Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-103
304 Az országgyűlés képviselőházának 103. ütése Í927 december lé-én, szerdán. 1925. évi zárszámadásait, végül az előlegalapnak 1924. évi záiszámadását. A zárszámadásokat belekintés végett az átirattal együtt letettem a Ház aszta,ára. Napirend szerint következik a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta, s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik az Országos Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslat (írom. 342, 345) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szabó Sándori Elnök: Nincs itt; töröltetik! Ki a következő szónok? Fitz Arthur jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Kénviselőház! Az előadó ur mélyszántásu előadói beszédében alaposan előtárta azt a helyzetet, amelyben az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet ezidoszerint van. Ennekfolytán ezzel a kérdéssel tulajdonképen nem is kell bővebben foglalkoznom. Az ügyvédek nehéz anyagi helyzetéről pedig a legutóbbi költségvetési vita során olyan bőven és részletesen emlékeztek meg felszólaló t. képviselőtársaim, hogy ezt a témát sem akarom érinteni. Szükségesnek tartom azonban, hogy a t. Képviselőház előtt feltárjak pár reflexiót, pár gondolatot a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal kapcsolatban. Az első kérdés, amellyel csak pár szóval akarok foglalkozni, «az, amire Szinyei Merse Jenő -igen t. képviselőtársam utalt. T. képviselőtársam tudniillik az ő alapos és az egész kérdés tanulmányozását és ismeretét tanusitó beszédében kifogásolta a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely a 2. §-ban van lefektetve, nevezetesen, hogy a törvényjavaslat az alaptörvénytől, az 1914 : LII. tcikktől eltérően az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek juttatandó államsegélyösszegét nem fix összegben kivánja megállapítani, hanem annak összegét állandóan és mindenkoron a költségvetéstől teszi függővé. Én azokat az okfejtéseket, amelyeket Szinyei Merse igen t. képviselőtársam tárt a t, Képviselőház elé, nagyjában és alapjábanvéve elfogadom, s a magam részéről is helyeseknek tartom, a konkrét viszonyok között azonban mégis elfogadom a törvényjavaslat vonatkozó rendelkezését. -.Az összeg megállapításánál nevezetesen figyelemmel kell lennünk egyrészről az állam anyagi helyzetére, másrészről pedig az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet anyagi helyze J ére és ezzel kapcsolatosan az álla ános ügyvédi kérdésekre. Nem tartanám helyesnek ennek az államsegélynek a békebeli költségvetéseknek százalékszerü összegében va'ó mer állapítását, mégpedig azért, mert ez bizonyos eito óaésokra vezet. Az á ta'ános száza'ékszerü megállapítás amely a költségvetés megállapításinál irányadó ei^kém mu átkozik, ebben a kérdésben nem szerepelhet mint döntő irányelv. Köztudomású ugyanis, hogy csonka Magyarországon egyrészről az ügyvédek létszáma Nagy-Magyarország arányához képest megszaporodott, másrészről pedig a nyugellátást és az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet különböző ellátmányait igénybevenni kényszerülő ügyvédek száma is nagymértékben megszaporodott. Az ügyvédek anyagi helyzetében tudniillik igen nagy eltolódás mutatkozik a békebeli helyzethez képest, nevezetesen ma sokkal nagyobb számban vannak azok az ügyvédek, és sokkal nagyobb számban vannak az elhalt ügyvédeknek azok a hátramaradottal, özvegyei és árvái, akik az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet jótékony támogatását kényszerültek igénybevenni. Az a százalékszerü megállapítás tehát, amelyrő. az előbb voltam bátor megemlékezni, már ebből a szempontból sem lehet irányadó. Főként azt az indokot lartom elfogadhatónak ebben az irányban, hogy a jelen törvényjavaslat teljesen arra a bázisra van alapítva, mint az alaptörvény, az 1914 : LH. tcikk; f entarte a mindazokat az indokokat, amelyek alapjául szolgáltak az alaptörvény rendelkezéseinek az államsegély megállapítása tekintetében. Nevezetesen ez a törvényjavaslat is nagyon helyesen kiemeli az ügyvédségnek érdemeit, kiemeli azt a magas hivatást, amelyet az ügyvédség betölt, kiemeli azokat a közérdekű feladatokat és ténykedéseket, amelyeket az ügyvédi kar elvégez, az indokolás utal azokra a nagy érdemekre, amelyeket az ügyvédség a szegén} védelem terén is szerzett és általánosságban vitai arra a közhasznú hazafias működésre is- amelyet az ügyvédség állandóan kifejtett. Épen az, hogy a jelen törvényjavaslat ezidő szerint is f entartra ugyanazokat az indokokat, amelyeket az alaptörvény a maga indokolásában feivett, dokumentuma annak, ho>;y az igazságügyi kormányzat tudatában van annak, hogy az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézettel szemben az államnak, a nemzetnek kötelezettségei vannak. Én bízom abban hogy ezeket a kötelezettségeket a költségvetés összeállítása során a pénzügyi kormányzat tudni és érezni fog,,a és ezeknek eleget s fog tenni. Épen ezért a törvényiavaslat 2. §-ában lefektetett ezt az elvet a magam részéről hajlandó vagyok elfogadni. Rövidesen, csak egy-két szóval, egy másik kérdéssel is óhajtanék foglalkozni. Köztudomású, hogy az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet kapitalizálja az államsegélyt, amely rendelkezésre ál és ezáltal lassúbbá teszi a különböző illetmények fo'yósUásának ütemét. Épen azért, mert a főcél az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél a tőkegyűjtés, a nevezett intézet nincs abban a helyzetben, hogv a kü'önböző segélyre szorultakkal szemben kötelezettségének eleget tegyen. Ez a békében, amikor — amint íz előbb bátor voltam említeni — nem volt olyan nagy az igénylés az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézettel szemben, nem mutatta annyira rossz hatását, ma azonban, amikor az ügyvédi nyomor olyan nagy, olyan széleskörű és ennek következtében az intézettel szemben az igény'ések is nagyobbszámuak, véleményem szerint fenn nem tartható. Épen ezért bátor vagyok felvetni azt a kérdést, vájjon nem volna-e helyes az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet tőkegyüjtési folyamatát lassúbbá tenni, ezzel szemben a rendelkezésre álló összegek tekintélyes részét mármost segélyekre fordítani és ezá tal nagyobb mértékben segíteni és enyhíteni azon a rettei\ o .tes nyomoron, amely
