Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-93
Az országgyűlés képviselőházának 93. dolgoznak a kü T földi hasonló gyárakban, ahol megbecsülik, igen jó munkásoknak tartjuk őket és örülnek, ha magyar munkást tudnak foglalkoztatni. Én azonban ezt a javaslatot nem tartom elfogadhatónak a főváros szempontjából sem. Nagyon kérem a minister urat, ne méltóztassék arra a merev álláspontra helyezkedni, amelyet a javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával elfoglalt, hanem méltóztassék itt a Házban lehetőséget nyújtani arra, hogy elsősorban is a fővárosi autóbuszok^ mentesüljenek e közlekedési adó alóL Véleményem szerint nem volna megoldás még az sem, ha ezekre az autóbuszokra kirótt illetéket visszatérítenék is, mert a törvényben kell kimondani, hogy ezek a közlekedési eszközök az adó alól kivonatnak, hiszen ezek nem Juuxuskocsik, ezekre szükség van, ezek a közlekedés fontos tényezői. Az autóbusz a jövőben sokkal nagyobb szerepet fog játszani a közlekedésben, mint eddig a villamos, vagy akár más közlekedési eszköz. Nem lehet az a cél,* hogy ez életben egy ilyen nélkülözhetetlen közlekedési eszközt megdrágisunk és ezzel a fejlődést megakadályozzuk. A főváros épen most van az előtt az elhatározás előtt, hoPT száz uj autóbuszt kivan beszerezni és nem külföldi, hanem magyar gyárakkal kivánja ezeket elkészíttetni. Ezzel munkaalkalmat kivan teremteni és amennyiben ezek jövedelmezősége biztosítva lesz,, ez a szám előreláthatólag nem fog- a száznál megmaradni, hanem valószínűleg többre fog emelkedni. Ezen autóbuszok karbantartásával, kezelésével igen nagy számú munkásságot lehet majd munkaalkalomhoz juttatni, s ezt a szempontot sem lehet mellőzni. Mindezeknek a szempontoknak figyelembevételével én a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás a'a^jául nem fogadom el. (Heh'pslps o s?éhőbaloldalon. ) Flnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Senki feliratkozva nincsen ! Elnök* Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bejárom. Ä minister v'r kíván nyilatkozni. Hermann Miksa kp^s^ed^eiWisrvi minister: T. Képviselőház! (Hallhtk! Halljuk!) Az előadó ur oly rész^tesen indokolta me*? a javaslatot, hogy én csak a legszükségesebb megjegyzésekre akarok szorítkozni. Méltóztassék azonban megengedni, hogy először egy egész szubjektív megállapítással kezdjem, amelynek befejezése után azonnal, a legtárgyilagosabban, a javas'atra óhajtok rátérni. Mielőtt ezt a széket elfoglaltam volna, az a kép. amelvet polgártársaim megítéléséből magamból alkottam magamnak. — amennyire ehhez hozzáférhettem — az volt, hogy eléggé intelligens embernek tarthatom macáin, aki jóindulatú vagyok, polgártársaimat nem a v arom bántani és egváltalán bizonyos tekintetben a haladás embere vagyok. Amióta szerencsém van ezt a helyet^ betölteni, s gondolkozom azokon a megjegyzéseken, amelyeket a különböző viták felvamán hallottam, az a kép, amelyet polgártársaim meíritéléséből magamnak magamról alkottam, lényegesen megváltozott. Azt még elismerték, hogy elég tisztességes embernek tartanak, (Derültsé(j.), de egyébként bizonyos gonosz indulatokat vélnek felfedezni bennem, (Derültség.) vagy ha erről nem volna szó, legalább is az észbeli tehetség olyan fogyatékosságát, amely azután menthetővé teszi azokat az intézkedéseket, ülése 1927 november 23-án, szerdán, 31 amelyeket esetleg gonosz hajlamoknak lehetne tekinteni. Mondhatom, bizonyos tekintetben — anélkül, hogy ezt túlságosan tragikusan vettem volna — nyomasztólag hatott reám ez az Ítélet, de a magyar parlamentarizmus és általában a parlamentarizmus fejlődésének története, — bizonyos vigasztaló momentumokat foglal magában, mert nagyon kevés kivétellel konstatálható, hogy az a kép, amelyet alkottak maguknak az emberek a ministersésr előtt, a ministerség alatt is megmarad s azután, ha a ministerségnek vége van, akkor többnyire uira korrektúrák állnak be és ismét emelt fővel járhat az illető embertársai között. (Derültség.) Ebből a meggondolásból meritem az erőt arra, hogy ezt a törvényjavaslatot a hangoztatott nagy hibák ellenére — amelyeket nem ismerek el, mert hiszem kü'önben nem jönnék vele ide — mégis a t. Háznak elfogadásra ajánljam. A gondolatmenet, amely e törvényjavaslat benyújtásához vezetett, nagy vonásokban a következő. Nasrvon esrvszerü a dolog. Azt hiszem, senki előtt sem kell bizonyítani azt, hosry az automobilban egész ni közlekedési eszközt nyertünk, amely esak akkor luxus-jellegű, ha valaki nagyon drá«-a, nagyon szép kocsU vesz, mert meg van a módi a ehhez ép usrv. mint ha vaj aki vesz e^y szép házat, szép kertet, kastélyt. Általában véve azonban az automobil megszűnt luxuseszköz lenni. (Ugy van! U.gv van!) Az automobil nae-yon fontos foraralmi eszközzé vált, amellyel minden vonatkozásban minnél behatóbban kell foglalkoznunk. (XJay van! Uay van!) Az automobilizmus fejlődése mindenesetre kívánatos épen a forgalom meggyorsítása érdekében és mert ennek a meggyorsított forgalomnak kétségkívül nagy közgazdasági jelentőséére is van. Eá kell azonban mutatnom arra, hogv ennek fényoldalai mellett különösen magyar vonatkozásban, bizonyos árnyoldalak is vannak. Az egyik az, hogy inarunk nincs abban a helyzetben, — és nem hiszem, hogy be T átható időn belül abba a helyzetbe kerülne különböző körülmények miatt — hogy az orszég automobílszöksé^létének le^nafyobh részét fedezze. Ennek következtében mindenesetre nagy behozatalra van szükség-. Ennélfogva josrosult a behozatal nemzetgazdasági szempontból is, ha az egyúttal közgazdasági előnyökkel jár, azonban a luxuskocsik túlságos beözönlése egyáltalán nem kívánatos. (Ugy van! Ugy van!) Ezért megokolt, ha bizonyos intézkedéseket teszünk és például a nagyon drága autókat luxusadóval is sújtjuk, mert más mód a túlságos beözönlés megakadályozására nincsen. Sokkal fontosabb kérdésnek tartom azonban az üzemanyag kérdését. Az üzemanyag akár nyersolaj, akár benzin alakiában jön az országba feltétlenül behozatali cikk Nekünk, sa 4 nos. saját nyersolajunk nincsen. Ennek következtében én teljesen jogosultnak tartom azt a törekvést, hogy amennyire lehet és abban a mértékben, amint az közgazdaságilag és technikaUag jogosult, próbáljuk ezt az anyagot legalább részben helyettesíteni. Erre van hivatva a szesz. Én erre a kérdésre még rá fogok mutatni később, mármost jelzem azonban, az a törekvés, hogy mi a szeszt mint üzemanyagot felhasználjuk, nem kartelérdekeket szolgál. Távol áll a kormánynak minden gondolata attól, hogy itt egyes érdekcsoportokat felsegítsen, hanem igenis abból a kötelezettségéből fakadt ez az eszme, hogy amennyire lehetsé-
