Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-105

356 Az országgyűlés képviselőházának 105, szemrehányásként, csak rá akarok erre mutatni, mert hiszen az igen t. képviselőtársam után még más szónokok is jönnek és valószínűleg megint fel fog vetődni ez a kérdés. Akkor tehát, amikor ez a 7édelem elmarad, egyidejűleg a világpiacon kell megjelenni s ott a mezőgazdasági termények áralakulása olyan, hogy az a világpiacon az aranyparitást sem tudja még mindig elérni. (Ugy van! jobbfelől.) A mezőgazdasági termelésnél a helyzet az, hogy a termelés költségei fokozódnak, viszont az iparcikkek árai nagyobbak, mint a mezőgazdasági termények árai. Ilyen körülmények között ez a magyar föld több terhet nem tud elviselni. Én tehát, sajnos, ellenkező-' leg látom a dolgot. Itt igenis a kérdések egész nagy sorozatával fogunk szembenállni, mert hiszen nagy alátámasztást igényel a mi mezőgazdaságunk rendbehozatala; itt nem az erők elvételéről és elvonásáról van szó, hanem erők hozzáadásáról. (Ugy van! jobbfelől.) És ne méltóztassék azt hinni, hogy egyoldalulag ítélem meg a helyzetet. Ugyanez a helyzet az ipari termelés terén is. Azt hiszem, hogy abban egyet fogunk érteni, hogy itt nekünk egy nagyobb iparunk áll rendelkezésre, amelynek erőforrásai azonban el vannak véve. (Ugy van! Ugy van!) Itt is a kérdések sorozata merült fel, amelyek mind megoldásra várnak, és amikor azt látjuk, hogy külkereskedelmi mérlegünk paszszivitása fokozódik épen az iparcikkek erős behozatala mellett, — amelyből különösen kiemelem a textiliákat, — akkor kérdem, itt is közönyösen haladhatunk-e el a problémák melletti Hiszen mi agrárállam vagyunk, agrárállam akarunk lenni, (Ugy van! jobbfelől.) de akkor engedjenek nekünk szabad utat, engedjenek bennünket lélegzeni, mert azt látjuk, hogy ^köröskörül elzárják a magyar termények értékesítés-ének lehetőségét, mindenütt gátat vetnek a mi terményeinknek. (Ugy van! Ügy van!) így vagyunk az állatértékesitéssel is. Allatainkat alig tudjuk kivinni, pedig olyan állategészségügyi törvényeink vannak és olyan közigazgatásunk, hogy Európa bármely államaival felveszik a versenyt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) így a közeli időben módja lesz a parlamentnek egy olyan torvényjavaslatot tárgyalni, amely a legrigorózusabb alapokon épül fel és mégis akadályozva vagyunk a világpiacon való .megjelenésben minden terményünkkel. Mi meg akarunk maradni agrárállamnak, de mennél inkább fognak ezen a téren bennünket akadályozni, annál erősebben fognak kényszeríteni bennünket az iparfejlesztésre is, (Ugy van! Ugy vun!) értem iparunk átorganizálását, modernizálását is. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy amikor én itt első izben felvetettem a koncentráció gondolatát, ezzel szemben, milyen ellenállás- nyilvánult meg. Én a koncentrációt sohasem''fogtam fel ugy, hogy az egy finánckoneentráció legyen, hanem ugy fogtam fel, hogy a termelő vállalatok az adott viszonyokhoz alkalmazkodjanak. Vagyis mit jelent az: koncentrálnia Azt hogy annyi vállalat maradjon fenn, amennyi a termelést el tudja látni, azok azután racionálisan termeljenek, átmodernizálva, mert csak igy lehet nézetem szerint eredmén7/eket elérni. Ez már meg is történt a közgazdasági élet egyik részében, jgy például a vággongyárakban is, és ezen a téren tovább is megyünk. Én azt hiszem, hogy ezen a téren az államra is nagyobb feladatok várnak. Nekünk ülése 1927 december 16-án, pénteken. minden erővel a kivitel fejlesztésére kell törekednünk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) E tekintetben eddig is kellett áldozatokat hoznunk. Nekünk tudatosan kell egy iparfejlesztési politikát követnünk az agrárpolitika mellett; támogatnunk kell minden oldalon, ahol csak lehet, az exportunkat. Higyje el tisztelt képviselőtársam, hogy ezek a problémák mind itt vannak, azok megoldást kivannak és épen igen tisztelt képviselőtársam az érdekképviseletekkel nagyon helyesen mozgatja ezeket. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ezek áldozatokat igényelnek. S kérdem: nem helyesebb-e, ha az egész vonalon a gazdasági élet rekonstrukcióját támasztjuk alá, mintha olyan megoldásokat keresünk, amikor inaktive próbálunk kérdéseket megoldani, ami csak nagy terheket jelent, de más oldalról eredményt nem hoz? T. Ház! Megengedem, hogy talán helyesebb lett volna ezekkel a problémákkal részletesebben költségvetési beszédemben foglalkozni, de foglalkoznom kell ezekkel a kérdésekkel már most. Én ezekkel a nagyfontosságú kérdésekkel folyton foglalkozom. Ne méltóztassék azt hinni, hogy én csak szigorú finánc vagyok és csak a pénzügyekkel foglalkozom. Nekem elemem a gazdaságpolitika. (Sándor Pál: Tudom!) Mikor pénzügyminister lettem, ezt a feladatot olyan alapon vállaltam, hogy nem engedem magamat beskatulyázni finánctételekbe és ma is teljes erővel foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. És ha látná az igen tisztelt képviselő ur, hogy mennyire foglalkozom ezekkel a problémákkal, és mennyire törekszem, r

— ahogyan csak lehetséges — azok megoldását elő is mozditani, igazat adna nekem. Ezek azok az aggodalmak, amelyek bennem kifejezésre jutnak, mert én azt tartom, hogy ez a programm az, amelyet minden körülmények között a legnagyobb elszántsággal meg kell valósitanunk és ezt én megvalósitani törekszem is s addig nem vagyok hajlandó semmiféle irányban olyan intézkedést tenni, amely olyan áldozatokat kivan más oldalon az állam és a társadalom részéről, amelyeket nem tudok ilyen célra beállitani. Mert higyjék el — és ebben igaza van a sajtó egy részének, — hogy nincs nagyobb valorizáció ma, mint a gazdasági élet megerősitése, mert ez az egész vonalon végig kihat. Nincs a társadalomnak olyan rétege, amely a gazdasági élet megerősítésének jó következményeit ne iássa. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Meg kell erősíteni a mezőgazdaságot s akkor erőre kap az ipar és mindkettőnek folyományaképen megindul a vérkeringés, a gazdasági élet és a kereskedelem ismét életképessé lesz. (Ugy van! jobbfelől.) Ennek pedig hasznát fogja látni maga az állam, hasznát fogja látni maga a középosztály és a tisztviselőosztály is, amely még mindig csak teng a maga ellátásában és hozzáteszem, hogy: ez a biztos alapja a munkásosztály jóléte emelésének is. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) És arról az oldalról... (Malasits Géza: Nem szurony okkal! Komoly munkabéreket!) Mi Malasits t. képviselőtársammal sokat dolgoztunk együtt és sokszor . találkoztunk felfogásban is. Igy kérem, képviseljék ezt a gondolatot, (Malasits Géza: Munkaalkalmakat kell teremteni! — Zaj.) mert ebben van a munkaalkalmak szaporítása, a munkaalkalmak adása, ez az a valorizáció, amelyet nekünk követelnünk kell, amelyet meg kell valósitanunk. (Malasits Géza: Láttuk a koncentrációnál, hogy milyen munkaalkalom-