Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-102
296 Áz országgyűlés hépviseíöházánah 102. ütése 1927 december 13-án, kedden. hogy ma az állam nincs abban a gazdasági helyzetben, hogy a békében biztosított hozzájárulási összeget szolgáltassa, tehát, ha ma állapítjuk meg, megtörténhetik az, hogy kisebb összeget leszünk kénytelenek lefixirozni, mint amennyivel az állam a jövőben hozzájárulhat. Ezért kellett tehát ezt a kérdést nyitvahagyni. Tisztelettel meg kell emíitenem, hogy az igazságügyi bizottság ennél az intézkedésnél annak a reményének adott kifejezést, hogy ez az alaptörvényben lefektetett méltányossági indokok alapján évről-évre megfelelően emelkedni fog addig, amig az 1914 : LII. tcikkben lefektetett és megállapított összeget eléri, de másrészt azt az óhaját is nyilvánította az igazságügyi bizottság, hogy ez az összeg ne legyen teljesen labilis és bizonytalan és az egész költségvetés helyzetétől függő, hanem hogy fix alapra helyeztessék. Ilyen fix alapként kínálkozik a segélyezés alkalmával hangoztatott országos érdekek és szolgálatok ellenében az ügyvédségnek a jelenben és a jövőben az állam javára teljesített és teljesítendő financiális szolgálata. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy a törvénykezési bélyeg jövedelmét, de nagyrészt az okirati bélyeg jövedelmét is tulajdonképen az ügyvédség szolgáltatja. Azért merem a szolgáltatás kifejezést használni, mert bár ez tulaj donképen az ügyvéd felét terheli, de tényleg minden esetben az ügyvéd a saját felelőssége alatt, a saját zsebéből rójja le azt, a legritkább esetben az ügyfél által adott előlegből, mégpedig azzal a súlyos következménnyel, hogy ha ő ügyfelétől nem is tudja behajtani, de lerovási kötelezettségének nem tesz eleget, súlyos birsággal fog megrovatni. A magam részéről annál is inkább ajánlom a t. Háznak ennek az elvi álláspontnak elfoglalását. — hiszen ma ez a törvényjavaslatban egyáltalában nem foglaltatik benne, — mert mindnyájunk előtt ismeretes, hogy szegény országunk ma igazán nincs abban a helyzetben, hogy múlt érdemeket jutalmazzon és múlt szolgáitatásokért ellenértéket adjon. De abban a helyzetben igenis van, hegy a hasznos financiális működést, amint azt minden esetben megteszi, ugy a köztisztviselőkkel, akiknek pénzügyi szolgálatokat kell teljesiteniök, ugy azokkal a közületekkel, amelyek egyidőben legalább a forgalmiadó beszedésére, kezelésére voltak hivatva, mint a bélyegjövedék kezelőivel, a tőzsdésekkel szemben is megteszi, itt is honorálja. Nincsen tehát semmi ok, semmi alap arra, hogy ugyanazt a csekély ellenszolgáltatást az ügyvédségnek is megadja, annál inkább, mert ezt a szolgálatot teljesítő Ügyvédek nem egyénenként a maguk javára, hanem az egész magyar társadalom javát szolgáló karitativ jótékony intézmény céljára kívánják. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és majdan részleteiben is elfogadni. (Helyeslés a jobbpldalon és a közéven-) Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Szintet Merse Jenő! Szinye.3 Merse Jenő: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam szakszerű és alapos előadói beszéde után talán feleslegesnek látszik, hegy a tárgyalás alatt álló négy szakaszos törvényjavaslat általános vitájában én is felszólalni kívánok. Méltóztassék nekem mégis megengedni, hogy mivel az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet talpraállitását a középosztály és az értelmiség megmentésére irányuló akció egyik fontos részletkérdésnek tartom, szót kérjek és az előttünk fekvő törvényjavaslatot abból a szempontból tegyem bírálat tárgyává, alkalmas-e az arra, hogy az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet ma meglévő válságát eredményesen megoldja. Őszintén meg kell vallanom, hogy engem ebből a szempontból a törvényjavaslat nem elegit ki teljesen, mert a törvényjavaslatnak szerintem legfontosabb, az intézetnek nyújtandó évi államsegélyre vonatkozó rendelkezésétől én ezt az eredményt nem nagyon merem remélni. Legyen szabad a törvényjavaslat birálata során mindenekelőtt rámutatnom arra, hogy nézetem szerint a törvényjavaslat indokolása némi kis ellenmondásban van a törvényjavaslatnak azzal a rende'kezesével, mely az 1914. évi. LII. tc.-nek 6. §-a helyébe terveztetik s mely az aggkori ellátási összegek fedezésére megállapított évi 500.000 korona államsegélyt megszünteti és az államsegélynek a jövőben leendő évenkénti összegszerű meghatározását az állami költségvetésről szóló mindenkori törvényre bizza. A törvényjavaslat indokolása szerinjt ugyanis az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló és ezidőszerint hatályban álló törvények egyes rendelkezéseinek kiegészítése és módositása azért vált szükségessé, mert egyrészt pénzünk értékének és a gazdasági helyzetnek állandósulása ezeket a rendelkezéseket célszerűtlenekké tette, másrészt mert ezeknek a rendelkezéseknek további hatályban tartása részint az intézetnek, részint pedig az intézet tagjainak károsodásával járnak. Ha a törvényjavaslat indokolásának ez a megállapítása, hogy tudniillik pénzünknek értéke és a gazdasági helyzet stabilizálódott, igaz és helyes, — ami szerintem kétséget nem szenved — akkor ebből nézetem szerint nem az következik, hogy az intézet évi államsegélyének meghatározása a jövőben a mindenkori költségvetési törvényre bizandó, hanem az, hogy az intézet évi államsegélye most már összegszerül eg és határozottan megállapítható külön törvényben ugy, amint az a múltban is történt, természetesen figyelembevéve az öszszeg megállapításánál a változott körülményeket. Megállapítandó volna pedig az összeg nézetem szerint annál is inkább, mert az intézet és a tagok érdekének ez felel meg jobban. Nem akarom a t. Ház idejét túlságosan igénybevenni. (Halljuk! Halljuk!) és az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet megalkotásának és kifejlesztésének körülménveit, illetve az 1908 : XL. tc. ( és 1914 : LII. te. intencióját és cé'ját ezúttal bővebben ismertetni, annál kevésbé, mert erre vonatkozólag már az előadó ur volt szíves a t. Házat tájékoztatni. Mindössze annyit vagyok bátor nyomatékosan hangsúlyozni, hogy mindazok az okok és körülmények, amelyek, a kormányt és a törvényhozást 1908-ban és 1914-ben e két nagyjelentőségű szociálpolitikai törvény megalkotására inditották. ma sokszorosan fokozottabb mértékben megvannak. Emellett közismert az a siralmas és kétségbeejtő helyzet, amelybe â világháború, az októberi lázadás, az úgynevezett tanácsköztársaság és az ország területi megcsonkítása folytán bekövetkezett gazdasági viszonyok között élő elaggott ügyvédek és az elhalt ügyvédek hátramaradt hozzátartozói önhibájukon kivül jutottak azáltal, hogy a szóban lévő nyugdíjintézet vagyona, amely bankbetétekben, záloglevelekben, állampapírokban és hadikölcsönökben volt elhelyezve, ezeknek
