Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-93
36 "Az országgyűlés képviselőházának* 93, Uatriran! a jobboldalon.) Nem azért, m^rt a vanádi-nra kimegv. Az egészen un dolog, hogv a vanadium kimegy az acélból, A vanárüum nem m€?y ki. hanem az a bai hogv a Fordtípus, amelyet óriási mennyiségben gyártanak egy apparátussal, amely jóformán egyedül áll a világon. — a Chevrolet-cég kezd most a nyomába lépni — amelyet a gyár olyan tömegekben tud ontani, hogv annak árával nagyon bajos konkurrálni, nem birja el ezt a túlterhelést. Ezt a veszélyt, a túlságosan könnyű alváz használatát, kellő felügvelettél kell paralizálni, amely nem enged túlságosan sok férőhelyet rakni az autóbuszra. Ez nem könnyű dolos:, de ezt meg kell csinálnunk. Én tehát nem tndok más konkhizmra jntni, mint hogy maradjunk meg a súlyai an mellett. Még egvnár szót akarok szólni az automobilyzemanvag kérdéséről. Wolff igen t. képvise^társam szinte aggodalmat keHő jelenségekre mutatott rá. amikor arról volt szó hogy a szeszkeveréket hozzuk be. Nekem ehhez a dologhoz igen kevés közöm volt. A pénzügvminister nr törvényjavaslata meglehetősen meglepett. T?n azonban ntána jártam a dolgoknak és a következőket hallosam. Ezeket állom is. Nem egy ember, nem Schimanek professzor nr. véleményéről van szó. A technológiai intézetben Ordódv igazgató, egypár gépészmérnök és egypár kémikus foglalkozott ezekkel. Ordódv egész életében motorokkal foglalkozott. Hosszas kisér ] e+eket végzett ezzel a sniritusz-benzin keverékkel és az eredmény az volt. hogv az semmi néven nevezendő veszedelem az automobilra ennek a keveréknek hasznalatával nem j*r. ha 10%-nál vaerv 15%-nál tö^h szeszt nem keverünk hozzá. Akkor még a karburátoron sem kell semmi változtatást tenni. Az üzemanyag felhasználás valamivel nagvobb. de a törvény intézkedik arról, hogy az ár ennek megfelelően kisebb legyen, ugyhogv a vég-költség ugyanaz legyen mint a benzin aika'mazása mellett. Ha pedig egy ílven kocsi kimegy a külföldre s ha kifogy a kev^i-ék. beteszi azt az anyagot, amelyet ott külföldön kaü és épugy tud azzal a kocsival menni, minthogy ha nem használt volna előbb keveréket. A Szabó Gusztáv-féle ki serietek egészen másra vonatkoznak. Szabó kollegám, akit én nagvon^ nagv.ra becsülök, hiszen kollegám a technikán és kollega m is marad, azt mondotta nekem, hogy eszéé gában sem voH *zt mondani, bosy ez a keverék nem fog me?felesni az üzemben. Viervázni kell azonban, hog-y ez az anvag. amely nagyon hidroszkopos. vizet ne kaninn. Szabó ennyit mondott. Ö egészen más megoldást keres, tudniilÜV sokkal nagyobb szeszmennyiségeket akar felhasználni és azért kell neki két karburátor, mert a gyengébb szeszkeveróke^et benzinnel közvetlenül nem lehet keverni. Talán lehet itt eredményeket elérni a két karburátor alkalmazásával. Akkor azonban a génen magán is bizonyos változtatásokat kell eszközölni. De ezt törvénnyel életbeléptetni nem lehet. (Uay van! Ugy van! a jobboldalon.) Aki ilyet akar, akinek az előnyt fog nyújtani, az mes- fogja tenni. Ellenben azt mondom, hogy az, hogy mi a benzinhez 10%-ban szeszt keverjünk, amikor ez semmiféle hátrányt nem jelent, azt hiszem nekünk kötelességünk, mert minél kevesebbet hozzunk be külföldről, annál jobb. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szóba méltóztatott hozni a Schimanek-féle karburátort is. Bizonyos vonatkozásokban valóban nagyon takarékos ez. de épen olyan takarékos a tiszta benzinre, mint a keverékre. ülése 1927 november 23-án, szerdáit; Azt mondta Wo In* igen t. képviselőtársam, hogv nem a benzinnel kell keresni a metódust, hanem elő kell irni a karburátort. Ez teljesen felesleges, mert ha jó 4 az a karburátor, minden okos ember mesr fogia azt venni, ha ez neki nagy megtakarítást jelent. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A keveréket ellenben másképen, mint paranccsal, törvénnyel nem lehet bevezetni a különböző ellenállások miatt, ugvhogy — annak ellenére, hog-y nekem tulaidonképen egyénileg semmi közöm a pénzűim in ister ur javaslatához — a javaslatot technikailag ma is téliesen megalapozottnak tartom (Felkiáltások a jobboldalon: Franciaországban is hasonlóképen van!) A kövezetvám kérdésiről már nyilatkoztam. A reviziót okvetlenül szükségesnek tartom. A kövezetvám egyes helyeken valóban túlságosan nagy, és amint már mondottam, abban nz iránvban is, hogy arra a célra hasznának fel, amivé az tulaidonképen szánva van. szintén intézkednünk kell. Mármost hogy a budapesti elgondolást is bátor voltam elmondani, ami intézkedés ott történt és amit sérelmesnek tekintenek, az azzal a meggondolással történt, hogy az egész koncepció elsősorban Budapest érdekét szolgálja. Az autóbuszok után befizetett adók viszIszaszolgáltatását méltányos dolognak tartom, mert ha csak Budapest területén maradnak és ha Budapest készíti el a kövezetet, akkor méltányos, hogy ezt az adót neki visszaszolgáltassuk. Hogy mégis megtartottam az eredeti konstrukciót, az csak azért történt, mert a kivételeket lehetőleg a minimumra kivántam redukálni. A második rekompenzáció az autótaxik kérdésében van: mi hozzájárulunk ahhoz, hogy az autótaxik annyi adót fizessenek ezután is. mint fizettek a múltban, a differenciát átezolp*áltatiuk FI fővá^o^nak és ewel a másfélmillió nem egészen felére redukálódik. Azt hiszem azonban, hogy amikor Budapest nagy pénzbeli eszközökkel dolgozik, ilyen összegű áldozatot az általános érdekű cél érdekében meghozhat, annál is inkább, mert hiszen elvégre elsősorban a székesfőváros élvezi ennek előnyeit. Az autótaxik tarifájára ez semmi befolyással nem volna, mert olyan csekély az a differencia. hogy emiatt nem lehetne leszállítani az autótaxik viteldíját. Ha a főváros megtakarja ezt csmálni, ám tegye meg; rendelkezésére bocsátjuk ezt a különbséget; ha felakarja használni erre a célra, nekem ez ellen semmi kifogásom sincs. Végül az autóbuszüzemek egész kérdését röviden azzal akarom elintézni, hogy^ vannak anomáliák. Mindezekre nem_ akarok rámutatni most, hanem egv früloii javaslatban fogjuk ezeket rendezni, (Helyeslés.) amely javaslatnak fev^p7,ei9, már meg van: azt hiszem ez az érdekeltségekhez a legrövidebb idő alatt kimeery, és amint fizikailag abba a helyzetbe jutok, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozhatom és lebonyolíthatom mind az administrációs kérdéseket, ezt ide fogom hozni. Most ezzel tovább foglalkozni nem óhajtok. Hogy ezeket az autóbuszokat erősebben megterheljük, ezt egészen természetes dolognak tartom; ha ebből élnek, ha nekik a jó ut életelemük, akkor ehhez megfelelően hozzá kell járulni ok ugy, amint a vasutak maguk tartják fenn útjaikat. Ök még abban az előnyös helyzetben is vannak, hogy a költségeknek orosz-
