Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. ahogy azt a bizottság elfogadta, ne méltóztas- • sék elfogadni, hanem e helyett ezt a másik kombinált adóztatási rendszert, amelyet előterjeszteni bátor voltam, méltóztassanak elfogadni. Einök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi minister ur volt szives engem kioktatni arra nézve, hogy a külföldön is az önsúly szerint adóztatják meg a teherautókat, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Csak konstatáltam!) továbbá arra nézve, hogy adókedvezményekkel és egyátalában ilyen protekcionáló módszerekkel a gyártást fejleszteni nem lehet és nem is ajánlatos. Elismerem azt, hogy Angliában, Franciaországban és tudomásom szerint más országokban is, ahol ez az adó érvényben van, a teherautók önsúly szerint fizetnek adót. Azt hiszem azonban, hogy a minister ur figyelmét elkerülte az, hogy ezekben az országokban még nincsenek olyan nagy mennyiségben ezek a dumping-áron ide csúszott kocsik forgalomban, mint nálunk. Tessék végignézni Párizs utcáit, vagy elmenni Németország városaiba s megnézni a forgalmat, s azt fogják tapasztalni, hogy 100 autó közül talán csak egy Ford-kocsi szalad; ezzel szemben nálunk talán épen forditott az arány. Ennek következtében természetes, hogy az, akinek a magyar ipar fejlesztése szivén fekszik, igyekezni fog odahatni, hogy ez az adózás megváltoztattassák oiyankepen, hogy ezáltal a magyar ipar mégis valami levegőhöz jusson. Hogy nem lehet ilyen kedvezményekkel ipart fejleszteni, annak legélénkebb cáfolata a textilipar. Nincs Magyarországban iparág, amely oly nagy mértékű állami támogatásban részesülne főleg a pénzügyministerium részéről, mint a textilipar. A vámkedvezmények terén és a kikeszitesi eljárásnál engedélyezett vámhitelek terén olyan mértékben protekciónált ipar a textilipar, hogy a textilgyárak képesek 5—6 esztendő alatt — hála a magyar szociálpolitikának s hála annak a mentalitásnak, amely a kormányt szociálpolitikai téren eltölti — egész gyárukat leirni. (Gaal Gaston: Adót mit fizetnek? Az a "kérdés.) Megnyugtatom t. képviselőtársamat, — ha esetleg textilrészvényei vannak — hoiy nagyon kedvezményesen adóznak ezek a gyárak. (Gaal Gaston: Nem azért kérdeztem! Sokkai több ilyen részvényük van a szociáldemokrata vezéreknek!) Hogy nekünk mennyi van, azt a képviselő ur bizza reánk és azokra a választókra, akik ideküldtek bennünket. (Gaal Gaston: Az enyéimet odaprezentálom !) T. Ház! Mondom, a textilipar erős támogatásban részesül. Ha a fejlődő autóipar csak megközelítőleg olyan támogatásban részesült volna az állam részéi ől, mint amilyen mértékben a textilipar élvezi a koimány kegyeit, akkor ma egészen másként állnánk az autóipar tekintetében, mint ahogy állunk. Ezzel az adózással csak még inkább sújtják a magyar autókat és még inkább lehetővé teszik, hogy Magyarországba külföldről dumping-áron autókat hozzanak be, mert azt, aki magyar teherautót vesz, azzal büntetik, hogy — nagyobb lévén az önsúly — nagyobb adót fizet. S erre a pénzügyminister ur egyszerűen azzal felel: nincs akadálya ennek, csinálják a magyar gyárak is olyan könnyűvé a kocsikat, mint ahogy Ford csinálja s ezzel a dolog el van intézve. (Zaj.) Csakhogy ez nem egészen a konstrukció kérdése. Nagyon téved a minister ur, ha azt hiszi, hogy ezt könnyen meg lehet es-iKaPVISELÖBULjZI NAPLÓ. VII. llése 1927 november 23-án, szerdán. 43 nálni. Annak, aki Ford-kocsit vesz, tisztában kell lennie azzal, hogy az a kocsi hat hónapnál tovább nem igen tart, mert ha tovább is forgalomban van, olyan nagymennyiségű olajat és benzint fogyaszt, hogy tovább nem érdemes forgalomban tartani. Nekünk van körülbelül két tucat autónk, mi ezt megpróbáltuk. Egy Ford-kocsi élettartama erős használat mellett 6—7 hónap s aki ilyen kocsit vesz, tisztában van azzal, hogy az nem tart tovább. Ha magyar gyárban vesz valaki kocsit, számit reá, hogy az egypár évig kitart. A magyar gyárnak figyelembe kell vennie a magyar ujakat és sok olyan körülményt, amelyet Ford nem vesz figyelembe és amelyet más gyáiak sem vesznek figyelembe. Ez az egyik szempont. A másik szempont tisztán műszaki szempont, tudniillik az, hogyha nálunk Magyarországon rendelkezésre állanának azok az anyagok és olyan olcsón, mint ahogy Amerikában rendelkezésére állanak a nagy motorgyáraknak, akkor mi is meg tudnók csinálni azt a kunsztot, hogy lényegesen könnyebb kocsikat állitsunk elő. Sajnos, azonban nekünk ez az anyag nem áll rendelkezésünkre. És itt hiába gúnyolódik a minister ur. Engem kohómérnökök világosítottak fel és nem kételkedhetem abban, hogy igazat mondtak. Az a körülmény, hogy Amerikában olcsó a vanadium, teszi lenetővé ezeknek a gyáraknak azt, hogy a vanádiummal kikészitett acélból Oiyan könnyű kocsikat gyártsanak, mint amilyeneket csinálnak. Nálunk azonban ez nem lehetséges, mert stm a diósgyőri, sem az ózdi gyár nem tudja ezt az anyagot a gyártásnál felhasználni s ennélfogva az ugyanolyan szilárdságú anyag nálunk legalább kétszer olyan vastag, mint Amerikában. Én épen a minister urnák tegnapi felvilágosítása után nekifeküdtem és átvettem az egész erre vonatkozó amerikai anyagot, megnéztem a Vanadium Company kiadásait és ennek alapján meggyőződtem arról, hogyha ugyanolyan szilárdságú anyagot akarunk késziteni, mint az amerikaiak, akkor annak legalább kétszer olyan vastagnak kell lennie. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ezt az anyagot mi is tudjuk csinálni!) Csakhogy nagyon drágán és mégsem ugy, mint Ford, aki közvetlenül tudja azt beszerezni. : Én tehát szintén azt mondom, amit Szilágyi Lajos t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik az autóipar fejlesztése nemcsak abból a szempontból fontos, hogy sok munkást foglalkoztat s nemcsak nemzeti becsület kérdése, hogy az a kocsi nálunk készült-e, mint a finnak-f néi, hanem sok minden egyéb szempontból is fontos, amelyekre most nem akarok kitérni, mert hiszen vannak dolgok, amelyekre gondol az ember, de nem mindig mondja meg. Mindenesetre fontos az, hogy rendelkezésére álljon a mindenkori államhatalomnak egy megfelelő teljesítőképességgel biró automobigyár. Az automobilipar nálunk nem részesül olyan támogatásban, mint a textilipar, ilyent nem is kér, azonban épen a magyarországi különleges viszonyokra való tekintettel be kellene látnia a kereskedelemügyi minister urnák, hogy az adózásnak ilyen módon való megállapítása az autóipart súlyosan sújtja, mert akik ma teherautót vettek, a jövőben óvakodni fognak ettől épen azért, mert az adózásnál sújtják őket. Az, hogy ez a rendelkezés a magyar autógyárakat kényszeríteni fogja arra, hogy könynyebb kocsikat gyártsanak, elméletben megáll, a gyakorlatban azonban végre nem hajtható. Ezek alapján csatlakozom ahhoz« amit Szi7