Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-105

Àz országgyűlés képviselőházának 105. {(Use Í927 december Í6-án, pénteken. 355 van! a jobboldalon.) Minden más szempont mellékes s azokat különbözőképen Ítélhetjük meg

% Én ezt a törvényjavaslatot ugy ítélhetem meg-, amint azt képviselem. Szerintem mindenkinek kötelessége ezt épugy értékelni, amint én teljesen átérzem és értékelem a másik oldalon jelentkező álláspontot, amely abban a hiedelemben van,_ hogy mi nem helyesen képviseljük ezt az álláspontot. Mi igenis tiszteljük és becsüljük az ő meggyőződésüket, ha ők azt tartják, hogy másként lehet a kérdést megoldani. Csökönyösségnek minősíteni az állásfoglalást e probléma mellett, azt hiszem ez még/is túlmegy annak az objektivitásnak határán, amely objektivitással épen ilyen nehéz kérdésben a véleményeknek meg kell küzdeniök egymással. (Ugy van! a jobboldalon.) Igen tisztelt képviselőtársam közben foglalkozott pár olyan kérdéssel, melyekből az tűnik ki, mintha én nem nyíltan, nem őszintén tártam volna fel a helyzetet. Azt mondotta, hogy az egész beszédem nem volt egyéb, mint kendőzés, másrészt a kormányzat részéről történtek olyan intézkedések, amelyek suba alatt mentek végbe, amelyek ellentétben állanak az egész törvényjavaslat lényegével. Nem hiszem, hogy a képviselő ur önmagában is teljesen azon a meggyőződésen volna, hogy helytálló ez a megjegyzése, mert nyugodt lelkiismerettel állithatom, hogy amióta ezen a helyen vagyok, többször talán őszintébb voltam, mint ahogy kellett volna. Soha nem szépítettem a dolgokat, mindig megmondottam a kérdések kellemetlen részét, sőt talán épen az ellenzéki oldalról kaptam azt a szemrehányást — mert igenis megkaptam azt a szemrehányást, •— hogy én magamnak vagyok az ellenzéke. Már pedig önmagamnak ellenzéke csak akkor lehetek, ha nyíltan, egyenesen és őszintén tártam fel a helyzetet és ezáltal sok olyan támadó felületet állítottam önmagammal szemben, amelyet talán a másik oldalnak kellett volna velem szembeállítania. Nincs okom azonban valamit kendőzni ebben a kérdésben, mert amikor a vita bevezetésénél kifejtem az állam jövő eshetőségeit, Programm ját, célkitűzését, rámutatok mindazokra a kérdésekre, amelyek a közeljövőben fel fognak merülni és megoldásra fognak várni, s ezáltal azt is jelzem, hogy ezek anyagi áldozatokat fognak követelni, akkor, azt hiszem, senki sem alkalmazhatja velem szemben azt a vádat, hogy ezáltal a kérdés lényegét akartam takarni. Egyebet nem akartam és nem céloztam elérni, mint kizárólag azt, hogy mindenkinek módja leg-yen áttekinteni a problémák egész tömegét, s ennek alapján levonni a maga következtetéseit. „, T. Ház! Azt hiszem, akkor kaphatnék méltán szemrehányást, ha nem ezt csináltam volna, mert akkor mindenki joggal mondhatna: hiszen a pénzügyminister nem világosított fel bennünket, nem mutatta meg, hogy micsoda nagy kérdések előtt állunk, mennyiben vannak azok megoldva, mennyiben nincsenek, milyen nagy azok sürgőssége és igy tovább. Épen képviselőtársam alkalmazta a felelőség érzetéit ebben a kérdésben mindenkivel szemben, tehát nemcsak azokkal szemben, akik felelős állasban vannak, hanem mindazokkal szemben, akik akármilyen álláspontot foglalnak el; akkor mi kötelességet mulasztottunk volna el, ha nem tárjuk fel az egész vonalon az egész konkrét helyzetet. Ezek voltak azok az indokok, amelyek arra kényszeritettek, hogy végigmenjek a gazdasági, a szociális és a kulturális élet majdnem valamennyi problémáján. Nem is tudtam kitérni valamennyi problémára, mert akkor sokkal többet kellett volna beszélnem. Az én programmom világos volt, igen t. képviselőtársam! Méltóztassék utána nézni első beszédemben, — azt hiszem, hogy az első beszédemben beszéltem erről — hogy három etapot állítottam fel a kérdések megoldására. Első etapja az ország pénzügyi és gazdasági helyzete megjavításának a pénzügyi rekonstrukció keresztülvitele volt, a második etap a gazdasági rekonstrukció, amelyhez kapcsolódik aztán a kulturális és szociális kérdések megoldása. Én soha sem választottam szét mereven ezeket a problémákat, de igenis azt mondtam, hogy mindig vannak időszakok, amelyekben az egyes kérdések élesebben fognak jelentkezni, és ha leszögezzük, hogy a szanálási időszak most már elinalt, annak talán már a negyedik évébe jutottunk, akkor meg lehet állapítani, hogy azokhoz az erőkhöz képest, amelyek rendelkezésünkre állanak, határozottan céltudatosabbak vagyunk. És most is aláhúzom, — nem tudok ettől a gondolattól elzárkózni — hogyha mi azokat az eredményeket, amelyeket olyan nagy erőfeszítéssel és^ áldozatkészséggel elértünk, biztositani akarjuk, nem áll más ut előttünk, mint a gazdasági életnek az egész vonalon való mennél céltudatosabb, mennél erőteljesebb alátámasztása és rekonstrukciója. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ez az a kérdés, amely előttünk nagy kérdőjel. Ami erőnk van, mindazt ebben az irányban kell felhasználni, mert ez a biztos alap, amely megrendíthetetlenné fogja tenni mindazokat az eredményeket, amelyeket olyan nagy áldozatokkal értünk el. (Ugy van! Ugy van a jobboldalon és a közéven.) és amikor ilyen határozottan és céltudatosan haladunk ebben az irányban, sajnálom, hogy még beszédközben is, olyan megjegyzését történnek, — mellékesen érintem, hogy a tisztelt képviselőtársam beszédében is, — amikor a valorizációról beszélünk, hogy »Hol vannak az ingatlanok, szabadon maradt a föld és a ház?« Tisztelt képviselőtársam, ha már ide jutottunk, nagyon kérem, hogy óvatosan kezeljük ezeket a kérdéseket, (Ugy van! jobbfelől.) mert épen a valorizációnál vannak aggodalmaim. Nem kendőzés ez, igen tisztelt képviselőtársam, de kérdem, hogy lehet-e a magyar gazdasági életre ezen az, alapon még terheket rakni? (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Semmit!) Méltóztassanak visszaemlékezni, a pénzügyi bizottságban rátértem már erre. (Sándor Pál: De ez nincs összefüggésben ezzel a kérdéssel!) Nem lehetséges, mert nem tudok találni ma olyan gazdasági alanyt, amely több terhet elviselni képes lenne. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Jánossy Gábor: Még ezt sem bírják!) Menjünk végig ezeken . a problémákon nyugodtan és higgadtan. Kérdem, olyan-e a helyzet, hogy ma talán a magyar föld gazdaságilag épen olyan erőteljes, mint amilyen a világháború előtti Hát, rendelkezésünkre áll-e nekünk a védett vámterület, amely lehetővé tette terményeink értékesítését? Annak idején az értékesítés a vám. által védve olyan mértékben és olyan fokon történt, ahogyan a termelés megkívánta és hogy ez által a termelés költségei is fedeztessenek. Azóta a magyar föld a valorizációnak nem tudom hányszorosát fizette meg. (Sándor Pál: Nem mondtam, hogy nem!) Ezt nem a képviselő urnák mondom 55*