsúly egyszersmind magasabb eladási árakat jelent és ennek következteben a magyar gyártmányú autóbuszok és teherkocsik ezeknél az egészen könnyű külföldi gyártmányoknál számbavehe­tően drágábbak.« Tehát nem várt oldalról a Magyar Vasmű­vek és Gépgyárak Országos Egyesülete — ame­lyik egyesület épen ebben a kérdésben any­nyira éber, hogy a napilapokat figyeli, és a napilapokban egy-egy képviselőtői megjelent nyilatkozatoknál is nyomban felszisszen, hogy­ha az az ő általuk elfoglalt állásponttal nem kvadrál, — megnyilatkozott most. Hivatott fe­jéhez a magyar kereskedelemügyi ministerhez fordul és igazolja a bizottsági tárgyalások fo­lyamán felhozott érveimet, igazolja azt," hogy ha önsúly szerint adóznau az autóbuszok, ebben az esteben a magyar gyártmányokat vásároló vállalkozók hátrányos helyzetbe kerülnek. Mélyen t. Kepviseionaz! Ilyen esetek a törvényhozási tárgyalásnál gyakran előfor­dulnak. Többnyire a mindenkori pénzügymi­nister úrral kell hadakoznunk, többnyire a mindenkori pénzügyminister urak szoktak gör­csösen ragaszkodni ahhoz a szöveghez, amelyet előzetesen beterjesztettek, merő rideg fiskális szempontból. Ebben az esetben most egészen más a helyzet. A bizottsági tárgyaláson a pénzügyminister urat helyettesítő f Vargha Imre államtitkár ur belement abba a módosí­tásba, hogy az autóbuszok a bruttó-bevétel alapján adózzanak. Ebben a tekintetben any­nyira ment, hogy idevonatkozó javaslatomat stilárisan is ő igazitolta ki, amit emlékül őr­zött annak bizonyítására, hogy a rideg, hideg fiskális-szempontokat képviselő pénzügymi­nister belement a módositásba míg a kereske­delemügyi minister ur, akinek elsősorban a közlekedés érdekei feküsznek a szivén és aki a technikai haladásnak aiapos ismerője és igy a Magyar Vasművek felterjesztésének ő a hi­vatott elbirálója, nem tudom milyen okból még mindig nem hajlik meg most sem a Vas­művek és Gépgyárak Országos Egyesülőiének idejében előterjesztett tiltakozása után sem (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ohó!) és változatlanul ragaszkodik az eredeti szöveghez. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék be­szédét befejezni. Szilágyi Lajos: Ezeknél az indokoknál fogva kérem, hogy a 2. §-t abban a formában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom